EGYHÁZÜGY
Szerepel a parlament őszi jogalkotási menetrendjében, így végre bizonyosan sor kerül az egyházügyi törvény korrekciójára, sőt, ez összefügghet az Orbán Viktor miniszterelnök által Kötcsén megerősített alkotmányos revízióval is – értesültünk. A jogszabály tisztázása évek óta húzódik, leginkább azért, mert kétharmados felhatalmazás nélkül a Fidesz–KDNP nem tudta rendezni a patthelyzetet, az ellenzék pedig, bár egyes pártok a legutóbbi, több egyeztetési fordulón átesett változatot elfogadhatónak tartották, a parlamenti végszavazáson végül mégsem támogatták az előterjesztést.
KIDOLGOZOTT KONCEPCIÓ
Mindez 2015 decemberében történt, a kormánypártok pedig ezt követően már nem erőltették a dolgot. Megvárták az idei áprilisi választást, melynek eredményeként újra kétharmados lett a felhatalmazásuk. Úgy tudjuk, most ismét az akkor megakasztott verziót vennék alapul, ám a kabinet lapzártánkig nem tárgyalt konkrét indítványról. Az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott akkori koncepció lényege, hogy szigorított feltételek mentén, az eddig bevett egyházak státusának megtartásával a törvényhozás megint a bíróságok kezébe adná további felekezetek bejegyzésének jogát. Ez ugyanis jelen állás szerint a parlamentnél van, márpedig ezt több nemzetközi jogi fórum, így a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, sőt a magyar Alkotmánybíróság is nehezményezte. Ezért is kellene már egy ideje hozzányúlni a szabályozáshoz, hiszen lényegében mulasztásos alkotmánysértést követ el az Országgyűlés. Érdekesség egyébként, hogy a nemzetiségek elismerésének a joga jelenleg is a parlamentnél van, ám ezt senki sem kifogásolta.
Ugyanakkor információink szerint a kormányban gondolkodnak azon, miként oldják meg, hogy a történelmi egyházaknak ne kelljen majd bíróságra menniük holmi jóváhagyásért. Például a katolikusoknál furcsa lenne, ha ugyanazt a „bizonyítási” eljárást kellene végigcsinálniuk, mint mondjuk egy húsz éve alakult kisegyháznak. Így nem kizárt, hogy a bevett egyházak harminckettes listáján szereplőket egyáltalán nem érintené a változás. A jogi kifogások amúgy sem elsősorban azért merültek fel az illetékes intézmények részéről, mert a parlamenti jóváhagyás önmagában rossz lenne, sokkal inkább az ebben az esetben kimaradó fellebbezés hiányát rótták fel – némi leegyszerűsítéssel.
NEMZETBIZTONSÁGI SZEMPONTOK
A történet azért is kényes kissé, mert 2011-ben a területért felelős KDNP hasonló, tehát a bírósági bejegyzésre épülő megoldásra tett javaslatot, ám a Fidesz akkori frakcióvezetője, Lázár János egyetlen nap alatt átíratta a jogszabálytervezet szövegét, amelyet aztán ezzel a korántsem elhanyagolható különbséggel fogadott el rapid módon a T. Ház. A törvényt lényegében azóta sem sikerült megnyugtató módon rendezni, pedig szándék lett volna rá.
Még ez év tavaszán, de már a parlamenti voksolás után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes bizottsági meghallgatásán utalt arra, hogy annak idején a parlament általi elfogadás rögzítése mögött „voltak nemzetbiztonsági szempontok, mert bizonyos kockázatot jelentő társulatok esetében a bíróság vélhetőleg nem akceptálta volna, hogy nemzetbiztonsági rizikóról van szó”.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy 2010 előtt több száz bejegyzett egyház működött, ami nyilvánvalóan nonszensz volt. „Olyan szürreális dolog is megesett, hogy a Boszorkányszövetség azonos jogi státuszban volt a református egyházzal, és az esztergomi érsek azonos státuszban a boszorkányegyház főboszorkányával, s százszámra voltak nyilvánvaló álegyházak” – érzékeltette a korábbi állapotokat Semjén. Aki nem mellesleg felvetette: az egyházügyi törvény mellett a finanszírozáshoz is hozzányúlna a kormány.
A miniszterelnök-helyettes szerint ugyanis készek újragondolni a személyi jövedelemadó (szja) egyházaknak felajánlható egy százalékával összefüggő kérdéseket. Elképzelhető például, hogy mivel az szja-csökkentés hatással van a támogatási rendszerre is, a forrásokat a GDP-hez kellene kötni, mert az előbbi bizonytalanságokat eredményez. A felekezetek részéről már többször érkezett jelzés a kormány felé ennek rendezése érdekében. Egy alkalommal a katolikus, az evangélikus és a református egyház vezetői közös sajtótájékoztatón adtak hangot aggodalmuknak, s úgy tudjuk, a kabinet egyeztetéses úton szeretne továbblépni a kérdéssel kapcsolatban.
ELLENZÉKI LELKÉSZ
Persze az egyházügyi törvény ügyét az ellenzék, illetve a sajtója is rendre előveszi, szócsőként pedig általában Iványi Gábort, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) lelkészét használják. A metodista egyházból kiszakadt közösség ugyanis nem került fel a bevett felekezetek listájára, és ezt az elmúlt években erőteljesen nehezményezték is. Ugyanakkor Iványi nettó politikai témákban is rendszeresebben megnyilvánul.
A teljesség igénye nélkül: Gyurcsány Ferenccel közösen kísérte a börtönig a Sukoró-ügyben hűtlen kezelés miatt szabadságvesztésre ítélt Császy Zsoltot, többedmagával Nobel-békedíjra jelölte Soros Györgyöt, a kormányt pedig a Magyar Helsinki Bizottsággal és Gréczy Zsolt DK-szóvivővel karöltve a menedékkérők éheztetésének hazug vádjával is illette. Ráadásul nemrég, a Sargentini-jelentés elfogadása előtt a közösségi médiában mint „elismert pásztort” idézték nyugati liberális politikusok, az EP-vitában a dokumentum jegyzője, a holland zöldpárti Judith Sargentini pedig talán éppen tőle vette azt a gondolatot, hogy Magyarországon akadályozzák az egyházak szabad működését. Ez természetesen nem igaz, a MET is működhet, csak nem ugyanannyi kedvezménnyel, mint a történelmi felekezetek. Viszont az általa fenntartott intézmények szintén megkapják a kiegészítő normatívát az államtól – ahogy arra egy ellenzéki kérdésre adott parlamenti válaszában utalt is Semjén Zsolt, aki szerint ugyanakkor nem kizárt: Iványiék egyenesen visszaéltek ezzel a lehetőséggel.
