– Mikor vetődött fel először a közös ügyészség gondolata, és mit is jelent pontosan?
– Az Európai Ügyészséget már a 90-es évek közepétől tervezik, azonban sohasem sikerült valamennyi tagállamot az ügy mögé állítani. Kapóra jött a lisszaboni szerződés által bevezetett „megerősített együttműködés” lehetősége, amelynek pont az a lényege, hogy a tagállamok egy csoportja mélyíthesse az integrációt egyes területeken akkor is, ha vannak, akik kimaradnának. Így jött létre az egységes szabadalom, s így hoznák létre az ügyészséget is. A probléma, hogy az ilyen együttműködésekhez való csatlakozás mindig önkéntes kell, hogy legyen; ezzel szemben a szervezetből kimaradókra már most igyekeznek nyomást gyakorolni a kooperáció érdekében.
– Huszonkét tagállam támogatja az elképzelést. Kik maradnának ki belőle?
– A briteknek, az íreknek és a dánoknak alapból opt-outja van, vagyis a bel- és igazságügyi együttműködésekben ők egyáltalán nem vesznek részt. Ezenkívül Lengyelország, Magyarország és Svédország sem csatlakozna az ügyészséghez.
– Azzal vádolnak minket, hogy így próbáljuk elhallgatni a korrupciót.
– Ha ez igaz lenne, az azt jelentené, hogy Svédországnak is bőven van takargatnivalója, de persze ez csak nyomásgyakorlás. Ennek részeként indult nemrég egy európai polgári kezdeményezés – többek között magyar felvetésre –, amely szigorúbb szankciókat követel a kimaradókkal szemben. Az Európai Bizottság lelkesen asszisztál ehhez, sőt részükről már az is felmerült, hogy ne csak úgynevezett jogállamisági kritériumokhoz legyenek kötve bizonyos kifizetések, hanem az ügyészséghez való csatlakozáshoz is. Ez már nem önkéntes tagság, hanem puszta zsarolás.
– Milyen hátrányokkal járna ez számunkra?
– Rengeteg technikai aggály merül fel, és a csatlakozás alkotmányellenes helyzetet is eredményezne. Mindez abból fakad, hogy a büntetőeljárások lefolytatása egy állam szuverenitásának a része. Az az államiságunkat veszélyeztetné, ha a büntetőeljárás bármelyik szeletét kiengednénk a kezünkből: idegen hatalom döntene, hogy ki ellen és miért emeljenek vádat. Így természetesen már sokkal kevésbé csábító az ajánlat, ugye? Brüsszelben nem is ezt kommunikálják, hanem az unió pénzügyi érdekeinek a védelmére hivatkoznak, meg arra, hogy az ügyészségnek csak ott lenne hatásköre, ahol EU-s pénz is érintett. Azt persze elfelejtik hozzátenni, hogy mivel a tagállamok az áfabevételeik egy kis részét befizetik az uniós kasszába, bármilyen bűncselekmény, amely általános forgalmi adót is érint, közösségi hatáskörbe vonhatóvá válna. Másfelől Junckerék már most ki akarják bővíteni az ügyészség hatáskörét a terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményekre is. Ez pedig aztán tényleg bármelyik ügyre ráhúzható. Összefoglalva tehát, a lényeg a 90-es évek óta változatlan: a nemzetállamok szuverenitásának a lerontása azért, hogy létrehozhassák a szuverén Európai Uniót, ha úgy tetszik, az Európai Egyesült Államokat.
