NIGER
A Szahara déli részén lévő Niger a legfontosabb szubszaharai tranzitország a Líbián keresztül az európai mediterrán térségbe tartó bevándorlóknak. Becslések szerint 2016-ban legalább 330 ezer migráns jutott át Afrika déli részeiről Nigeren át Líbiába. Az EU még abban az évben egy 140 millió eurós segéllyel próbálta megfékezni azt áradatot. A Niamey-ben, az ország fővárosában székelő nigeri kormány azonban kevesellte az összeget és egymilliárdot kért. Brüsszel 2018-ban további 230 milliót adott, azonkívül gazdaságfejlesztési célokra előirányzott hatszázmillió eurót 2020-ig.
PÉNZ ÉS „LEHETŐSÉGEK”
Az EU-ba Afrika felől érkezők háromnegyede Niger irányából jön. Ők azok, akik előtt Olaszország a tarthatatlan állapotok miatt a közelmúltban lezárta kikötőit. Niger bizonyos értelemben Európa déli határának számít, így az unió erős nyomást gyakorol az ország kormányára, hogy tegyen lépéseket az áradat megfékezésére. Keresztülverték például azt, hogy törvény rendelkezzen arról: külföldieknek tilos a Szahara szélét jelentő, a nyugat-afrikai állam közepén elhelyezkedő Agadez várostól északra utazniuk.
Az EU szereti Nigert migránspolitikája „modelljének” tekinteni. Angela Merkel német kancellár 2016 októberében látogatott el az országba, miután az EU által kikényszerített utazási tilalomról szóló törvény értelmében letartóztatási hullám indult meg Agadez térségében. Merkel pénzt és „lehetőségeket” ígért azoknak, akik korábban a migráció segítéséből – magyarul embercsempészetből – éltek. Ebből azonban egyelőre nem sok látszik, sőt a nigeri helyzet inkább annak a példája, hogy a fehér ember – jelen esetben az EU – miként tud még nagyobb káoszt teremteni egy olyan kultúrába-társadalomba való beavatkozással, amelyet nem ért, sőt nem is igazán akar megérteni..
Az uniós operációk legfőbb végrehajtója az IOM (International Organization for Migration). A menekültügyi szervezet helyi erőinek a létszáma két év alatt huszonkettőről háromszázra emelkedett. Az IOM el is ért némi eredményt; például tavaly hétezer afrikai migránst küldtek haza, ez év első negyedében pedig kétezret. Ez részsikernek tekinthető, azonban önmagában nem oldja meg a problémát.
A csempészet kriminalizációjával összesen hétezer ebből élő helyi tuareg vált egyik napról a másikra bűnözővé. Ők pedig nem értik, hogy hirtelen miért lett üldözendő cselekedet az, amivel több száz éve hagyományosan foglalkoznak: árut, embert, fegyvert visznek keresztül a Szaharán.
A ZÖLD ZÓNA
Niger ingatag belpolitikai helyzete nem teszi lehetővé, hogy az EU által elképzelt nagy léptékű terveket valósítsanak meg a területén. Az ország 1960-ban vált függetlenné Franciaországtól. Azóta négy államcsínyt hajtottak végre ott, a legutóbbit 2010-ben. Több puccs történt, mint „demokratikus” választás. A pártok folyamatosan változnak, a helyi politikusok mesteri szinten mentik át a hatalmukat és a befolyásukat – egy új politikai erő gúnyájába öltözve. Jelenleg több mint ötven aktív párt van az országban. Mahamadou Issoufou, az ország államfője 1993 óta mindegyik elnökválasztáson elindult. A politikai elit, minden afrikai politikával kapcsolatos előítéletet igazolva, mérhetetlenül korrupt.
Niger azonban kulcsfontosságú helyen fekszik. A régió államai közül néhány – Csád, Burkina Faso, Mali, Mauritánia – az iszlám szélsőségesek, illetve a Boko Haram bázisa. Így az országban francia, olasz és német csapatok is állomásoznak. Az Egyesült Államok nemrég létesített egy drónbázist Agadez mellett a már meglévő, szárazföldi csapatok számára kialakított objektum mellé, több mint százmillió dollár ráfordítással.
A polgári építkezések is meglódultak. A nyugati hatalmak több milliárd dollár értékű ingatlanfejlesztésbe kezdtek – saját szervezeteiknek. Niamey-ben a helyiek egyszerűen csak Zöld zónának nevezik azt az új negyedet, amely katonai ellenőrző pontokkal körülvéve külügyi, diplomáciai létesítményeknek ad helyet. Szállodák és konferencia-központok nőnek ki a földből. A kormányzat szerint az építkezési hullám jó, mert munkahelyeket teremt. A helyiek azonban ebből inkább azt érzékelik, hogy az ingatlanárak az egekbe szöknek és inflációt okoznak. A lakosok nem képesek ezzel versenyezni, a nyugati kereslet kiárazza őket a saját földjükről. Tavaly egy kiló rizs ára harminc százalékkal emelkedett egy olyan országban, ahol az átlagfizetés nem éri el a napi három dollárt.
ÖNBETELJESÍTŐ JÓSLAT
Nigert a nyugati demokrácia helyi bástyájává szeretnék – szerették volna – átalakítani, ez azonban súlyos kockázatokkal jár. A segélyek és támogatások nagy részét a hatalmon lévő kormány elsikkasztja, saját katonai erőinek a felfegyverzésére és az ellenzék elhallgattatására használja fel. Könnyű dolguk van egyébként, mert a nyugati támogatások és segélyek 75 százalékát közvetlenül a központi költségvetés kapja, így arra fordítják, amire akarják. Vesznek is belőle terepjárókat, fegyvereket, mobiltelefonokat. Hivatalosan a kormányzati erők megerősítése a cél, valójában erős a gyanú, hogy a csempészek is használják ezeket a modern eszközöket. Túl jó üzlet az embercsempészet ahhoz, hogy a kormányon lévők kimaradjanak belőle. A nigeri költségvetés kiadásainak körülbelül a hetven százaléka megy el hadászati célokra, vagyis mondhatjuk, hogy a nyugati segítséget egy az egyben hadi kiadásokra költik.
A Nyugattól való függést nemcsak a polgári, de a katonai jelenlét is növeli. Az Egyesült Államok nyolcszáz katonával van jelen a térségben, 2013-ban a számuk még csak száz volt. Az amerikai statisztikák szerint ez a második legnagyobb létszámú csapat a régióban a kelet-afrikai Dzsibutiban lévő haditengerészeti támaszpont legénysége után. A francia csapatok létszáma rövid idő alatt ötven százalékkal, 4500-ra emelkedett. A katonák ellátása, kiszolgálása sok embernek ad munkát, fontos tényező lett a nigeri munkaerőpiacon.
Tavaly ősszel négy amerikai katona halt meg egy dzsihadista támadásban, így Washington csökkenteni szeretné a kommandósok számát az országban, s a hírszerzésre, valamint a logisztikára összpontosítana. A harci feladatokat egyre nagyobb arányban veszik át a drónok. A hadfiak feladata a kiképzésre, a propagandára, valamint a helyi katonai erők akcióinak a megtervezésére irányul. A nyugati erők létszámának a növelése ugyanakkor önbeteljesítő jóslattá válhat. Minél nagyobb a külföldi csapatok száma, annál vonzóbb célpontot jelentenek a környékbeli szélsőséges muzulmán terroristáknak.
Borítófotó: A mediterrán térségbe induló migránsok Agadez környékén. Megbukott az EU mintaprojektje
