EMLÉKMŰ A VÉRTANÚKNAK
A közhiedelemmel ellentétben nem Nagy Imre és mártírtársai miatt nevezik a fővárosi Kossuth Lajos tér sarkán lévő közterületet Vértanúk terének, hanem az eredetileg a helyszínen álló, 1945-ben lerombolt mementó nyomán. Legalábbis így volt ez a Tanácsköztársaság idején megölteknek emléket állító szobor 1934-es felállítása, illetve az 1936-os átnevezés és a második világháború lezárása között, utána Ságvári Endre kommunista hős lett a névadó, majd a rendszerváltozás után a Báthory, a Nádor és a Vécsey utca találkozásánál fekvő aprócska terület visszakapta a valódi nevét. A Nemzeti vértanúk emlékműve, pontosabban annak korhű reprodukciója most visszakerülhet az eredeti helyére.
HATALMAS KŐPILLÉR
Lechner Jenő építész és Füredi Richárd szobrászművész alkotása egyelőre csupán fényképfelvételen látható. Korabeli beszámoló a terveket az illetékes fővárosi hivatalosságok elé terjesztő tanácsnoktól, Liber Endrétől: „A lépcsőtalapzatból hatalmas kőpillér emelkedik ki, melynek teteje honfoglalás kori magyar motívumok alkalmazásával megoldott kőkoporsóval zárul. Két oldalán az ún. Attila-kincsről vett bikafőn nyugvó áldozati csésze van. A kőpillér egyik oldalán Hungária hatalmas ősmagyar alakja áll. Alatta a felirat: »A nemzet vértanúinak 1918–1919«. A kőtömb másik oldalán erőteljes, izmos férfi vív sikeres harcot a lábai előtt vonagló szörnyeteggel. Alatta a felirat: »A Fehér Ház kezdeményezésére kegyelettel emelte a magyar nemzet«.”
Bödők Gergely történész tanulmánya szerint a forradalmak és a Tanácsköztársaság áldozatairól való megemlékezés az 1920-as években mindvégig a magyar politikai diskurzus része volt. Az azonban, hogy külön emlékművet állítsanak az első világháborút követő forradalmak áldozatainak, csak az évtized végére konkretizálódott.
A kezdeményezés a Peidl Gyula által vezetett szociáldemokrata kormányt 1919-ben megbuktató, jobboldali Fehérház Bajtársi Egyesülettől érkezett, különbizottság is alakult ebből a célból, a közélet ismert alakjaiból. Az alapító ülést a Nemzeti Múzeumban tartották, Habsburg József főherceg vezette, és ott volt Bethlen István miniszterelnök is.
MEGKÉSETT AVATÁS
Országos gyűjtést szerveztek, költségvetési támogatást is kapott a kezdeményezés, ugyanakkor a szobor üzenetével már akkor sem volt mindenki kibékülve. A Fővárosi Közgyűlés illetékes bizottságában éles szóváltás bontakozott ki a kormánypárti és a szociáldemokrata képviselők között – utóbbiak a fehérterror áldozatainak említését hiányolták. Ezeket a kifogásokat azzal verték vissza az emlékmű felállítását támogatók, hogy a felemlegetett esetekben legfeljebb sajnálatos, szomorú atrocitásokról lehet szó, míg a kommunista rezsim a nemzet egészén követett el erőszakot, ráadásul a hatalom pozíciójából. A vitában azután a szociáldemokraták azt is sérelmezték, hogy az alkotás 1919. augusztus 6-ig, azaz nem a Tanácsköztársaság bukásának augusztus elsejei dátumáig, hanem az azt követő, kérészéletű szociáldemokrata kormány lemondatásáig terjesztette ki az áldozatok összegyűjtésének időhatárát. Ezzel ugyanis – érveltek – szándékoltan összemossák a szociáldemokrácia és a kommunista párt időszakát. A közgyűlés a kifogások dacára elfogadta a terveket.
Részben a gazdasági válság miatt azonban a felállítás jelentősen csúszott. Az 1934. március 18-i avatást a filmhíradó is rögzítette. Az eseményen Horthy Miklós kormányzó és József királyi herceg mellett a kormány több képviselője, a felsőház alelnöke, a honvédség főparancsnoka, több egyházi méltóság, városvezető és ismert közéleti személyiség is megjelent.
A második világháború végén több más Kossuth téri szoborral együtt lerombolták az alkotást. Az évtizedekig üresen álló térre a Horn-kormány idején, 1996-ban került Varga Tamás szobrászművész Nagy Imre-emlékműve. A mártírhalált halt miniszterelnök életnagyságú bronzalakja egy híd közepén áll, a két parttól egyenlő távolságra, és a Parlament felé tekint. Könnyen lehet, hogy hamarosan másfelé fog, a jelenlegi elképzelések szerint ugyanis a Jászai Mari térre vihetik, akárcsak korábban a szovjetek által 1947. február 25-én elhurcolt Kovács Béla szobrát.
KIÚJULÓ VITÁK
Az eredeti alkotás visszakerülése mindenesetre illeszkedne a Kossuth tér 1945 előtti állapotának a helyreállítását célzó, 2010-ben rögzített, jórészt már megvalósult elképzeléshez. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az ügyben illetékes Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság (KNEB) vezetője már 2012-ben felvetette, hogy Nagy Imre szobra nincs jó helyen a Vértanúk terén. Konkrét döntés azonban egyelőre nem született, bár a közterület gyalogosprioritású átalakításához szükséges forrás szerepel az Országgyűlés hivatalának költségvetési támogatásai között.
A felújítás a nemzetbiztonsági bizottság minapi zárt ülésén is téma volt, ahol a közbeszerzésekről szóló törvény hatálya alóli mentesítés iránti kérelmek sorában elfogadták a Vértanúk téri beruházással kapcsolatos folyamodványt is. Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. vezérigazgatója a távirati irodának elmondta: hamarosan megkezdődnek az előkészítő munkák, s várhatóan 2019 végére a megújuló Vértanúk tere a gyalogosoké lesz, gépjármű nem hajthat majd át rajta. Úgy tudjuk, a Kossuth tér bárminemű változtatásáért felelős KNEB-hez lapzártánkig nem érkezett konkrét megkeresés, illetve beadvány, Kövér László sem hívta össze a testületet. A bizottság döntése nélkül mindenesetre nem indulhatnak meg a munkálatok.
A tervezett változás, a Nagy Imre-szobor néhány utcányira helyezése mindenesetre felkorbácsolta az ideológiai és politikai vitákat, leginkább Nagy Imre megítélésével kapcsolatban. A pártok közül egyelőre a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció lépett fel a miniszterelnöki szobor védelmében, kampányba is kezdtek. Ebben a Jobbikra és a Fidesz–KDNP-re semmiképp sem számíthatnak, ennyit már biztosan lehet tudni.
Borítófotó: Nagy Imre szobra arccal a parlament felé. A mártír miniszterelnökről és a szovjetek által 1947-ben elhurcolt kisgazda politikus Kovács Béláról készült műalkotás is a Jászai Mari térre kerülhet
