EURÓPAI ENERGIAGONDOK
Az öreg kontinens villamosenergia-ellátása veszélyben van, a stabilitáshiány jelei látszanak. Az EU legnagyobb gazdaságában, Németországban helyi források szerint ez év júniusában néhányszor kritikus helyzet alakult ki, felborulhatott volna az összekapcsolt elektromosenergia-ellátási rendszer. Az ok: Berlin vélhetőleg rosszul kalkulált a fosszilis és a nukleáris energiahordozókból való kiszállás terve kapcsán. Túl korán zárja be atom- és szénerőműveit, így kénytelen nagymértékben más uniós tagok energiakivitelére támaszkodni. A legtöbb fejlett állam áramexportőr, ugyanakkor -importőr is. Németország például, ahol a kritikus, Európát veszélyeztető helyzet kialakult, a World-stopexports.com statisztikai portál szerint tavaly Franciaország után a világ második legnagyobb áramexportőre volt.
KRITIKUS HELYZET
A német villamosenergia-szállító vezetékrendszereket üzemeltető Amprion bejelentette, hogy júniusban három alkalommal (5-én, 12-én és 25-én) kritikus helyzet alakult ki az ottani ellátási struktúrában. Jóval kevesebb volt a rendelkezésre álló áram, mint amennyire szükség lett volna. A szomszédos országok a szorult helyzetű Berlin segítségére siettek, és áramot exportáltak. A német hiány egész Európában éreztette a hatását, az összekapcsolt elektromosenergia-rendszerben csökkent a frekvencia. Már néhány tizednyi eltérés az üzemi, 50 hertzes értéktől gondokat okozhat – mint az a múlt hónapban Németország miatt történt.
Franciaországban 2006 novemberében tízmillió háztartásban kapcsolták ki az áramot, mert az 50 hertzes frekvencia a 48,8-es határérték alá esett. A júniusi németországi hiány a fenti küszöbre (amelyen túl radikális beavatkozás szükséges) csökkentette az európai hálózatok frekvenciáját. A németeknél a történtek miatt le kellett kapcsolni a hálózatról néhány nagy fogyasztót (alumíniumkombinátot) – a háztartásokat ez nem érintette.
Csúcsfogyasztási időszakokban (télen és nyáron) egyszerűen nincs elég áram az európai hálózatokban, miközben éjjel például a szélkerekek által termelt villamos energia felesleges kapacitást jelent, az előállított áramot nem vagy csak igen nagy költséggel, kis hatékonysággal lehet elraktározni. Az EU és a német költségvetés viszont ebben az esetben is biztosítja a szélerőmű-vállalatoknak a dotációt. Növeli a gondokat a klímaváltozás, Európa egészét tekintve a szárazabb, melegebb idő, az egyenetlen csapadékeloszlás. Ez a vízerőművek áramtermelését is kedvezőtlenül befolyásolja.
Szélkerekek az Északi-tengeren. Az áramátvételi kötelezettség növeli a költségeket
MEGÚJULÓK ELŐNYBEN
Németország elektromosenergia-mérlege az előállítást tekintve az egyik leginkább környezetbarát a világon. Tavaly a megtermelt árammennyiség 38 százaléka „zöld”, megújuló forrásokból származott. A német Energia- és Vízgazdálkodási Szövetség (BDEW) számításai szerint ha a jelenlegi tempóban folytatódik az átállás a környezetbarát forrásokra, 2030-ra a német villamos energia 54 százalékát már a megújulók adhatják. Ehhez a jelenlegi kapacitásukat 120-ról 220–237 gigawattosra kell emelni. Hogy a megújulók (amelyek jelentős része bizonytalan, időjárásfüggő) ekkora részesedése milyen mértékben destabilizálhatja hosszú távon Németország áramhelyzetét, arról egyelőre heves viták folynak.
A szélerőmű-kapacitás bővítése ehhez már nem elég. Nem beszélve a német energiamérlegben meglévő bizonytalansági tényezőkről, az időjárástól erősen függő szélenergia-kapacitás jelentős aránya által támasztott problémákról. Ezekről az ország politikai életének eléggé széles spektrumában nem illendő beszélni, mint ahogy a bizonytalansági tényezők erősen megnőtt befolyásáról sem. Talán a júniusi áramellátási problémák előmozdítják a reálisabb helyzetértékelést.
Újabb komoly figyelmeztetést jelenthet a tőzsde, ahol az egy megawattra számolt „készenléti” áramárak – tehát nem a normális határidős ügyletek ellenértékéről van szó – hirtelen elszálltak. Ezt például a német villamosenergia-felhasználók kevésbé érzékelhették, mert a börzéken az IWR, a megújuló energiaforrások münsteri nemzetközi fórumának a felmérése szerint a határidős árak egészében véve 2008 és 2019 között kilowattóránként hat és fél eurócentről három és félre csökkentek.
Noha Németország az áramellátás biztonságának a szempontjából még mindig a világ élvonalába tartozik, a tendencia nem biztató. A Die Welt című lap cikke szerint míg 2016-ban a németeknél az egy háztartásra számolt éves kimaradás mindössze 12,8 percet tett ki, addig egy esztendővel később már 15,4-re nőtt ez az idő. Berlin azzal érvel, hogy az USA egyes tagállamaiban ez a mutató a tíz órát is eléri évente.
Elgondolkodtató az Eurostat felmérése is, amely szerint 2006 és 2016 között a primerenergia-termelés mintegy tizenöt százalékkal csökkent az EU-ban. Az energia-előállítás szerkezete is megváltozott. Az említett időszakban egyedül a megújuló forrásokból származó mennyiség bővült, mintegy hetven százalékkal. Az összes többi vonalon mérséklődés volt tapasztalható. Az atomenergiából származó áram és hő termelése tizenöt, a földgázból, kőolajból nyert energia előállítása negyven, a szilárd forrásokból (szén) kinyerté harminc százalékkal esett vissza tíz év alatt. Az Eurostat adatai alapján 2016-ban az unió energiafelhasználásának mintegy 54 százaléka származott energiaimportból vagy importált energiahordozókból. Tehát a közösség külső energiától való függősége jelentős mértékben nőtt, a hivatal szerint 2000 és 2016 között is mintegy tíz százalékkal. Málta, Ciprus és Luxemburg a legkitettebb ennek, a kiszolgáltatottságuk csaknem százszázalékos, noha ennek mértéke 2000 óta mindhármuknál valamelyest csökkent.
A legkevésbé a parányi Észtország szorul külső forrásra, a 2000-ben jóval harminc százalék feletti függőségi rátáját 2016-ra tíz százalék alá csökkentette. Nagy-Britanniát és Dániát tekintve a legdrámaibb a romlás üteme. Míg 2000-ben a britek mintegy húsz, a dánok negyven százalékban energiaexportőrök voltak, addig 2016-ra London függősége megközelítette a negyven százalékot, Koppenhágáé a tízet. Magyarországé ezen időszakban valamelyest nőtt. Ezzel együtt Németországgal együtt a középmezőnybe tartozunk, energia(import)-függőségünk valamivel az EU-átlag feletti.
STABIL VAGY CIKLIKUS?
Stabil energiatermelőnek így maradnak az atom-, valamint a gáz- és a szénerőművek – mondják a hagyományos, nem megújuló energiák pártján lévők. Ezeknél az egyenletes áramszolgáltatás biztonsága igen magas fokú. Egy paksi nagyságú atomerőmű éves energiaszükségletét – amelyet a kismértékben dúsított, 3,7–4,8 százalékos U–235-ös urániumizotópot tartalmazó fűtőanyagcellák biztosítanak – egy közepes méretű, persze különlegesen védett raktárhelyiségben el lehet helyezni.
Ezzel szemben a megújuló energiaforrások többsége erősen ciklikus, vagy olyan külső hatások alakítják őket, amelyekre az embernek nincs befolyása. A naperőművek termelését huszonnégy órás hullámvölgyek-hullámhegyek jellemzik, a szélerőműveké pedig keszekusza, függően a szél erősségétől. Ezt a bizonytalansági tényezőt csak nagy, földrajzilag széttelepített nap- vagy szélerőmű-komplexumokkal lehet némiképpen ellensúlyozni.
Az energiavitában a pró és a kontra érvek számosak. Talán a legfontosabb szempontok: a globális környezet lehetőség szerinti megóvása, ami a kevésbé szennyező megoldásokat (megújulók, atomenergia) támogatja, továbbá az egyes országok lakosságának energiaellátási biztonsága, amelyet a kiszámíthatóságot támogató megújulók és a hagyományos energiaforrások keverékével biztosítanak.
NÁLUNK OLCSÓ AZ ÁRAM
Az Eurostat számításai alapján az EU-ban Magyarországon az egyik legolcsóbb a háztartási áram. 2018 második fél évének adatai szerint az uniós átlag kilowattóránként 0,2113 euró. Magyarországon ez az érték 0,1118. A legdrágábban a dánok (0,3125), a németek (0,3) és a belgák (0,2937) állítják elő a villamos energiát. A nem háztartási áram általában feleannyiba kerül – függően az adótartalmától. Németországban ez az áramfajta kilowattóránként 0,15 eurót kóstál, ennek mintegy a fele áfa nélküli adótartalom. Magyarországon ez az ár valamivel több mint 0,08 euró, és az áfa nélküli adótartalma körülbelül tízszázalékos.
TERMELÉSI KÖLTSÉGEK
Az amerikai energiaügyi tárca 2019-es adatai szerint a különféle erőművekben előállított áram költsége dollárcentben az USA-ban egy kilowattórára számítva a következőképpen alakult: szén 12-13, szél part menti tengerrészben 11, biomassza 9, atomreaktor 9, földgáz, szél, nap, geotermális, vízerőmű egyaránt 4 cent.
REAKTORFÖLDRAJZ
A legtöbb atomreaktort az USA üzemelteti a világon, az ezen létesítményekkel előállított áram harmadát termeli meg globálisan. A második Franciaország, a harmadik Japán, a negyedik Oroszország. Magyarország a működő atomreaktorok számát illetően a világranglista 19. helyén áll. Európában megelőzi Finnország (18.), Szlovákia (17.), Svájc (16.), Csehország (15.), Belgium (14.), Spanyolország (13.), Svédország (12.), Ukrajna (10.), Németország (9.), Nagy-Britannia (7.).
Borítófotó: Birkák egy széntüzelésű erőmű mellett. Átgondolatlanul zárták be az atomerőműveket
