Jelenleg jók a globális növekedési mutatók, de a helyzet közép-, még inkább hosszú távon változhat. A fenyegető kereskedelmi konfliktusok, vám- és kereskedelmi háborúk, a klímaváltozás és nem utolsósorban az egész világot érintő elöregedés olyan tényezők, amelyek lefékezhetik a világgazdasági bővülést – figyelmeztet a Nemzetközi Valutaalap féléves jelentése, a Világgazdasági kilátások (World Economic Outlook). A fékező faktorok közül a lakosság elöregedése, a vele járó súlyos gazdasági, államháztartási problémák elsősorban a fejlődő országokat érintik.
ELÖREGEDÉS ÉS ELADÓSODOTTSÁG
Jelenleg a világ lakosságának átlagéletkora harminc év, és nyolc aktív keresőkorban élőre jut egy nyugdíjaskorú. Hetven évvel ezelőtt a globális átlagéletkor 23 esztendő volt, s 12 aktív keresőkorúra jutott egy 65 feletti ember. Azon államok, amelyek nem készülnek fel időben a népesség elöregedésével kapcsolatos tennivalók elvégzésére, gazdasági káoszba zuhanhatnak – figyelmeztet a Yale Egyetem demográfus kutatója, Joseph Chamie. Az általa kidolgozott mutató, a PSR (Potential Support Ratio) lakosságarányt jelez, azt, hogy hány munkaképes korú (15–64 éves) jut egy 65 esztendősnél idősebb emberre. Számításai szerint jelenleg a globális PSR-átlag nyolc, de az iparosodott világban ez a szám kevesebb mint hat, Japánban mindössze kettő. Mintegy harminc év múlva a föld PSR-mutatója a felére, négyre csökken. A kutató a következő változatokat ajánlja a probléma megoldására: a születésszám ösztönzése, nagyobb bevándorlófogadási készség, a nyugdíjkorhatár felemelése és/vagy a nyugdíjasoknak járó kedvezmények szűkítése.
A lakosság elöregedése, a születésszám csökkenése a feltörekvő, fejlődő országok legtöbbjében más ütemű, mint a fejlett világ államaiban. Míg az utóbbiaknál, amelyek hasonló problémáktól szenvednek, a népesség elöregedése, az egy aktív keresőre jutó nyugdíjasok arányának növekedése viszonylag lassú folyamat, addig számos feltörekvő országban ez nem így van. Brazíliában például a Wall Street Journal (WSJ) szerint az elöregedés jóval gyorsabban zajlik le. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban 95, illetve 82 év telt el, amíg a születésszám az egy családban lévő hat gyerekről három alá csökkent. Törökországban mindez mindössze 27, Brazíliában 26, Kínában pedig 11 esztendő alatt zajlott le.
Ázsia és Latin-Amerika országaiban a gyorsan növekvő átlagéletkor és a meredeken visszaeső születésszám különlegesen veszélyes kombináció. A viharos ütemben duzzadó költségek, amelyek a nyugdíj- és az egészségügyi ellátási kiadások bővülését jelentik, elvonják a forrásokat a gazdasági fejlesztés elől, ördögi spirálba kényszerítve az államokat, a büdzsék tervezőit. Ha nem változik a trend, nem hajtanak végre radikális változtatásokat a nyugdíjalapokban, az egészségügyi ellátásban, az említett problémák óriási adósságcsapdába ejtik a nagy feltörekvő országokat.
A Standard & Poor’s becslése szerint a jelenlegi rendszer fenntartása esetén körülbelül harminc év múlva a nettó államadósság Oroszországban a GDP 262 százalékára, Kínában 274, Brazíliában 307 százalékára növekszik. Ebből egyenesen következik az is, hogy ezeknek az országoknak az államadóssága a bóvli kategóriába kerül. Az adatok mérlegelésénél közgazdászok fontosnak tartják az adott ország gazdasági erejét, kiegyensúlyozott, megfontolt gazdálkodását, erőforrásait és tartalékait is. Tehát a fejlett államok könnyebben megbirkóznak a nyugdíjrendszer, az egészségügyi ellátás problémáival, mint a feltörekvők.
MÁR MOST IS GOND A NYUGDÍJ
Tetézi a problémát, hogy számos feltörekvő államban – így Brazíliában – a nyugdíjellátás az erőforrásokhoz képest túlságosan is nagyvonalú, hosszabb távon finanszírozhatatlan. A fejlett országokban tapasztaltnál gyorsabban végbemenő folyamat olyan gazdaságokat érint, amelyek jóval sérülékenyebbek, kiszolgáltatottabbak. Egyszerűen megfogalmazva: hamarabb megöregszenek a lakói, semmint hogy idejük lenne a meggazdagodásra. Az USA hasonló helyzettel nézett szembe a második világháború utáni időszakban, amikor lezárult a bőséges gyermekáldás, a baby boom korszaka. Csakhogy Amerika ekkor már roppant gazdag volt (a világégés nagymértékben növelte gazdasága teljesítőképességét), és az anyagi fedezet mellett már kiépült a megfelelő infrastruktúra, felálltak a szükséges intézmények.
Brazíliában ezzel szemben máig nem oldották meg a lakhatási gondokat. Az ország valamennyi nagyvárosát bádoglemezekből, kartondobozok oldalaiból összetákolt kunyhótelepülések, favellák övezik. A különböző kormányok régóta próbálkoznak a megoldással, de a pénzhiány miatt erőfeszítéseik kevés eredményt hoznak. A kifizetett nyugdíjak a költségvetés csaknem felét (43 százalékát) felemésztik. Az egészségügyre 7 százalékot fordítanak. A gazdaság fejlődése szempontjából a legfontosabb két területre, az oktatásra és az infrastruktúra kiépítésére mindössze a büdzsé 3-3 százaléka jut.
Az idő múlása a feltörekvő országokban felgyorsítja a gondok megjelenését. Ehhez hozzájárul az elkövetkezendő időszakban egyre tömegesebbé váló robotizált termelés, ennek folytán emberek milliói vesztik el a munkájukat. Ha nem hajtanak végre radikális gazdaságszerkezet-átalakítást, nyugdíj- és egészségügyi ellátási reformot, államok omolhatnak össze. Az ENSZ számításai szerint a jövedelmek szempontjából felső középkategóriás fejlődő országokban – ahova Brazíliát is sorolják – jelenleg hét aktív keresőre jut egy nyugdíjaskorú. Harminc év múlva azonban már átlagosan 2,5 keresőnek kell eltartania egy nyugdíjast.
