Vasárnap este már jelezte, hogy lemond a pártelnöki posztról, de ekkor még nem utalt arra, hogy távozna a politikából, és a parlamenti mandátumát sem veszi át. Sőt, Vona akkor még olyan tónusban beszélt, mintha már készülne az újabb ellenzéki négy évre, több programpontot is kiemelt a terveikből.
Ehhez képest hétfőn már azt jelentette be a Facebook-oldalán: nemcsak hogy lemond a pártelnökségről, de országgyűlési képviselőként sem kíván dolgozni, és pártja tisztújításán sem indul.
NEM VÁRT FORDULAT
Hogy a fordulat minek köszönhető, azt forrásaink is csak találgatták. Azt mondták, a felesége hathatott így rá. Vona-Szabó Krisztina már többször kijelentette, hogy mennyire aljas politikai támadások érik a férjét. Jobbikos informátoraink szerint Vona Gábort valóban rengetegen támadták a kampányban, de ez a politikusi lét velejárója. Furcsa, hogy tizenkét évnyi pártelnökség után elégelte ezt meg.
Forrásaink azt sem zárták ki, hogy Simicska Lajos jelezte: elzárja a pénzcsapokat. Az üzletember össze is kaphatott Vonával, miután kiderült, hogy a Fidesz–KDNP újra kétharmados többséget szerzett. A Jobbik vezetője szerintük megelégelhette a „kitartotti szerepkört”, ezért vonul ki a politikából.
De van olyan forgatókönyv is, hogy a pártelnök belátta: politikai stratégiai hiba volt két év alatt megpróbálni átvinni a Jobbikot szélsőjobbról a baloldali-liberális véleményvezéreknek is tetsző szerepkörbe, s a politikából való kivonulással ezt akarta jelezni. Ezzel kapcsolatban megjegyezték, hogy ebben is az Orbán Viktor elleni bosszú által vezérelt Simicska keze nyomát látják.
Csupán egyetlen kérdés maradt bennünk: vajon a fiatal politikus mit csinál ezután, talán visszamegy sales managernek?
A LEMONDÁS ELŐTTI ÓRÁK
Persze a választási eredmények napvilágra kerülése után a párton belül is felütötte a fejét a Vonával szembeni elégedetlenség. Hétfőn Toroczkai László alelnök ezt írta a Facebook-oldalán: „Vona Gábor megbukott, de a Jobbik él. Ha azonban Vona Gábor úgy gondolja, hogy nem végleg bukott meg, s a lemondás is csak látszólagos lesz, azzal kivégzi a Jobbikot. Egy olyan, egyébként kiváló emberek ezreiből álló parlamenti párt ugyanis, amely három egymást követő választáson sem tud a kormányzás közelébe kerülni, végleg elveszíti az esélyét arra, hogy valaha győzzön, hacsak nem iktatja ki azt az akadályt, amely a növekedését meggátolja…” Toroczkai gyorsasága azért figyelemre méltó, mert ezzel megelőzte a 2016 óta „illegalitásba vonult” másik elégedetlen radikálist, Novák Elődöt. Toroczkai Vona meghívására épp helyette lett alelnök, az akkori tisztújító kongresszuson választották meg a delegáltak.
Persze Novák is felzárkózott mellé a Vona-kritikában. Olyanokat üzent, hogy az elnök letérítette a pártot a fejlődés útjáról, miközben a társadalom a migráció miatt radikalizálódott. Eközben az LMP-hez hasonlóan rosszul szerepeltek a határon túli szavazóknál. Vona alaposan túltolta a néppártosodás biciklijét, pedig a kommunikációs finomhangolást még ő is támogatta. Emellett egyértelműsítette: elveszítette a párt az identitását, és valóban Simicska Lajos pénzelte a kampányt. Úgy látta, Vona hatalomtechnikai húzása a lemondás, hogy utána rögtön visszatérjen.
Ebben, úgy tűnik, nem lesz igaza.
SIKERTELEN ÁTPOZICIONÁLÁS
Informátoraink szerint nincs még „halálra ítélve” a néppártosodás, de az iram eddig túl gyors volt: Vona másfél-két év alatt a lehetetlenre vállalkozott. És azt sem vette figyelembe, hogy a baloldal még nem roppant úgy össze, hogy üres politikai térbe kelljen átvezetnie a pártját, a Fidesz megkerülésével. A választási eredmények azt bizonyítják: a Jobbik ugyanazon a szinten maradt, mint négy éve volt.
Hogy mekkora feszültség is van a megmérettetés kimenetele miatt a pártban, az Sneider Tamás elnökségi tag Toroczkai Vonát kritizáló mondataira adott válaszából derül ki.
„Veled elnézően bánt a kormánysajtó, az elnökség többi tagjával – különösen Vona Gáborral – már nem. Annyi támadás és mocsok után, amit a Jobbik elnöke kapott, ez a nyilvános bejegyzés nem volt bajtársias a részedről. Nemcsak Vona Gábornak kell ma lemondania az elnökségben, hanem mindenkinek. Neked és nekem is, mert részesei voltunk a néppártosodásnak” – írta a közösségi oldalán a politikus. Az elnökség valóban beadta a lemondását. A tisztújító kongresszust a pártban kétévente tartják, ez a nyáron lenne esedékes, de előre is hozhatják a tanácskozást.
MI LESZ A JOBBIKKAL?
A lázadozó Toroczkai és Novák, bár most úgy tűnik, egy platformon van, akár szembe is fordulhat egymással egy tisztújítás során. Vagy kiegyeznek az uniós képviselő, Morvai Krisztina pártelnökké jelölésében. Novákról azt tartják, nem vezetésre termett, és az ilyen ambíciókról le lehet beszélni. De probléma, hogy a három emlegetett jelölt közül egyikük sem lesz országgyűlési képviselő a következő ciklusban, már ha Vona nem Toroczkainak ajánlja fel a mandátumát. (Nováknak ezt nem teheti meg, ő nem szerepelt a listán, míg Toroczkai a 64. helyet kapta.) Az ásotthalmi polgármester alelnökként alapjáraton bekerülhetett volna a parlamentbe, de a lista összeállításakor nem akart előkelő helyre kerülni. Minden bizonnyal ezzel üzente, hogy nem vállal közösséget Vonáékkal. De akkor is ezt üzente, amikor a Facebookon Mirkóczki Ádám szóvivőnek a párt múltját megtagadó nyilatkozatával kapcsolatban kijelentette: nem az ő nevében beszélt.
A parlamenti mandátumnak azért van jelentősége a pártelnök esetében, mert a Jobbik politikájának a fókuszában az Országgyűlés lesz, az itteni munkát át kell látni és nem árt koordinálni. De az sem mellékes, hogy a frakcióvezetés médiaszerepléssel, nagyobb ismertséggel is jár. Egyáltalán nem lehet kizárni, hogy Vona valamelyik néppártosodást támogató bizalmasa is ringbe száll a frakcióvezetői, majd a pártelnöki posztért. Leginkább Volner János fejében fordulhat meg ez a gondolat.
Az már más kérdés, hogy – ismerve az identitásválsággal küzdő Jobbikot – gárdistamúltjával alkalmas-e a párt vezetésére. Bár szerinte a Magyar Gárda és a néppártosodás összefér.
Borítófotó: Vona Gábor a választások éjszakáján. Másnap már a politikától való visszavonulását is bejelentette
