Ellenzéki csaták, belháborúk

Mátrix
A baloldali frakciók főként a parlamenti helyeikkel és a nekik járó pénzösszeggel voltak elfoglalva az utóbbi napokban, s kényszeredetten odaálltak a kormány- és ellenzékellenes tüntetők mellé is. Egyelőre nem látszik, hogy mi lesz a vége a „civilek” és a pártok közötti versenyfutásnak.

Sebnyalogatás – baloldali forrásaink szerint ez jellemzi most az ellenzéket. Ahogy ilyenkor, a választási vereségek után lenni szokott, megkezdődött a széthúzás az MSZP-ben. Az LMP-t is súlyos belső harcok jellemzik, Schiffer András egykori alapító végül ki is lépett a pártból. Pedig néhány napja még arról beszélt, hogy a háttérben továbbra is folytatná a Lehet Más a Politika ideológiai és hálózati megerősítését. Az utolsó csepp a pohárban számára az Együtt egyéni képviselőjének, Szabó Szabolcsnak a frakcióba való felvétele volt. De Schiffer Hadházy Ákos LMP-ben történő ámokfutását sem nézte jó szemmel. A Demokratikus Koalícióban és a Párbeszédnél viszont van ok az örömre is, hiszen lesz frakciójuk a parlamentben. Míg a DK saját jogon szerzett nyolc képviselői helyet, a P képviselőcsoportja az MSZP és a Magyar Liberális Párt „kitartottja” lesz. Ha ugyanis a hozzájuk „ejtőernyőzött” szocialista Burány Sándorral vagy a liberális Bősz Anett-tel valamin összekapnak, rögtön megszűnik a frakció, ülhetnek át a függetlenek közé. A 2013-ban „ellenzéki üstökösként” megjelent Együtt nem jutott be a parlamentbe, most a megszűnésüket menedzselik. Persze először össze akarják gyűjteni azt a közel kétszázmilliós összeget, amely a kampányköltségek visszafizetését jelenti. A Momentum elnöksége lemondott, az állami támogatásban részesülő pártban újra egymásnak ugorhatnak a vezetésért vívott harcban.

 

ÚJRA MSZP-S VARIETÉ VÁRHATÓ

Mint az már a kispárti státuszhoz közelítő szocialistáknál lenni szokott, a választási kudarcot követően mindig lemond az aktuális pártelnök. Most is ez történt. Molnár Gyula – aki egyéni körzetben bejutott a parlamentbe – vette a kalapját, ezért tisztújítás következik. Sokan úgy vélik, most jött el a pártforrásaink szerint leginkább szerepelni szerető Kunhalmi Ágnes ideje, aki már jelezte is, hogy szívesen lenne pártelnök. Azonban sokan csupán „politikai celebnek” tartják a baloldalon, és az is kritikaként hangzik el vele kapcsolatban, hogy az oktatáspolitikán kívül nem mélyedt el más területeken, és egyébként sincs akkora tapasztalata, hogy a szocialisták élére álljon. Ezenkívül ő volt az MSZP kampányarca, tehát az elhibázott politikáért szintén felelőssé tehető. Szanyi Tibor  – aki az MSZP-n belül is szinte már állandóan ellenzékben van – ki is osztotta a pártvezetést, hogy Karácsony Gergely személyében, illetve a Párbeszéddel koloncot vettek a nyakukba. Az uniós képviselő mindenesetre újra jelöltetné magát az elnöki pozícióért, de ez nem újdonság tőle; az előző években minden tisztújításon elindult és le is szerepelt. Fekete lónak tartják a belvárosi szocialista Bródy Gábort, aki ugyancsak elnök szeretne lenni, ő viszont tényleg teljesen ismeretlen név a nagypolitikában. Bródynak a hátránya viszont előnnyé is kovácsolható abban az esetben, ha az MSZP valóban új fejezetet szeretne nyitni és olyan vezetőt választ, akinek az előző huszonnyolc év történéseihez tényleg semmi köze nincs.

 

LESZ-E EGYSÉGES BALOLDAL?

Kunhalmi néhány éve arról értekezett, hogy az MSZP-nek és a belőle 2011-ben kivált DK-nak újra egyesülnie kellene. Ezt a nyilatkozatát akkor nagy felháborodás követte a párton belül, azonban a mostani újabb választási vereség sok szocialista véleményét megváltoztathatta. Ám Gyurcsány önállóan sem ért el áttörést, szó sincs arról, hogy veszélyeztetni tudná az MSZP baloldali elsőségét. A szocialisták ezért nem is Gyurcsánnyal, hanem inkább a mostani miniszterelnök-jelöltjükkel, Karácsony Gergellyel és pártjával, a továbbra is „mérhetetlen” támogatottságú Párbeszéddel fognának össze. Csakhogy információink szerint a kampányban megtapasztalták, hogy csupán Karácsony és még az Óbudán győztes Szabó Tímea társelnök a létező személy, a pártjuk tényleg árnyékszervezet, kaotikus működéssel. És ők szorosabb együttműködést nem nagyon szeretnének a mostani MSZP-vel, hacsak nem egy teljesen új formációt hoznak létre. Ez azonban azzal járna, hogy a Magyar Szocialista Párt neve is eltűnne a politikai süllyesztőben. Négy év elegendő lehet egy új alakulat felépítésére, de kétségkívül veszélyekkel is járna. Karácsony pedig láthatóan nem akarja magát elégetni a következő ciklus nagypolitikájában, ezért inkább továbbra is Zuglóban akar dolgozni polgármesterként, s nem a parlamentben mezei képviselőként.

 

MOZGÁSBAN VAN MINDEN

Hogy mennyire tanácstalanok a baloldal vesztes pártjai, az is mutatja, hogy a választások előtt gyakran, a megmérettetések után még gyakrabban emlegetett összefogósdi valahogy mégsem akar összejönni. A szavazóik azt várták, hogy legalább a józsefvárosi és a XV. kerületi közös polgármesterjelöltről gyorsan meg tudnak állapodni, de még erre sem voltak képesek. Pedig a VIII. kerületben már a választás dátuma is ismert, július 8-án kell a helyieknek voksolniuk. Sőt, a Fidesz–KDNP már meg is nevezte jelöltjét Sára Botond személyében. Láthatóan a választás utáni kormányellenes tüntetések az ellenzéki formációkat jobban zavarják, mint a kabinetet. Ugyanis a demonstrációkon felszólalók őket is lapátra tennék. Az utca pedig jelen van a baloldali térfélen, a parlamenti alakuló ülésre is beizzították magukat.

Az egykori SZDSZ „megmondó-embere”, Heller Ágnes pedig kiállt a mellett, hogy Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester mögött szerveződjön meg az új ellenzék. A vidéki városvezetőnek a fellépései nyomán láthatóan nem is lenne ellenére egy ilyen forgatókönyv, és már egy-egy önjelölt vezetőtárs (például a volt KDNP-s pártalkalmazott Lukácsi Katalin) is bejelentkezett a nem létező mozgalomba. A baloldalon tehát ismét azzal a dilemmával küzdenek, hogy a politikai outsiderekkel felvegyék-e harcot, vagy együttműködjenek velük. „Valamilyen kompromisszumos megoldás kellene, mert láthatóan egyik megoldás sem működött 2010 óta” – mondta lapunknak egy szocialista politikus. Azonban azt ő sem tudta összegezni, hogy mi is lehetne ebben az esetben az arany középút. Egy újabb ellenzéki mozgalomból kifejlődő pártra szerinte ugyanis semmi szükség nincs, mert azzal csak tovább szeletelnék az egyre fogyó baloldali tábort. 

 

Borítófotó: Kunhalmi Ágnes május 1-jén a Városligetben. Előttem az utódom – a háttérben az egykori pártelnök, Lendvai Ildikó

Ezek is érdekelhetnek

További híreink