– Nagy változás következik be az életében, hiszen nemrég új feladatot kapott: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora lesz. Milyen kihívást jelent ez?
– Az NKE jelenkori hivatása és több mint két évszázadra visszanyúló hagyományai egyaránt speciálisak. A hazai és nemzetközi közigazgatási tisztségviselők, a rendészeti dolgozók, a hadtudományokat hallgatók, valamint a nemzetközi kapcsolatokat szervezők és a vízügyi szakemberek képzésével az egyetem az államszervezet egyik legfontosabb kiszolgálója. Hivatása az államérdek támogatásán keresztül az egyéni szabadság s a közjó megóvásához és gyarapításához való hozzájárulás. Az NKE-nek ezt a hozzájárulást egyetemként, tudományos kutatóhelyként kell megtennie, ami különleges hangsúlyokat kíván a munkában. Az államszervezet kreatív, Magyarország és a világ dolgaiban korszerű tudással eligazodó, önálló döntéshozatalra képes, kellően művelt, szellemileg és fizikailag felkészült diplomások kibocsátását várja az intézménytől. Az állam és az egyetem egymásrautaltságban létezik, az egyik sikere a másiké is, kudarcaikban pedig szintén osztoznak. A rektornak abban kell segédkeznie, hogy ezt a sajátos feladatot az NKE magas színvonalon lássa el, egyúttal az intézmény integráns része legyen a magyar felsőoktatás rendszerének.
– Pályázatában „elitképzésről” beszélt, de mit ért pontosan ez alatt?
– Elitképzés és elitegyetem alatt több mindent érthetünk. A magyar felsőoktatási szférában az NKE több tekintetben már most is kivételesnek számít. A felsőoktatási rangsorokban való további erősödés pedig elvárható cél. De „elitség” alatt elsősorban mégis az oktatási és a kutatási tevékenység magas – az elérhető legmagasabb – színvonalát kell értenünk. Az NKE reális célja a leendő állami vezetők képzése, valamint az aktív állami irányítók és tisztviselők továbbképzése. Az elitstátus elérése egy szükségszerűen organikus folyamat, minimálisan évtizedek kérdése, még a határokon belül is; ugyanakkor már a következő rektori ciklusban is jelentős lépések tehetők ebbe az irányba.
– Hogyan képzel el egy jó, hallgató- és nemzetbarát közszolgálati egyetemet?
– Kiemelkedően fontos az intézmény szellemiközösség-építő és kulturális missziója, amelyben állandóan sok a tennivaló. Az egyetem egy rendkívül bonyolult organizmus, hallgatók, tanárok, kutatók, adminisztratív munkatársak és a háttérben dolgozó más kollégák közössége. Az NKE esetében ez még kibővül a különféle hivatásrendek állományával, szokásrendjével. A tevékenység jellege folytán az intézmény színvonalát, az ott tanulók és dolgozók közérzetét alapvetően nem a legmagasabb szintű vezetők határozzák meg. Akárki is a rektor, a fő kérdés az, hogy mi hangzik el a tanórákon és hogyan szélesíti a hallgatók szellemi horizontját. A képzés megfelelő színvonalán és a hallgatók szellemi épülésén pedig az egyetemen egy bonyolult, monstruózusnak is mondható szervezet dolgozik, mintegy az oktatók keze alá. A rektor feladata a magas színvonalú képzés, kutatás és a jó hangulatú egyetemi élet feltételeinek a biztosítása, mintegy az intézmény „első szolgájaként”. Nem elegendő, ha az egyetem képzései kellően színvonalasak. Annak a külvilág számára is felismerhető sajátos, önálló identitással kell rendelkeznie. Ehhez mindenünk megvan: pazar épületkomplexum, hagyomány, emberanyag. El kell jutnunk oda, hogy ide járni kitüntetés, érdem és mindennap megélt öröm legyen, s ez nemcsak a meglévő szép hagyományok tiszteletét, mindennapi alkalmazását, hanem a még tovább gyarapítható egyetemi kultúra megteremtésének a megkezdését is jelenti. Így szolgálhatjuk hallgatóinkat és rajtuk keresztül a nemzetépítés folyamatát.
– Mennyiben fér össze ezzel a sajátos egyetemi profillal a tudományos kutatási tevékenység végzése?
– Nemhogy összefér vele, hanem a lényegét adja. A XXI. század gyorsan változó társadalmának a megértését szolgáló kutatásokra van szükség. E körben hangsúlyos szerepet kell kapnia az állam működéséhez szükséges, a közpolitikai döntések megalapozását is szolgáló, a gyakorlatban is alkalmazható eredményeket hozó kutatási munkának. A publikációs tevékenységet a mennyiségi elvárások irányából a minőségi szempontok felé kell fejleszteni, a kutatási eredményeket az állami működés alrendszereibe be kell tudni csatornázni. A tudományegyetemek európai modelljében az oktatás és a kutatás nem szétválasztható; az NKE sajátos helyzetében a kutatási tevékenységre pedig nem szükséges és terhes kötelezettségként, hanem önmagában is fontos, az intézmény hivatásához tartozó feladatként kell tekintenünk.
– Az utóbbi időben meglehetősen sok kritika érte az NKE-t amiatt, hogy számos olyan oktató, meghívott előadó tanít ott, aki aktív közéleti szerepet is vállal közben, sokszor konkrét pártokhoz köthetők. Ebben tervez valamilyen változtatást?
– Egy olyan intézmény, amely a társadalomtudományok terén is aktív, nem lehet értéksemleges, és nem létezhet légüres térben. Más a helyzet a katonáknál és a rendészeti területen, ahol a közvetlen politizálás érthető okokból hagyományosan nem kívánatos. Egy egyetem erejét az adja, ha különböző világnézetű és értékrendű embereket gyűjt össze s mozgósít egy közös cél érdekében. Képzeljen el egy intézményt, ahol mindenki ugyanazt gondolja és mondja. Kinek lenne oda kedve nap mint nap belépni? Az egyes értékrendek képviseletének persze a katedra csak bizonyos megkötésekkel lehet a helyszíne; a tudományos igazságok ugyanis, amelyekről ott kell beszélni, nem politikafüggők. Ugyanakkor bárki bármit is gondol a világról, ha itt dolgozik, akkor az egyetem hivatásának a beteljesítése érdekében kell munkálkodnia.
– Az egyetemi és tudományos élet eddig sem állt távol öntől, hiszen 2002 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. Miért váltott most?
– A Pázmány nagy professzoraitól – akik közül sajnos ma már csak igen kevesen vannak köztünk – bármely figyelmes szemlélő tanulhatott annyit, amennyi elkíséri szakmai pályafutása végéig. A nagy elődök hatására néhányunknak oktatóként és vezetőként megadatott az a lehetőség, hogy részt vegyünk az intézményépítés különleges munkájában, szerény famulusaikká válva. Az NKE már messze előrébb tart önmaga építésében, mintsem hogy egy eddig kívülállónak tekinthető új vezetőnek kelljen egy személyben megmutatni számára az utat, de azt gondolom, hogy hasznára lehetek az intézménynek a további építkezés nemes feladatának elvégzésében, a meglévő szellemi potenciál maradéktalan kiaknázásában és az egyetem szervei közötti együttműködés, szolidaritás és kohézió erősítésében. A Pázmány mindig az otthonom marad; amit tudok, azt a jövőben is megteszem a katolikus egyetem gyarapodásáért.
NÉVJEGY
jogász, kutatási területe a szólásszabadság, a sajtó- és médiajog, a személyiségi jogok, a kommunikációs alapjogok
2018 szeptemberétől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora
2000-ben Ausztráliában, Sydneyben Business Management diplomát szerzett
2002-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Itt 2012-ben egyetemi docenssé nevezték ki. 2016-tól tanszékvezető
2003-ban a strasbourgi Emberi Jogok Nemzetközi Intézetében tanult, ahol a Nemzetközi Emberi Jogok kurzuson szerzett diplomát
2005–2006-ban a University College London, Faculty of Law mesterképzésén diplomát szerzett. PhD-fokozatát a PPKE JÁK doktori iskolájában 2008-ban szerezte
2009-től az MTV Közalapítvány Kuratóriumának elnökségi tagja. 2007 óta a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja
2009-ben jelent meg A szólásszabadság alapvonalai című munkája
