BREXIT
Ahogy Nagy-Britannia számára közeledik az igazság pillanata, 2019. március 29., az uniótól való elválás – vagy a bennmaradás – határideje, úgy zsugorodnak a London számára elérhető opciók, rohamosan csökkentve a kormány mozgásterét. Elvben még mindig lehetséges – noha a valószínűsége kicsi a hatalmas presztízsveszteség miatt – a szigetország maradása, a brexit lefújása. Még új népszavazás kiírását sem zárják ki. Mindenesetre a kiszámíthatatlan, sodródó Nagy-Britannia és az EU kapcsolatában egyre inkább Brüsszelé a meghatározó szó.
MÁR NEM A BRITEK DIKTÁLNAK
Theresa May azért úszhatta meg a bizalmatlansági indítványt, mert a kilépés ügyében ellene forduló konzervatív képviselők végül is mellé álltak. Úgy gondolták, hogy a munkáspárti hatalomátvétel – a May-kormány bukásának velejárója – nagyobb veszélyt jelent, mint a brexitkáosz. Ez idő szerint nem látni, mi történhet a március 29-ig tartó időszakban, amikor eldől, hogy szervezetten, a terv szerint távoznak-e a britek az unióból, vagy egyszerűen otthagyják, azaz kemény brexitet hajtanak végre. Mint azt a céltudatosan hatalomra törő munkáspárti vezér, Jeremy Corbyn személye, céljai is kifejezik, az önmagában is roppant bonyolult kilépés kérdése egyre inkább összemosódik a Westminster-palotáért, a parlamentért, a Downing Street 10.-ért, a miniszterelnöki posztért, a kormányváltásért folyó belpolitikai harccal.
A brit kormányfő most arra összpontosít, hogy olyan álláspontot alakítson ki, amely mögött képviselhető többség áll. Még mindig jelentős azok száma, akik „kimazsoláznák” a jövendőbeli London–Brüsszel-viszonyt, megtartva belőle mindazt, ami Nagy-Britanniának előnyös, az áruk, a tőke szabad mozgását, elvéve viszont ugyanezt az EU-tagországok állampolgáraitól. Ebbe azonban az unió nem fog belemenni.
Az egykori brit gyarmatbirodalomból származó embereknek zöld utat adó kormányzatban, a közvélemény jelentős részében él az érthetetlen tartózkodás a gazdaságilag egyébként jelentős hozzáadott értéket képviselő kelet-közép-európaiaktól, akiket a londoni média szóhasználatában a pejoratív „lengyel vízvezeték-szerelő” (Polish plumber) személyesít meg. A „kimazsolázóknak”, a szervezett, „puha” brexit híveinek üzentek Brüsszelből, hogy nem lehetséges a kilépési feltételek újratárgyalása, az EU megadta a lehetséges engedményeket.
A „kemény” brexit hívei mindent hátrahagynának, ami az unióhoz kötötte őket, és London, valamint Brüsszel, az EU-tagországok jövőbeli gazdasági kapcsolatai a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) alapszabályában lefektetetteken alapulnának. Ez sok más kedvezőtlen elem mellett általános áremelkedést jelentene a britek számára, az importautók például legalább tíz százalékkal drágulnának. Markus Kerber, a befolyásos Német Iparszövetség (BDI) korábbi vezetője azt mondta: inkább egy működő „kemény”, mint egy összetákolt, elmaszatolt „puha” brexit.
WASHINGTON HALLGAT
A May-kormány számára nem marad más lehetőség, mint a Brüsszel által elfogadott kereteken belül farigcsálni valamilyen működési sémát. A Nagy-Britanniát jól ismerő, piacvezető indiai gazdasági napilap, a Business Standard szerint a toryk, a kemény brexit hívei átpasszírozhatnának a parlamenten egy a kilépési szerződést elvető határozatot, amely Brüsszelt megrettenthetné és újabb tárgyalásokra, a március 29-i határidő kitolására késztetné.
Washingtonban egyelőre hallgatnak. De a szavaknál is többet mond Donald Trump amerikai elnök múlt év végi döntése, amely szimpla nemzetközi szervezetté minősítette le az EU-nak az USA fővárosában működő képviseletét. Az Európai Bizottságot vezető Jean-Claude Juncker annyit mondott: nőtt annak a kockázata, hogy Nagy-Britannia nem szervezetten hagyja ott az uniót. „Az idő majdnem lejárt” – figyelmeztetett a szűkszavú állásfoglalás végén. „Oroszország számára a brexitnek minimális jelentősége van, viszont kihatása lesz az európai, a világgazdaságra, ilyen tekintetben közvetve bennünket is érint” – mondotta szokásos éves sajtóértekezletén Vlagyimir Putyin elnök.
PUTYIN TÚLNYERTE MAGÁT?
Ezt Nyugaton másképpen látják. Egy évvel ezelőtt az amerikai szenátus a témával foglalkozó jelentésében azt állította: bizonyított Moszkva beavatkozása a brit belpolitikába. A szigetország politikai rendszere sebezhető, a közösségi média és „valószínűleg jogellenes” kampányfinanszírozás útján – állapítja meg a dokumentum. Az USA bírálta Nagy-Britannia gyakorlatát, amely szerint az ottani szabályozás nem mindig követeli meg a külföldi cégek tulajdonosai kampánytámogatásra fordított kiadásainak a nyilvánosságát: „Ez a homályos rendszer lehetővé tehette, hogy orosz pénzek áramoljanak brit politikai szereplőkhöz.”
Putyin lassan belefáradhat a nyerésbe – írja kesergős címében a Washington Post. Hivatkozik a szenátus demokrata kisebbsége által kidolgozott, 2019. január 10-i keltezésű állásfoglalásra, amely azt sugallja, hogy legalább 19 fontos államot Oroszország manipulál. A dokumentum Magyarországot és Bulgáriát mint két olyan NATO-országot említi példaképpen, ahol a szerzők állításai szerint Moszkva befolyásolja a politikai, gazdasági életet, az energiaszektort.
KICSIK, DE NEM VALLJÁK BE
Nagy-Britannia második világháború utáni történelmének talán legnagyobb válságát éli át. A lehető legrosszabb helyzetbe manőverezték magukat, most már csak a rossz és a kevésbé rossz közül választhatnak. Globális szempontból tekintve: az angolszász világ, a Nyugat két legrégebbi demokráciája, meghatározó ereje, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok egyaránt belpolitikai válsághelyzettel küszködik. A Business Standard meglehetősen maliciózus kommentárja szerint a szigetországnak hozzá kellene végre szoknia, hogy már nem nagyhatalom. Ennek kapcsán idézi a legfontosabb indiai geopolitikai fórumon, a január elején tartott Raisina Dialogue 2019-en részt vevő spanyol külügyminisztert, aki szerint az EU-ban kétféle ország létezik. Az, amelyik kicsi, valamint az, amelyik kicsi, de ezt nem tudja (vagy nem vallja be).
Borítófotó: Theresa May áruló – hirdeti a brexit ellen tüntető táblája. A toryk egyelőre kitartanak a miniszterelnök mellett
