TOTÁLIS ELLENŐRZÉS
Vang Hsziao-ping 27 éves kínai állampolgár kilép lakása ajtaján. Sanghaj Jangpu kerületében, a negyvenemeletes, modern társasház folyosóján a foncsorozott üvegbúra mögé rejtett, valamint a liftben felszerelt kamerák felismerik, követik és értékelik a mozgását. Algoritmusuk elemzi ruházatát és arckifejezését. Megpróbálják eltalálni, milyen hangulatban van. Az alagsori garázsban beül a kocsijába, amit a térfigyelő kamerák rögzítenek. A kijáratnál a szenzorok és a kamerák azonosítják az autót, valamint a benne ülőt. Az asszony tankolni, majd bevásárolni indul. Mindkét helyen az arcfelismerő szoftverrel működő kamerarendszerek azonosítják, s a pénztárgép adatai alapján elemzik a bevásárlókocsi tartalmát. Ha túl sok benne az alkoholos ital, Hsziao-pinget pontlevonással büntetik. Ha jónak találják a bevásárlás összetételét, például kevés magas cukortartalmú vagy erősen sós készítményt, vagy a gyereknek pelenkát vesz az asszony, pluszpontokkal jutalmazzák. A központi számítógép a sebességmérők, az útkereszteződéseknél lévő kamerák adatai, valamint Hsziao-ping bemért mobiltelefonjának a mozgása alapján megállapítja, hogy a gépkocsijával nem lépte-e túl a megengedett sebességet. Ha nem, ezért újabb jó pont jár.
TÁRSADALMI PONTRENDSZER
Ez a szép új világ, a totális digitális diktatúra 2020-ban kezdi meg működését a Kínai Népköztársaságban. Digitálisan ellenőrzött társadalom épül, minden negyedik felnőtt kínaira jut egy megfigyelő kamera. Akik a kormány által meghatározott normák szerint élnek, nem vétenek a rendelkezések, a törvények ellen, eleget tesznek a kötelezettségeiknek, beleértve számláik időben történő rendezését, azaz a mintapolgárok mindenhová eljutnak. Emellett különféle kedvezményeket kapnak (például a reptereken VIP-es bánásmódot). A lázadók, ellenszegülők, a fegyelmezetlenek előtt viszont bezárulnak a kapuk. Mindezt egy pontrendszer dönti el, amely naprakészen mutatja Vang Hsziao-ping és még sok száz millió kínai társadalmi megítélését. Az ország irányítóinak az ígéretei szerint ily módon szúrják majd ki a korrupt, megvesztegethető vezetőket is. Ha valaki luxusutakra fizet be, nagy értékű autókat vezet, avagy drága ékszereket, lakásokat vásárol, a rendszer riadót fúj, összeveti, hogy ezek összhangban vannak-e az illető jövedelmével.
Kínában a korrupció ellen példátlan keménységgel lépnek fel. Világszerte bírálják a pekingi joggyakorlatot, amely a különösen nagy összegű sikkasztások, korrupciós ügyek főszereplőit akár halálbüntetéssel is sújthatja. A rendszer figyeli és bünteti azokat, akik rendszeresen nem fizetik be a számláikat, vagy nem hajtják végre a bírósági ítéleteket. A társadalmi pontrendszerhez valamennyi Kínában működő vállalatnak, gazdálkodóegységnek csatlakoznia kell.
A szisztémát úgy is nevezik, hogy társadalmi pontrendszer, és 2014-ben tették közzé az erről szóló hivatalos dokumentumot. Ez a struktúra nyilvános, mindenki számára hozzáférhető. Ez határozza majd meg a társadalomban tanúsított viselkedése alapján az állampolgár megítélését.
BIZALOM
A Berggruen China Center igazgatója, Szung Ping (Song Bing) a Washington Post egyik mellékletében közölt cikkében azzal vádolja a Nyugatot, hogy előítéletekkel viseltetik az új kínai modellel szemben. A propagandista írása szerint a nyugati sajtó indokolatlanul sötét, orwelli képet fest az új rendszerről, amely valójában inkább a bizalmon, az önkéntességen, semmint a kényszerítésen alapul.
Ezért az igazgató a „társadalmi bizalomrendszer” fogalmat gondolja kifejezőbbnek. Rámutat, hogy a kölcsönös bizalom tartja össze a tervezet négy pillérét. Ezek: a kormányzat iránti bizalom, a becsületesség az üzleti ügyekben, a társadalmi bizalomépítés, valamint a jogon és az igazságügy megfelelő működésén alapuló bizalom. Hogy meg lehessen érteni a struktúrát, Szung Ping a több ezer éves kínai társadalmi hagyományokra hivatkozik. Kínában az embereknek a kormányzattal szemben támasztott elvárásai eltérnek a nyugati mintáktól. Az erkölcsös viselkedés kormányzat által elvárt értékei meghatározó jelentőségűek voltak a több ezer éves társadalomban – érvel.
Elgondolkodtató, hogy a nyugati, demokratikus társadalmakban a kínai társadalmi pontrendszer gyakorlatilag valamennyi eleme megtalálható – és működik. A nagyvállalatok, a marketingcégek a fogyasztói szokásokat már egyénekre lebontva vizsgálják, a bankok hasonlóképpen végeznek háttértanulmányokat, amikor valaki kölcsönért fordul hozzájuk, a szociális média, az internet, a tartalomszolgáltatók személyekre lebontott hatalmas adatbázisokkal rendelkeznek –és jó néhány nagyvállalatnak saját ipari-gazdasági hírszerző-elhárító szolgálata van. S akkor még nem beszéltünk az egyes államok nemzetbiztonsági struktúráiról, amelyek gyakorlatilag az emberek mozgását (repülőtereken, pályaudvarokon, utcákon), a világ teljes elektronikus kommunikációs forgalmát ellenőrzik, beleértve a privát e-maileket, az üzleti levelezést, adott esetben a mobilokat is. Egymást, még a szövetségesek vezetőit is megfigyelik (lásd Angela Merkel mobillehallgatási botrányát).
RIASZTÓ UTÓPIA
A kínai modell azon túl, hogy ellentétes az egyéni szabadságjogok nyugaton elfogadott fogalom- és értékrendszerével, „csupán” annyit tesz, hogy ezeket a nyugati világban – legjobb tudomásunk szerint eddig – egymástól elválasztva kezelt paramétereket egyetlen intelligens gigastruktúrában egyesíti, amely naprakészen meghatározza-korrigálja minden állampolgár helyét a pontrendszerben. Épp ez az, amitől riasztó utópiává válik – akárhogy is érvel mellette a kínai lobbista.
KÍNA AMERIKAI LOBBICÉGE
A Berggruen Intézet 2010-ben alakult Los Angelesben. Saját jellemzése szerint el nem kötelezett think tank, valójában Peking befolyásgyakorló szervezete az Egyesült Államokban. Globális kérdésekkel, elsősorban a társadalom irányításával foglalkozik. Három nagy testülete/projektje van: a XXI. Század Tanácsa, az Európa Jövője Tanácsa és a Kalifornia – Hosszú Távú Gondolkodás Bizottsága. A távol-keleti óriás az egyik súlyponti téma. A XXI. Század Tanácsa 2013-ban tartotta első Kína-konferenciáját, amelyen Hszi Csin-ping elnök is részt vett. Ami Európát illeti, a pénzügyi és politikai unió mellett a polgárok közvetlen és nagyobb méretű részvételét, „városházán tartott találkozók” megtartását sürgeti. A Berggruennek saját médiaplatformja van (The WorldPost – TWP), amelyet a Washington Post részeként működtetnek.
Borítófotó: Pekingi diákok gyakorolnak egy pártkongresszus előtt. Megvalósult az orwelli rémálom
