ELÖREGEDÉS
Az Egyesült Államokban a latin-amerikai bevándorlók aránya egyre csökken, az ázsiaiaké viszont emelkedik. Ugyanakkor a latin fiatalok hamarosan a legnagyobb választói közösséggé válnak. A változásokat a szívügyek is előidézik, nem csak a népesség összetételének a módosulása. A millenniumi nemzedék tagjai például igen nehezen válnak. Philip Cohen, a Marylandi Egyetem szociológiaprofesszora szerint ennek tudható be, hogy 2008 és 2016 között a válások száma az USA-ban ötödével csökkent. Az e korcsoportba tartozókra az is jellemző, hogy akkor házasodnak, ha már megszereztek egyfajta anyagi biztonságot, és párválasztásukban az előző generációknál sokkal körültekintőbben viselkednek. Ez rossz hír a válóperes ügyvédek számára, viszont jó hír a tőkepiacoknak.
NÖVEKEDÉSI HATÁSOK
Rob Arnott amerikai közgazdász szerint ha a populáción belül nagy a fiatalok aránya, az gyorsabb gazdasági bővülést és jobb tőkepiaci hozamokat eredményez. A szakember úgy véli, a legrosszabb mix ebből a szempontból a gyerekek és az idősebb nemzedékek részarányának a megnövekedése.
Hasonló álláspontra jut az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve egyik elemzése is, amely szerint a demográfiai változások 12,5 százalékponttal csökkentették a reálkamat szintjét, valamint a reál-GDP-t 1980 óta.
A tézist alátámasztani látszik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tanulmánya is, melynek alapján Európában egyre növekszik az 55 éves és annál idősebb munkavállalók száma, ami az elmúlt húsz esztendőben évi 0,1 százalékponttal rontotta az öreg kontinens gazdaságának a versenyképességét.
Arnott úgy találta, hogy a részvénypiacok akkor teljesítenek a legjobban, ha a 35–59 éves korosztály aránya nagy. Számításai szerint a kiskamaszok (10–14 esztendősek) rátájának egyszázalékos növekedése a részvénypiacokon elérhető éves hozam 0,7 százalékos apadásával jár együtt. A kötvénypiac pedig az 50–69 évesek arányának gyors bővülése idején teljesít jól.
Belga munkások tüntetnek a nyugdíjreform ellen. Tovább öregszik az „öreg kontinens”
A HALÁL ÉS AZ ADÓK
Az életben két dolog biztos – a halál és az adók. Ám gyorsan változó világunkban egyre jobban kitolódik az élettartam és az aktív kor. Lynda Gratton és Andrew Scott, a London Business School közgazdászai a Száz év az élet (The 100-Year Life) című könyvükben arról értekeznek: simán elképzelhető, hogy a jövőben a hetven-nyolcvan évesek számottevő része még dolgozni fog, teljesen átalakítva ezzel a munkaerőpiacot és a befektetési környezetet. Yuval Noah Harari, a Jeruzsálemi Héber Egyetem történészprofesszora Sapiens című könyvének a folytatásában, a Homo Deusban a biotechnológiai trendeket elemezve már egyenesen arról ír, hogy a gazdagok és a hatalmasok miként cselezik majd ki a halált.
Ez persze egyelőre a tudományos fantasztikum kategóriájába tartozik. A hosszabbodó élettartam következményei azonban már a mindennapokban is éreztetik gazdasági és politikai hatásukat. Oroszországban Vlagyimir Putyin népszerűsége 87 százalékról 67-re zuhant, amikor bejelentette, hogy nyolc évvel felemelné a nyugdíjkorhatárt – a férfiak esetében 65, a nőknél 63 esztendőre.
Kína hasonló problémákkal szembesül (lásd a külön írást). A KPMG egy elemzése szerint a kontinensnyi országnak csupán két évtizede van nyugdíjrendszere, ami röpke pillanat, ha azt vesszük, hogy 2025-re körülbelül háromszázmillió kínai lesz hatvan év feletti. A vállalati és a magánnyugdíjrendszerek épp csak hogy elindultak. A demográfiai folyamatok óriási kihívás elé állítják az ország vezetését. Ugyanakkor hatalmas lehetőséget is kínálnak „a halálra és az adókra” szakosodott pénzügyi szolgáltatóknak – jegyzi meg szarkasztikusan a Fidelity International elemzése.
PRÓ ÉS KONTRA
Vannak persze olyan közgazdászok is, akik egyáltalán nem tartanak az idősek arányának a növekedésétől. Az amerikai National Bureau of Economic Research
(NBER) például azt állapította meg, hogy az elöregedésnek semmilyen negatív hatása nincs a gazdaság gyarapodására. Ahogy a népesség öregszik, a csökkenő munkaerő-kínálat felnyomja a béreket. A magasabb bérszint viszont arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy technológiai fejlesztéseket hajtsanak végre, ezzel javítva a termelékenységet és kompenzálva a gazdasági bővülés potenciális lassulását.
Van olyan elképzelés is, amely szerint az idősebb generációk arányának a növekedése megemeli a kamatszintet és segíti az egyensúlyi gyarapodást. Charles Goodhart és Manoj Pradhan, a Morgan Stanley két egykori közgazdásza (előbbi a Bank of England Monetáris Tanácsának is a tagja volt) úgy véli, hogy az idősek nemzedéke növeli az inflációs nyomást a gazdaságban, míg a munkaképes korú lakosság csökkenti. Ha utóbbi részaránya mérséklődik, akkor megnő az infláció. Ennek eredményeképpen a profit munkavállalók felé áramló részaránya is bővül. Az emelkedő bérek viszont segítenek csökkenteni az elmúlt évtizedekben kialakult jövedelmi aránytalanságokat.
NÉMET NYUGDÍJAK
A hatvanas évek közepén jól ment a németeknek, a gazdasági csoda kellős közepén jártak. 1964-ben a két Németországban összesen csaknem 1,4 millió gyerek született. A demográfiai hullám 1954-ben kezdődött és 1965-ig tartott. A baby boomer nemzedék, a mai 55-60 évesek a német nyugdíjrendszerre is áldásként hatottak – soha annyian nem fizettek járulékot, és valószínűleg nem is fognak többé. Ez a generáció azonban közelít a nyugdíjkorhatárhoz. A következő években több millióan lépnek ki az aktív munkavállalói körből, ami komoly próbatétel elé állítja a német ipar gerincét adó középvállalati szektort – szakemberhiány fenyeget. A baby boomerek nyugdíjba vonulása az államot is megterheli majd, nem csak a vállalati szférát. Ennek a nemzedéknek ugyanis sokkal kevesebb gyereke született, mint amennyi a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságához szükséges. A nyugdíjasok száma néhány éven belül sokszorosa lesz az aktív munkavállalókénak – jelzi a Fidelity International elemzése. Az állami juttatásokon kívül adódna az öngondoskodás – ezzel azonban az átlag német nem nagyon foglalkozik. Egy felmérés szerint tízből heten tisztában vannak azzal, hogy a nyugdíjak összege csökken, ugyanakkor a németek negyven százaléka évi 50 eurónál kevesebbet tesz félre.
KÍNA MEGÖREGSZIK, MIELŐTT GAZDAG LENNE
A Kínát naggyá tevő generáció tagjai hamarosan nyugdíjba mennek, vagy legalábbis ebben reménykednek. A hetvenes években bevezetett, a túlnépesedést megakadályozni hivatott „egy gyerek” politika azonban alapvetően megváltoztatta a demográfiai viszonyokat. A hagyományos kínai társadalomban a gyerekek támogatják idős szüleiket. Az egykék elterjedésével viszont több millió olyan idősekből álló háztartás alakul ki, amelyet az egyetlen gyermek nem lesz képes eltartani – hiába jelentős amúgy a megtakarítások állománya. Röviden megfogalmazva: félő, hogy a távol-keleti ország megöregszik, mielőtt meggazdagodna. A kínai nyugdíjrendszer három pilléren nyugszik: az első állami pillér a klasszikus felosztó-kirovó rendszerben működik, nincsenek egyéni számlák. Sajátossága ennek a struktúrának, hogy tartományi szinten „üzemel”, vagyis hiába költözik egyik tartományból a másikba a járulékfizető, a nyugdíjjogosultságát nem viheti magával. A második és a harmadik pillér a vállalati, valamint a magánbefizetéseket kezeli, de ezek egyelőre gyerekcipőben járnak.
AKIK JÓL JÁRNAK
A Max Planck Intézet felmérése szerint a ruházkodásra, elektronikai és kozmetikai cikkekre elköltött minden harmadik eurót nyugdíjasok adják ki. Ez utóbbi szektorban egyre több gyártó áll át az öregedésbizniszre. Fellendülőben van az idegenforgalmi ipar is. Három német nyugdíjasból kettő évente egyszer nyaralni megy. Az idősek körében sokkal nagyobb az utazók aránya, mint a lakosság többi részében. Egy utazásra fejenként átlagosan csaknem ezer eurót költenek. Az utazási irodák kínálata így kiszélesedett a speciálisan ennek a körnek szánt ajánlatokkal.
JAPÁN IS KERESI A MEGOLDÁST
A nyugdíjrendszerekkel és demográfiai folyamatokkal foglalkozó cikkek és könyvek kedvenc példája Japán. A lakosok 28 százaléka 65 évnél idősebb, ami világrekord. Az előrejelzések szerint 2050-re minden nyugdíjasra már csak átlagosan 1,5 aktív kereső jut. Az aggasztó folyamatokra megoldás lehetne a nők nagyobb arányú munkavállalása – ezt azonban a mélyen hagyománytisztelő társadalomban nagyon nehéz elfogadtatni. Rövid távon gyógyír lehetne a bevándorlás is, a letelepedési szabályok azonban még mindig nagyon szigorúak. Jobb híján a japán kormány az idősebb generációk foglalkoztatási lehetőségeinek a javítására tesz erőfeszítéseket.
Borítófotó: Melania Trump, az elnök felesége brit háborús veteránt üdvözöl. Radikálisan átalakulóban van az amerikai demográfiai összetétel
