ŰRFEGYVERKEZÉS
Peking moszkvai források szerint gyanúsan rövid idő alatt nagy előrelépést tett a hipersebességgel a légkör és az űr határán mozgó fegyver fejlesztésében. A DF–ZF típusjelű, többszörös hangsebességű, nukleáris és/vagy hagyományos robbanófejekkel felszerelhető űrjármű első – sikertelen – kipróbálása 2014-ben volt. Aztán 2016-tól mintha kicserélték volna a programot, minden próbarepülést terv szerint, sikeresen hajtottak végre.
Moszkvában tehát ez a hirtelen változás gyanússá vált, és a Szvobodnaja Pressza nevű internetes lap felvetette, hogy vajon nem Oroszországból jutottak-e a kínaiak olyan katonai gyártási-konstrukciós titkokhoz, amelyek ennek a drámai javulásnak a magyarázatául szolgálhatnak.
KÉMBOTRÁNY
Kapóra jött a technológialopás-elmélet gyártóinak az egyik orosz hadiipari kísérleti kutatóintézet, a CNIIMas körül az idén kirobbant kémbotrány. Az orosz nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB vizsgálatokat kezdett az ország űrprogramjának egyik fő koordinátora, a Roszkoszmosz körüli cégeknél. Végül ezek egyikénél, a CNIIMasnál találtak forró nyomot. Több tucat munkatársat ellenőriztek, házkutatást tartottak a tervezőirodákban.
Július végén hozták nyilvánosságra, hogy letartóztatták a 74 éves Viktor Kudrjavcevet. Azzal vádolták meg, hogy az orosz katonai űrprogram keretében a hipersebességű űrjárművek fejlesztése témakörében titkos adatokat adhatott át egy meg nem nevezett NATO-ország ügynökének. Később Belgium egyik kutatóintézetét, a budapesti születésű Kármán Tódorról elnevezett Von Karman Institute for Fluid Dynamicsot említették. (Ezzel a céggel a CNIIMasnak együttműködési megállapodása van.) Hogy innen miként kerülhetett kínai kezekbe az ellopott dokumentumcsomag, arról nincs információ.
Mindenesetre, mondják Oroszországban nem minden káröröm nélkül, Kína a váratlanul gyors katonai űrjárműfejlesztéssel alaposan lekörözte mindkettőjük nagy vetélytársát, az Egyesült Államokat. Orosz katonai elemzők azt várják, hogy a kínai űrsikló – amely, akárcsak a Vlagyimir Putyin elnök által nyilvánosságra hozott orosz űrfegyver, az Avantgárd – egy ballisztikus rakétával emelkedik fel, majd arról leválva önállóan folytatja útját. Igaz, az Avantgárd, mint a Krasznaja Zvezda katonai televízió kommentátora megjegyzi, hamarabb kész lett, mint a hozzá tervezett új interkontinentális ballisztikus rakéta, a Szarmat.
KÖZEL-KELETI ELLENŐRZÉS
Átmeneti megoldásként az oroszok kifejlesztettek a Nyugaton, főként Európában pontossága, más paraméterei miatt nagyon veszélyesnek tartott Iszkander–M rövid hatótávolságú ballisztikus rakétából egy űrjárművet, a Kinzsalt, amelyet nem rakétával, hanem a MiG–31-es orosz nehéz elfogó vadászgéppel juttatnak a magasba, és a gépről indítják. Ennek hatótávolsága kétezer kilométer. Ha ehhez még hozzátesszük a pályára juttató MiG–31-es 720 kilométeres hatósugarát, majdnem háromezer kilométeren bevethető fegyverről van szó. Ezzel ellenőrizni lehet Oroszországból a Közel-Kelet teljes területét. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a Kinzsalt és hordozó repülőgépeit, a MiG–31-eseket elsőként a Közel-Kelethez legközelebb lévő orosz területre, a Kaszpi-tenger térségébe telepítették.
Borítófotó: A kínai hadászati űrsikló. Újra beindult a fegyverkezési verseny a világűrben
