Már a brexitről való népszavazás kapcsán is felvetődött, hogy „túl sok kelet-közép-európai (főként lengyel) vendégmunkás dolgozik a régi tagországokban. A kritikusoknak nem azzal van problémája, hogy ezek a foglalkoztatottak olyan munkát is elvégeznek, amelyet az őslakosok (annyiért) nem, hanem a tömeges munkamigráció társadalmi hátrányaival.
A vendégmunkások ugyanis jellemzően a nagyvárosokba és agglomerációkba költöznek, ahol a munkaerejük többletkínálatként jelenik meg, ami leveri a béreket. Mivel nekik is kell lakniuk valahol, és a legtöbb nyugat-európai államban már vagy húsz-harminc éve leállították a szociális bérlakások építését, így a többletkereslet felveri a lakbéreket.
ASSZIMILÁCIÓ HELYETT
A tömeges munkamigráció egyéb társadalmi költségeként jelentkezik egyes célállomásként szolgáló városok és városrészek etnikai-kulturális átfordulása, átalakulása, amely idővel az őslakosok elvándorlását eredményezheti. Az ilyen területeken gyorsan szaporodnak a vendégmunkások-migránsok hazájának ételeit és termékeit kínáló éttermek és boltok, esetleg utazási irodák és más szolgáltató cégek.
Kritikus pont továbbá az iskola is, ahová a jövevények gyermekeit beíratják. A legtöbben ugyanis kezdetben nem beszélik a befogadó állam nyelvét, így ha egyes iskolákban-osztályokban többségbe kerülnek ezek a diákok, nagyobb a veszélye annak, hogy egymás között is az anyanyelvükön beszélnek majd.
Ez a hatás érvényes a befogadó város szociális és egészségügyi intézményeire is, hiszen nem minden belső migráns fiatal és életerős. A kicsiknek védőoltást kell beadni, és számtalan más kisebb-nagyobb gyermekbetegséget is kezelni szükséges.
CSALÁDI PÓTLÉK
A britek évi százezer főben akarták korlátozni a beáramlást, ám ez a plafon nem csupán a nagyszámú lengyel és lett, hanem a francia, portugál és német vendégmunkásokra is vonatkozna. Mivel az EU egységes belső piacán nem lehet a négy szabadság egyikének számító munkavállalást önkényesen korlátozni, ezért ez a terv eleve kudarcra volt ítélve. Hasonlóval próbálkozott Marine Le Pen francia elnökjelölt is, aki évi kétszázezer főben maximálta volna a Franciaországban letelepülő idegenek számát.
Már a brexit kapcsán felvetődött, hogy több tízezer olyan gyermek után is brit családi pótlékot fizetnek, aki nem vendégmunkás szüleivel, hanem a hazájában él. Ugyanez merült föl Ausztriában és Németországban.
A tavaly októberben hatalomra jutott osztrák kormány már döntött is a külföldön élő gyermekek után fizetett családi pótlék indexálásáról, amelytől évi 114 millió euró megtakarítást várnak.
Ez a kérdés Németországban szintén napirenden van, ahol kétszáztizenegyezer határon túl élő gyermek után fizetnek családi pótlékot. Ez a tétel a családokra fordított pénz egy százalékát sem éri el, így a történetnek itt is nagyobb a füstje, mint a lángja. A britekkel és az osztrákokkal ellentétben a német kormány nem gondolkodik saját politikája szigorításán. Berlinben az Európai Bíróság egy 2012-es ítéletére hivatkoznak, amely szerint az uniós vendégmunkások és a belső migránsok jogszerű tartózkodásuk idejére a fogadó országban is jogosultak erre a juttatásra.
A németek inkább az EU-s jogszabályokat változtatnák meg, és az osztrákhoz hasonló indexálást vezetnének be. A téma azért került napirendre, mert egyes Ruhr-vidéki városok – egyébként szociáldemokrata – polgármesterei a szövetségi kormányhoz fordultak segítségért, ugyanis helyben már nem tudnak megbirkózni a problémával.
BÉRLAKÁSBIZNISZ
A családi pótlékra ugyanis egy jövedelmező üzleti modell települt rá, amely arról szól, hogy lerobbant bérházakat vásárolnak fel és tesznek lakható állapotba. Ezt követően román és bolgár nagycsaládokat hoznak Németországba, ahol az egyik szülőnek – legalább papíron és általában minimálbéres – bejelentett munkaviszonya van. Berlinben az ócskavas-kereskedői szakma dívik, persze az is csak minimálbéren.
Mivel így már jogszerű az ottlakás, és mindig van, aki segít kitölteni a nyomtatványokat, csak idő kérdése, hogy ezek a nagycsaládok is német családi pótlékot kapjanak. A munkaviszony miatt ráadásul jogosulttá válnak szociális bérlakásra, így a város fizeti a lerobbant bérházak gyakran csillagászati lakbéreit.
Ahol ez a modell lábat vet, az őslakosok elindulnak más negyedek felé, így még több ház „szabadul fel és még több nagycsaládot tudnak elhelyezni.
A gyanú szerint e mögött bűnözői körök állnak, amelyek szervezetten hozzák a famíliákat. Dortmundban már nyolcezer román és négyezer bolgár állampolgár lakik. A Bild riportere elment a bulgáriai Plovdivba, ahol egy Dortmund nevű cigánytelepet talált. A helyiek arról meséltek neki, hogy számukra Dortmund, Duisburg, egyáltalán Németország adja egy jobb élet reményét, ahol emberhez méltóan tudnak élni.
A fent leírt folyamat már gőzerővel zajlik, a sikeres családok példája futótűzként terjed a kassai Luník lakótelepre emlékeztető nyomortanyán. Egy kis bódéban mindent el lehet intézni, a „vállalkozók megszervezik a buszoztatást, de van német segélykérő lap is, amelyet némi fizetség ellenében szívesen kitöltenek.
ADÓKEDVEZMÉNYT INKÁBB
A probléma főként a lengyeleket érinti, s főként azokat, akik a határon át ingáznak. Orbán Viktor a magyar V4-elnökséget lezáró rendezvényen leginkább azt a közös álláspontot ismertette, hogy a kibocsátó országok az Európai Bírósághoz fordulnak az osztrák gyakorlat ellen.
Magyarország itt is jó példával jár elöl, hiszen nálunk a családi pótlék helyett a családi adókedvezmény sokkal nagyobb segítség a gyermeknevelésnél, ráadásul azt csak bejelentett munkaviszony után lehet igénybe venni. A számtalan természetbeni juttatás is közvetlenül jut el a gyerekekhez, és így nem a nyerészkedőket gazdagítja. K. Z. Cigánygyerekek a bulgáriai Plovdivban. Szervezetten szállítják a családokat Németországba
