Sikeres volt a magyar–amerikai csúcs
– Hét és fél éve nem járt amerikai külügyminiszter Magyarországon. Mike Pompeo látogatásának a gazdasági és a védelmi tárgyalások mellett politikai üzenete is van. Miért állt az amerikaiak érdekében épp most hazánkba látogatni?
– Mert szövetségesei vagyunk egymásnak. Az amerikai külpolitikának az a sajátossága, hogy egy új elnök érkezésével jelentősen megváltozhat. Ennek kedvezőtlen példája Közép-Európa számára az Obama-adminisztráció volt, amelynek gondolkodásában az egész közép-európai térség jelentősen leértékelődött. Majd jött az új amerikai elnök, Donald Trump, és a térség ismét fontossá vált a számukra. Magyarország és az Egyesült Államok érdekei bizonyos területeken fedik egymást, máshol pedig különbözők. Nekik is megvannak a saját érdekeik, ahogy nekünk is. A szövetség nem azt jelenti, hogy minden kérdésben minden érdekünk egybeesne. Ezt Magyarországon az atlantista külpolitika hangadói általában el szokták felejteni.
– De meddig tarthat ki az amerikaiak érdeklődése?
– Ha a NATO keretein túli együttműködés lehetőségét keressük, akkor mindig észben kell tartanunk, hogy az amerikai külpolitikában Közép-Európára nézve nincs tartós politikai elem.
– Mi volt a súlypont? A katonai együttműködés vagy a gazdasági megállapodások a fontosabbak?
– A tárgyalásaim Mike Pompeóval a politikai megbeszélésekre korlátozódtak. A miniszterekkel folytatott tárgyalásoknak volt szakpolitikai tartalmuk. Egy kilencvenes években kötött szerződést ideje felváltani egy újjal, amely azt rendezi, hogy a Magyarországon tartózkodó amerikai katonák hogyan mozoghatnak az országunkon belül, illetve hazánkból kifelé. Ez nagyon sok technikai elemet tartalmaz, illetve felveti az ország szuverenitásának kérdését. Érdekes és izgalmas téma, különösen a nemzetközi joggal foglalkozók számára. Régóta tárgyalunk erről a szerződésről, és végül megállapodtunk minden fontos pontban. Úgy oldottuk meg a katonailag fontos technikai kérdéseket, hogy a magyar szuverenitás érintetlen marad. Magyarország a NATO-ban az aktív szerepet játszók közé tartozik. Jelenleg is csaknem félezer katonánk van külföldön NATO-műveletekben és további 108 katonát fogunk adni hamarosan.
– Szükség van a megállapodás ratifikálásához az Alaptörvény módosítására?
– Nincs. Nekem személyes élményeim vannak arról, hogy milyen jelentősége van egy ilyen szerződésnek. 1999-ben az amerikaiaknak az a gondolata támadt, hogy nyissunk egy frontot Magyarország déli határánál Szerbia felé, és ezzel a NATO Szerbiával szembeni szárazföldi akcióit segítsük meg. Ezt a magyar szuverenitási jog alapján elhárítottuk. Magyarországnak szuverénnek kell lennie és maradnia a saját területéről kiinduló bármilyen katonai akció esetén.
– Ukrajna státusza miatt került napirendre ez a módosítás?
– Nem. Azért került napirendre, mert az amerikaiak jelentős katonai erőket mozgósítottak és telepítenek Közép-Európa számos országába. Ennek nem Magyarország és nem a Kárpát-medence, sokkal inkább Lengyelország és a nagy síkság a súlypontja. Magyarországon is folyamatosan tartózkodnak amerikai katonák, például a pápai légi bázison. Az amerikaiak minden közép-európai országgal ilyen szerződéseket kötnek, hiszen most növelik a közép-európai katonai jelenlétüket.
– A másik megállapodás arról szól, hogy beruházunk egy közép-hatótávolságú légvédelmi rendszerbe. Miért van erre szükség?
– Minden országnak szüksége van arra, hogy területének stratégiai pontjait megvédje, és a levegőből fenyegető katonai veszélyeket képes legyen elhárítani. Magyarországnak ez a képessége elavult. Még nem tartunk ott, hogy konkrét fegyvervásárlásról beszéljünk, arról volt szó csak, hogy egy ilyen közép-hatótávolságú légvédelmi rendszerre szükségünk van. Ezt Magyarország nem tudja előállítani. Ennek a fegyverzetelemnek a beszerzése illeszkedik a többéves hadászatfejlesztési folyamatba, amelynek végén Magyarországnak jelentős katonai ütőereje lesz, és bármilyen irányból érkező támadást saját erőből is ki tud védeni. Azok közé tartozom, akik fontosnak tartják a NATO-t, de nem gondolom, hogy Magyarország katonai biztonságát a NATO-ra lehetne alapozni. Képesnek kell lennünk a támadások saját erőből való elhárítására is.
– A hír hallatán az orosz medve nem fogja kiereszteni a karmait?
– Az orosz–magyar viszony fontos számunkra, de nekünk Magyarország katonai biztonsága az első. Szerintem a jó oroszpolitikának két pilléren kell állnia. Az első az, hogy Európának az Egyesült Államok katonai ereje nélkül is képesnek kell lennie arra, hogy a kontinens katonai biztonságát Oroszországgal szemben biztosítani tudja. Ezért Magyarország az európai közös hadsereg gondolatának elkötelezett híve. A másik pillér pedig az, hogy a lehető legélénkebb gazdasági kapcsolatot építsünk ki Oroszországgal. Nincs értelmes magyarázat arra, hogy miközben a világgazdaság lehűlésétől tart mindenki, itt van a szomszédunkban egy csaknem 150 milliós ország, amelynek óriási energiaforrásai vannak és hatalmas technológiai igénye. És ahelyett, hogy a gazdasági együttműködés kölcsönös előnyeit kihasználnánk, szankciókkal vágjuk el magunkat Oroszországtól.
– Nézzük a gazdasági együttműködést! Mi a helyzet a földgázfronton?
– Az orosz–magyar kapcsolatrendszer fontos eleme az energiakérdés. Most építik az orosz–német gázvezetéket, így Ukrajnát kikerülve hatalmas, történelmi jelentőségűnek mondható mennyiségben lesz képes Oroszország Németországba gázt szállítani. Az Ukrajnán keresztül érkező gáz jövője kérdéses. Ezért érdekeltek vagyunk abban, hogy az Északi Áramlat déli ikertestvére is megépüljön.
– Ha már Ukrajna. Az amerikai külügyminiszter értette a magyar álláspontot, akceptálta, hogy nekünk ott van 150 ezer honfitársunk?
– Amerikai nézőpontból nem ez a legfontosabb szempont. Ez érthető, hiszen ők az amerikaiak, mi pedig a magyarok vagyunk. Mindenki a saját népe érdekét képviseli. Azt azért szóvá tettük, hogy nem természetes dolog, hogy Magyarország, így a NATO keleti határától néhány kilométerre bombát robbantottak a magyarok székházában, és senki egy árva szót sem szólt. Amerika sem. Közben ha például Jemenben felrobban valami, az nemzetközi üggyé válik.
– A fekete-tengeri vezeték építéséről is szó volt, ott mi a helyzet? Az amerikaiak milyen álláspontot foglalnak el?
– Ott az Exxon nevű amerikai mamutvállalat van a pályán. Az ő álláspontjuk szerint azokkal a feltételekkel, amelyeket a legutóbbi törvénymódosításokkal Románia kialakított, nehéz lesz nyereséges módon kitermelni azt a lelőhelyet. Márpedig az energiapolitika nem szerelemre, hanem a profitra épül. Ez rossz hír Magyarország számára is, hiszen érdekünk, hogy Románia minél sikeresebben és minél nagyobb mennyiségű gázt tudjon kitermelni, és így lehetőség nyíljon Magyarország számára, hogy az egyetlen, nem orosz forrásból származó gázhoz hozzá tudjunk férni.
– Még nem esett szó a negyedik útról, a horvát LNG-terminálról, amelybe amerikai cseppfolyós gázt táraznának be.
– Itt egyszerű a helyzet. Magyarok vagyunk, nem balekok. Szívesen együttműködünk, de nem fogunk senkitől semmilyen érv vagy nyomás hatására jóval a piaci ár felett vásárolni energiát. Ezért jó hír, hogy az Olaszországból Szlovénián át Magyarországra érkező gázvezetéket sikerült felvetetni a fontos EU-s projektek listájára. Meg fogjuk építeni azt is, így hozzáférünk majd az olasz LNG-terminálhoz.
– A magyar energiapiacot két szempontból szokták értékelni: az ellátásbiztonság és a rezsicsökkentés tekintetében. Ezek fenntarthatók a jövőben a mostani tárgyalások tükrében?
– Ez stabil pontja a magyar energiapolitikának, és nem fogunk változtatni rajta. Korábban külföldiek tulajdonolták a magyar energiaszektor nagy részét, a szocialista kormányok pedig megengedték nekik, hogy Európában arányaiban a legmagasabb energiaárakat és profitot érvényesítsék Magyarországon. Ezt mi nem tűrtük el: amit csak tudtunk, visszavásároltunk, és a jövőre nézve is vannak terveink. Ez energiabiztonságunk legfontosabb eleme. Mi a magyar családokat támogatjuk, és számukra a komoly terhet jelentő kiadások mérséklése is fontos.
– Amerika jelentős befektetője Magyarországnak. A mostani találkozó hatására várhatunk további fejlődést a két ország gazdasági kapcsolatában?
– Ezerhétszáz amerikai vállalat dolgozik Magyarországon, soha nem voltak még ilyen jók az amerikai–magyar gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok. Az Egyesült Államok jelenti hazánk számára az Európai Unión kívüli legnagyobb piacot. A kereskedelmi forgalmunk az 5,5 milliárd dollárt is meghaladja. Az amerikai kormányzati politikának itt nincs teendője, mert a kormány által kínált lehetőségek elég vonzók a befektetők számára.
– Folytatódhat-e a jövőben vámháború, és ha igen, mi lesz ennek a hatása Magyarországra?
– A vámháború két szempontból érdekes Magyarország számára: az egyik az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti hadszíntér, a másik pedig a kínaiak és az USA közötti konfliktuszóna. A korábbiaknál biztatóbb a helyzet az amerikai–európai kapcsolatokban. Az Egyesült Államok és az unió közötti gazdasági vitákat kezelhetővé teszi, hogy azonos katonai szövetségnek vagyunk a tagjai, több a közös pont, mint a vitás ügy, így könnyebb a konfliktust is rendezni. Ugyanakkor én megértem az amerikai elnök álláspontját, hogy az Európával szembeni, kedvezőtlen külkereskedelmi mérleget meg kívánja változatni. Ezt sokan szentségtörésnek tekintik, de én nem. Ha valaki változtatni akar, joga van erről tárgyalni. Ez így normális. Nekünk a vámtarifák csökkentésével kellene próbálkoznunk, egy olyan ellenjavaslatot kellene letennünk az amerikaiak asztalára, amely további kölcsönös vámtarifa-csökkentéseket idézne elő. Az is igaz, hogy így a brüsszeli bürokrácia fenntartásához nélkülözhetetlen pénz egy része eltűnne, hiszen a vámokból eredő bevétel 75 százaléka az EU közös költségvetésébe megy. Én azonban jóval kisebb bürokráciát szeretnék, alacsonyabb külső vámokkal és több szabadkereskedelmi megállapodással.
– És a nyitás Kína felé?
– Az EU–Kína kereskedelemnek Magyarország az 1,2 százalékát adja, ami nem nevezhető domináns pozíciónak. Ráadásul a kínai–EU kereskedelemben az öt első, legnagyobb összeggel szereplő ország mindegyike NATO-tagállam. Ezért komolytalannak tartom azokat a külpolitikai elemzéseket, amelyek szerint az amerikai külügyminiszter szemében bármilyen súlya is lenne a magyar–kínai kapcsolatoknak. A másik fontos tény – amellyel az amerikai kollégák is tisztában vannak –, hogy hazánkban 16 nagy kínai beruházás működik, és ebből 11 úgy jött létre, hogy a kínaiak megvettek a korábbi tulajdonosoktól több amerikai és német vállalatot is. Magyarország célja, hogy a világ jelentős gazdasági hatalmai érdekeltek legyenek hazánk gazdasági sikerében, és mi ezért Kínából is várjuk a befektetőket. Az „Egy övezet, egy út” programot pedig kifejezetten támogatjuk.
Lényeges pontok, ahol találkoznak az amerikai és magyar érdekek:
- Első a nemzeti érdek
- Szigorú migrációs politika
- Soros György terveinek kritikája
- Jó kapcsolatok Izraellel
Borítófotó: Szecsődi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda
