AZ UNIÓ FŐVÁROSA
Folyamatos építkezések, autók áradata, szüntelen közlekedési dugók, útlezárások a delegációk miatt – ennyit érzékel egy átlagpolgár abból, hogy Brüsszel az unió fővárosa lett.
A város 1958-ban lett az Európai Gazdasági Közösség egyelőre csak átmeneti székhelye, majd 1992-ben vált hivatalosan is az EU főhadiszállásává. A NATO 1967-ben létesített székhelyet Brüsszelben. Összesen hat uniós intézmény székel itt, beleértve az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot. Itt működik 42 kormányközi szervezet és itt él 5400 diplomata, húszezer lobbista, csaknem ezer újságíró, továbbá Brüsszelben rendezik a legtöbb konferenciát és kongresszust Európában.
VÁROSTERVEZÉSI SOKKOK
A belga kormány brüsszeli, uniós ügyekkel foglalkozó szervezetének éves jelentése szerint a hozzá tartozó régióval együtt közepes méretű, 1,2 milliós népességű városi övezetet alkotó településen az EU 121 ezer munkahelyet teremtett, csak az Európai Bizottság több mint ötezer helyi lakost foglalkoztat.
A többiek számára azonban Brüsszel egyre élhetetlenebbé válik a zsúfoltság, a tömeg miatt. Ottani szervezetek kritikája szerint az unió mohón és átgondolatlanul terjeszkedik. Az EU épületei a Leopold kerületben találhatók, amelyet I. Lipótról, az ország első királyáról neveztek el. (Belgium 1830-ban lett független állam – a szerk.) Az elegáns, nagypolgári miliőből az uniós évtizedek alatt lelketlen, zsúfolt környék lett, széles, nagy forgalmú utakkal és szürke irodaépületekkel.
„Az EU-s építkezések várostervezési sokkok számos helyi lakos számára” – nyilatkozta Alain Hutchinson, a belga állam brüsszeli uniós ügyekért felelős biztosa. Hutchinson évről évre megpróbálkozik egy kerekasztal összehívásával, amelyen a közösség vezetői és a helyi képviselők megbeszélnék, miként lehetne élhetővé tenni a várost – egyelőre kevés sikerrel. A biztos szerint az európai irányítóknak sokkal jobban kellene figyelniük arra, hogy milyen lehetőségeket rejt magában Brüsszel. Ők azonban inkább távolságtartással reagálnak a problémákra – fogalmaz éves jelentésében.
LENÉZNEK A VÁROSRA
Állandó konfliktust jelent például, hogy az Európai Bizottság folyamatosan újabb és újabb parkolóhelyeket kér a belga államtól alkalmazottai számára. Ezáltal közterületet vesz el és nagyobb dugókat okoz. Ezzel párhuzamosan az uniós bürokrácia egy másik ága megakadályozza, hogy Brüsszel megkapja az EU zöld fővárosa címet, amellyel környezetvédelmi támogatásokhoz juthatna.
Marco Schmitt építész, aki a Quartier Leopold nevű városvédő szervezet tagja, úgy véli: az EU-s építkezések többnyire szűk látókörűek, és kizárólag a hasznossági szempontok alapján történnek. Hiányzik a várostervezési koncepció és a kreativitás. Az intézményi szemlélet csimborasszója az Urban Loi nevű projekt, melynek keretében átépítenék az uniós negyedet – több irodát és több lakást zsúfolnának itt össze. A 2008-ban jóváhagyott koncepcióban több magas épület mellett szerepel például egy 94 méteres felhőkarcoló is. Schmitt szerint ez maga a várostervezési katasztrófa. Az Európai Bizottság tervpályázatot írt ki az épületekre, a kivitelezés az elképzelések szerint 2025-ben kezdődik.
Ha megvalósulnak a tervek, akkor fokozódik a helyi lakosok és a Brüsszelben élő uniós hivatalnokok szeparációja. Olyan intézmények épülnek, amelyek szó szerint is lenézik a többieket, elszigetelődnek a környező világtól, s egyre kevésbé törődnek a város más részeivel – fogalmazza meg kritikáját az építész.
Borítófotó: Manneken Pis replika Brüsszelben. Az uniós intézményeket nem érdeklik a helyiek
