BREXIT
Harminchárom hónap telt el a Nagy-Britannia EU-ból való távozását támogató népszavazás óta. Az első határidő már lejárt, ám továbbra sem tudunk sokkal többet arról, hogy a szigetország miként kívánja elhagyni az uniót. „A holnapról csak annyit tudunk, hogy péntek lesz” – mondta Nigel Evans brit konzervatív képviselő az első, március 29-i dátum előtti napon.
Pénteken persze már egy kicsit tájékozottabb lett a honatya: a brit parlament alsóháza immár harmadszor is visszadobta Theresa May miniszterelnök törvényjavaslatát, amely Brüsszellel egyeztetett módon léptetné ki a királyságot az EU-ból. A folyamat kezd egy Monty Python-jelenetre emlékeztetni: a végletekig abszurd, senki sem az, akinek látszik, minden és mindennek az ellenkezője is elképzelhető. A politikai alakulatok, a Munkáspárt és a konzervatívok immár nem az évszázadok óta megszokott ideológiai különbségek mentén működnek: képviselőik álláspontját a brexithez való viszony határozza meg.
VÉSZFORGATÓKÖNYVEK
A dolgok jelenlegi állása szerint a britek megállapodás nélkül lépnek ki április 12-én – erre a dátumra halasztották el a március 29-it. Persze – mint egy jó abszurd jelenetben – ennek a teljes ellentettje is elképzelhető, ha a kormány újabb halasztásra kéri az uniót. Tovább bonyolítaná a helyzetet, ha a hatalmi válságba kerülő kormányfő új általános választásokat írna ki. Erre utal a pénteki voksolás után csalódott és frusztrált Theresa May parlamenti kijelentése: „Ennek a folyamatnak elértük a határát ebben az épületben.”
A brexit az elmúlt években teljesen szétcincálta az egykor robusztus és megbonthatatlannak hitt brit politikai rendszert – totálisan megosztotta az országot. A függetlenség egykori példaképeit, az igazságszolgáltatást, a közösségi szolgáltatókat, de még a jegybankot, a Bank of Englandet is EU-párti részrehajlással vádolják a kilépés elkötelezett hívei. A királynő is kénytelen volt beleszólni a politikába, pedig ilyet nagyon ritkán tesz: felszólította a feleket, hogy próbáljanak meg közös álláspontot kialakítani.
Az abszurd kategóriájába tartozik az is, hogy a brit hatóságok újra elővették a hidegháborús terveket, leporolták a vészforgatókönyveket arra az esetre, ha a távozás miatt zavargások törnének ki. Így például a királynőt és a királyi családot is vidékre, biztonságos helyre vinnék.
A miniszterelnök még azt is bedobta a pénteki voksolás előtt, hogy lemond a posztjáról, ha a konzervatív képviselők – köztük saját erős brexitpárti ellenzéke – megszavazzák a javaslatát. Nagy gesztus volt ez feléjük, hisz korábban már megnyert egy bizalmi szavazást ellenük, s a jogszabályok értelmében a következő egy évben nem mozdítható el a pozíciójából. May felajánlása egyébként szintén képtelen volt, hiszen nyilvánvalóan ő maga is tisztában van azzal, hogy még a saját párttársai összességének a voksa is kevés a kilépési megállapodás megszavazásához. Ehhez kellett volna a parlamenti többségét biztosító északír unionisták tíz szavazata is. Az egyezség az ír–északír határ átjárhatóságát írná elő – az unionista képviselők viszont attól tartanak, hogy ha Nagy-Britannia kilép, de a határ nyitott marad, akkor ismét fellángolnak az északír szeparatista törekvések. May tehát egy olyan megállapodást igyekezett lenyomni a parlament torkán – immáron tehát harmadszor –, amelyről ő maga is tudta, hogy a kormányát támogató, a parlamenti többséget biztosító unionisták soha nem fogadják el.
Míg a politika az abszurd jelenetek sorával van elfoglalva, a szigetország gazdasága inkább a tragédia felé közeledik. A múlt csütörtökön közölte egy brit iparági szervezet, hogy Nagy-Britanniában az autógyártás most februárban több mint tizenöt százalékkal esett vissza. A belföldi eladás és az export egyaránt zuhant. Az autóipart általában – az építőiparral együtt – a legjobb konjunktúrajelző ágazatnak szokás tekinteni. A kivitel visszaesésében része van a kínai gépkocsikereslet vészes gyengülésének is, amelynek nincs köze a brexithez, viszont tovább növeli a kilépés által előidézett gazdasági bizonytalanságot. Az autógyártók szakmai szervezete fel is hívta a figyelmet arra, hogy a rossz eredmények a megállapodás nélküli, úgynevezett hard brexit veszélyeire hívják fel a figyelmet. Ha az amúgy is lanyhuló világgazdasági keresletre még rátesz egy lapáttal az, hogy megszűnik a vámunió az EU-val, és Brüsszel behozatali vámokat léptet életbe, sokkal drágábbak lesznek a brit exportcikkek.
FELTÖREKVŐ PIACI BIZALOMVESZTÉS
A brexit nemcsak a reálgazdaságra nézve hordoz óriási kockázatokat, hanem a tőkepiaci szolgáltatók számára sem ígér sok jót. Érdekes véleményt tett közzé Mark Mobius, a feltörekvő piaci alapjairól (Templeton) híres tőkepiaci befektető a Financial Timesnak nyilatkozva. Szerinte Nagy-Britannia már most is a feltörekvő országok közé tartozik, s az EU-ból való távozással a helyzet csak tovább romlik, főleg, ha megállapodás nélküli kilépés következik be. De mire alapozza a tőkepiaci szakember, hogy a szigetország feltörekvő lenne? A brit makromutatókra: „A fizetési mérlegük, az államadósságuk, a költségvetési hiány egyaránt szörnyű állapotot mutat.” Mobius szerint ha megtörténik a szétválás, akkor a brit államadósságot azonnal leértékelik a hitelminősítők, s az a görög vagy a portugál szintre kerülhet. Így megdrágulna az adósság finanszírozása, ami fokozná a költségvetésre nehezedő nyomást. A brexittel megszűnik az a kegyelmi állapot, hogy Nagy-Britannia „az eurózóna farvizén evickélhet”.
A befektető arra is figyelmeztet, hogy az ország eddig a feltörekvő államok pénzügyi közvetítő központja volt, köszönhetően a City devizapiaci dominanciájának. A kilépéssel ez veszélybe kerülhet, 5500 brit pénzügyi cég veszítheti el „útlevél az EU-ba” státuszát.
Borítófotó: Brexit melletti tüntetők Londonban. Kettészakadt az Egyesült Királyság
