Csökkent ugyan a számuk, de még mindig keresettek a szlovén munkaerőpiacon, illetve ottani cégeknek dolgozva Nyugat-Európában is sokan keresik a boldogulásukat. Csakhogy sokukat átejtik.
CSALÓ KÖZVETÍTŐK
Az évek során, amolyan vadkapitalista módon, a szlovéniai közvetítőcégek sok esetben kihasználták őket, de annak ellenére, hogy a különböző becstelen eljárások többször is nyilvánosságra kerültek, semmi sem változik. A bosnyák munkások becsapása folytatódik, nem fizetik ki nekik a megbeszélt, illetőleg szerződött béreket, nem beszélve a tb-járulékokról, illetve a sokszor emberhez nem méltó lakó- és munkakörülményekről.
A napokban egy újabb eklatáns példára derült fény. Hat bosnyák építőipari munkást egy szlovén cég szerződtetett franciaországi munkára, napi nyolc órára, 5 eurós órabérrel és sokkal jobb túlórapénzzel. El is indultak Boszniából, majd Szlovéniába érkezve néhány órát kaptak arra, hogy elintézzék az ottani ideiglenes lakhelyet, bankszámlát nyissanak, telefon-előfizetést kössenek, majd aláírják a munkaszerződést. Ezt elintézve ugyanaznap már úton is voltak a franciaországi telephely felé. Ott egy kisebb házban helyezték el őket, másnap pedig irány az építkezés. A „főnöktől” kaptak egy autót is, amellyel mindennap ingázhattak heti hat alkalommal, és 10-12 órát dolgoztak.
A megbeszélt nyolcórás munkanap feletti óráknak először örültek is, úgy gondolták, ilyen módon a szlovén minimálbér legalább kétszeresét kapják majd kézhez. Sajnos nem így lett, a folyószámlára csak a minimális bér landolt, illetve némi étkeztetési kiegészítő. Először naivan azt gondolták, hogy a különböző papírok, dokumentumok kiállítási költségét vonták le a fizetésükből, majd amikor ugyanazt a minimális összeget kapták a második hónapban is, már rákérdeztek, hogy mi lesz az öteurós órabérrel, illetve a túlórapótlékkal. A főnök biztosította őket, hogy majd megérkezik az is.
Közben megváltozott a munkavégzés helye, az új építkezés a lakhelyüktől 200 kilométerre volt, így naponta háromórányit autóztak oda-vissza. Mindez nagyjából kilenc hónapig folyt, majd jött a „hideg zuhany”: a folyószámlákra már nem érkezett pénz, a főnök telefonja pedig néma maradt. A kétségbeesett bosnyák munkások a francia projektvezetőhöz fordultak, aki annyit mondott, ő átutalta az összeget a főnöküknek. Ezután felajánlotta a munkásoknak, hogy közvetlenül vele szerződhetnek. A bosnyákok hazautaztak a családjukhoz, majd a hazájukban derült csak ki, hogy a további franciaországi francia munkából nem lesz semmi, hiszen a „főnök” aláírásuk meghamisításával megszüntette a szerződéseiket, így munkavállalási engedély nélkül maradtak, sőt már nemcsak nekik, de családtagjaiknak sincs egészségügyi biztosításuk Bosznia-Hercegovinában.
Az átvágott bosnyák kőművesek természetesen megpróbáltak segítséget keresni Szlovéniában, ahol ingyenes jogi tanácsadók próbálnak segíteni hasonló ügyekben, de nem sok jóval kecsegtetik őket. Az ilyen és hasonló ügyek ugyanis naponta előfordulnak, a cégek létrejönnek, majd megszűnnek, tulajdonosaik felszívódnak. A munkások pedig új közvetítőt keresnek, mert csak azután kaphatnak állandó külföldi munkaengedélyt, ha már volt egy egyéves ideiglenes engedélyük. Ha ehhez hozzátesszük az igencsak lassú szlovén igazságszolgáltatást, illetve a munkaügyi felügyelőség tehetetlenségét, akkor az országot akár munkaügyi csalók eldorádójának is nevezhetnénk.
Borítófotó: felújítás Mariborban. Azok a bosnyákok járhatnak rosszul, akiket szlovéniából közvetítenek ki nyugatra
