Történt, hogy a Niš és Kosovska Mitrovica között nagyjából félúton elhelyezkedő Kuršumlija járás egyik hegyvidéki falvában, az elhagyatott Novo Selóban mozgáskorlátozott édesanyjával egyedüli lakosként élő Bojan Radovanović 27 éves földművest már sokadik alkalommal megállította a rendőrség, amint éppen regisztrálatlan pótkocsit vontatott a traktorával. Ismétlődő kihágásról lévén szó fel is jelentették, a bíróság pedig az eljárást követően negyven nap fogházra ítélte a férfit. Bojan egy ideig próbálkozott azzal, hogy pénzbírságra, esetleg házi őrizetre módosítsa a büntetést. Arra hivatkozott, hogy nincs, aki beteg édesanyjának a gondját viselné a távollétében, hiszen a faluban rajtuk kívül már senki sem él, nem talált azonban megértésre a hatóságnál.
További gondot jelentett a férfi számára az, hogy mitévő legyen a gazdasággal, ameddig ő a börtönben vesztegeti az idejét. Huszonhat tehene, hetven sertése és kismalacai vannak, valamint számos baromfi az udvarában ‒ sorolta a leltárt a médiának adott nyilatkozataiban.
Az újságírók csakhamar kiderítették: a prokupljei körzeti börtönnek, ahol Radovanović a büntetését tölti majd, saját gazdasága van, amelyet a fogvatartottak üzemeltetnek. Ekkor pattant ki a gazda fejéből a szikra: magával viszi oda a teheneket, a malacokat és a tyúkokat is. Időközben édesanyja gondozását egy környékbeli rokon magára vállalta.
A pórul járt gazda levelet írt a parancsnoknak, hogy fogadja be az állatokat, s felajánlotta, hogy a megtermelt tejet meg a tojást ingyen az intézménynek adja. A jelek szerint azonban a büntetés-végrehajtási intézetben sincs túl sok jószívű ember, mert a megkeresésre még csak választ sem kapott. A börtönt nem érdekelte sem a tej, sem a tojás…
Mivel a történettel egyre többet kezdett foglalkozni a belgrádi sajtó, az elítélt végül úgy döntött, levelet intéz Aleksandar Vučić államfőhöz is – nem fér hozzá kétség, hogy lépéseire bizonyára sok bölcs tanácsot követően szánta el magát. Azt kérte, hogy a letöltendő büntetés helyett kifizethesse a bírságot. Elismerte bűnösségét, s hogy az ítélettel kapcsolatban semmilyen kifogást sem tud megfogalmazni, éppen szénát szállított a pótkocsin, amikor a hatóság előállította.
Közeledik a fogházba vonulás ideje, azonban az államfő egyelőre nem tudott időt szakítani rá a koszovói kérdés és az európai integrációs ügyek mellett. Így a gazda először a sertések, majd a kismalacok eladása mellett döntött, hogy mentse, ami menthető. Erről már csak elvétve számolt be a média, de a naponta 130 litert adó tehenekre még nem talált vevőt.
Az ügyben közben megszólalt Slađana Drašković prokupljei bíró is, aki elmondta: nem felel meg teljesen a valóságnak az, hogy csak az utánfutó miatt kell ülnie a gazdának: van a feljelentések között egy ittas vezetés és egy vezetői engedély nélküli közlekedés is, ami súlyos kihágásnak számít. Ezeket a körülményeket a sajtó nem szívesen hozta fel a jelentéseiben ‒ méltatlankodott a szakember.
Egyik utolsó nyilatkozatában a gazda elmesélte, hogy mindennap hajnali háromkor kel, kézzel feji a teheneket, a tejet átadja a begyűjtőnek, s még csak ekkor kezdődik igazán a nap, végzi a többi megszokott munkálatot a szellemjárta dél-szerbiai falucskában. Hozzátette: minden tőle telhetőt megtett azért, hogy meghallgassa az állami vezetők kérését, hogy a szülőföldjén maradjon s őrizze elődeitől örökölt gazdaságát. Egy dologra nem jutott ideje sehogyan sem: bejegyeztetni a kapcsolható pótkocsit. Azt már nem mondta, hogy útközben olykor megiszik egy pálinkát, s hogy néha otthon maradnak az iratok. Miért is lenne ez furcsa az isten háta mögött, ahol a falusi mellékúton rajta kívül s az időnként megjelenő rendőrségen kívül csak a madár jár?
Borítófotó: valahol Dél-Szerbiában. Hasonló helyen él Radovanović gazda, de a faluban csak a rendőrrel találkozik
