A média hagyományosan liberális. Ezzel nem is volna baj, ha az ettől eltérő értékek és vélemények is legalább akkora felületen jelennének meg, s a releváns világlátások között egyenrangú nyilvános vita zajlana. A szabadság hazájának számító USA-ban sincs ez így; a tavalyi elnökválasztási kampány megmutatta, hogy a negyedik hatalmi ágnak számító tömegtájékoztatás befolyása mennyire meghatározó.
Donald Trump esete azonban arra is rávilágított, hogy a média ellenszelében is lehet sikeres valaki, aki ismeri ennek az eszköznek a logikáját, és azt a maga előnyére tudja fordítani.
A szépségkirálynő-választások és valóságshow-k világából érkező amerikai elnök tudja használni a médiát. A 71 éves építési vállalkozó szénaboglyaszerű hajával és a politikai korrektség határait feszegető beszólásaival hamar kitűnt a jól fésült republikánus elnökjelöltek sorából. A róla szóló hírek megosztották a közvéleményt, nagy nézettséget és kattintásszámot hoztak. Az extravagáns szereplés mellett Trump másik újítása az ellenérdekelt média diszkreditálása volt, eredményesen sütötte rá a „fake news” bélyegét.
Ő és csapata persze azt is tudja, hogy ami elég volt az elnöki poszt elnyeréséhez, az messze nem elég a Trump-doktrína megvalósításához szükséges szavazói támogatás hosszabb távú fenntartásához. A törékeny támogató közeg miatt az Egyesült Államok első embere nem véletlenül támaszkodik lelkes híveire vagy a közvélemény közvetlen elérését biztosító Twitter-üzenetekre.
Az eddig teljes mellszélességgel Trump mellett álló Breitbart ellen a neki tulajdonított neonáci-szimpátia miatt támadássorozat és hirdetési bojkott indult, ami igencsak megtépázta a látogatottságát. Az elnök a Republikánus Párton belül sem számíthat feltétlen támogatásra, ezért az eddigi utat járva ő akarja diktálni a témákat és a tempót, illetve látványos médiaszereplései által ki akarja szorítani potenciális riválisait a mezőnyből.
Marad a „hagyományos” konzervatív média, amelynek a zászlóshajója a Rupert Murdoch ausztrál médiamogul által 1996-ban alapított Fox News Channel hírcsatorna. Utóbbi 2002-ben átvette az addigi piacvezető CNN-től a legnézettebb hírcsatorna címet, s azóta is eredményesen védi azt.
Látva a tavalyi kampányt, egyben készülve a jövő novemberi időközi választásokra, az amerikai konzervatívok billentenék a liberális médiatúlsúlyt. Erre több okból is kiváló a lehetőség, ugyanis a szektor jelentős változáson megy keresztül. Tíz évvel ezelőtt az USA nyomtatott médiájának a hirdetési bevétele még elérte az 50 milliárd dollárt. Mára a példányszámmal együtt ez is csökkent, tavaly már csak 12 milliárd dollár folyt be ebből.
Így került eladósorba a Time kiadócsoport is, amelyet 1,85 milliárd dollárért vásárolna meg a Meredith kiadó. A vételárból 650 millió érkezne a konzervatív Koch testvérek vagyonkezelőjétől. A fivérek rögvest kijelentették, hogy üzleti és nem politikai megfontolásokból vesznek részt a tranzakcióban. A Time-csoport ékköve az 1923-ban alapított Time hetilap, amely az év embere mellett rendre kiválasztja a száz legbefolyásosabb amerikait is.
A Meredith cégcsoport központja az Iowa állambeli Des Moines-ban van, és ennek a vidéki létnek köszönheti a sikerét is, hiszen ők adják ki az egyik legolvasottabb amerikai hetilapot, a hétmillió fogyasztót elérő Successful Farmingot. A kiadónak a fúzió után hatvanmillió előfizetője és 130 millió olvasója lesz, ráadásul a hasonló profilú szerkesztőségek egyesítéséből és más forrásokból már az első két évben ötszázmillió dollár megtakarítást várnak.
A csendestárs Charles és David Koch milliárdos testvérpár apjától örökölte cégét, amely mára az USA egyik legnagyobb családi tulajdonú konszernjévé vált. A Koch Industries leginkább az olajiparban érdekelt, de jelen vannak a műtrágya- és az élelmiszeriparban is. A százmilliárd dollár éves forgalmat bonyolító cég központja a Kansas állambeli Wichitában van, és Charles Koch irányítása alatt áll.
A fivérek amolyan régi vágású amerikai értékeket vallanak, ellenzik az állam szerepének kiterjesztését és az ezzel járó adósságnövelést, illetve adóemelést. Az egyéni és vállalkozási szabadságot abszolút értéknek tekintik, szerintük az állami szabályozás helyett a szilárd értéket valló és követő egyénekre, illetve a piaci erőkre kellene bízni. Charles Koch ezt a véleményét rendszeresen kifejti a Wall Street Journal hasábjain megjelenő írásaiban.
A Koch Industries dolgozói alapították a KochPAC politikai akcióbizottságot, amely piacpárti képviselőjelölteket támogat. Az amerikai politikai kultúrában és egyéni választókerületi rendszerben a képviselők erősebben elkötelezettek egyes (helyi) ügyek, mint pártjuk mellett. A testvérek ezért piacbarát demokrata indulókat is támogatnak. A 2016-os választáson Charles Koch a saját vagyonából adott hatmillió dollárt a Freedom Partners Action Fundnak, amely nem jelölteket, hanem piacpárti témákat népszerűsített a billegő államnak számító Ohió-ban, Pennsylvaniában, Wisconsinban és Nevadában. Donald Trump kampányát nem támogatták, akkor Paul Ryan republikánus házelnök volt a favoritjuk.
A Time-csoport mellett lehet, hogy nemsokára a liberális média zászlóshajója, a CNN is eladósorba kerül, a Trump-adminisztráció igazságügyi minisztériuma ugyanis nem adja jóváhagyását az AT&T és a Time Warner fúziójához. Versenyjogi aggályuk van, így az AT&T-nek a CNN-tulajdonos Turner Broadcasting vagy a műholdas DirecTV céget kellene a fúzió érdekében eladnia. A patthelyzetben az AT&T akár perre is menne, mert szerintük túlságosan is elhúzódik az egyesülés kormányzati engedélyezése. Trumpék tagadják, hogy politikai megfontolások miatt blokkolják a két médiaóriás összeolvadását, s a fogyasztóvédelmi szervezetek aggályaira mutogatnak. Bármi is lesz a végkifejlet, az eddigi liberális médiatúlsúly minimum megingott Amerikában.
Borítófotó: A Koch testvérek. A konzervatív befektetők beszállnának a Time csoportba
