Bár az Európából Dél-Amerikába történő kivándorlás csak elenyésző része irányult Chilébe, mégis, ma a lakosság hatvan-hetven százalékának vannak fehér felmenői. Majd ekkora hányaduk úgy tartja, hogy több-kevesebb indián vér is csörgedezik az ereiben. Ha találunk sikeres olvasztótégelyt, akkor feltehetőleg Chile az egyik, ahol Európa különféle nemzeteinek a leszármazottai egy német és egy horvát kolóniát leszámítva egységes nemzetet alkotnak. Az egyik leggazdagabb polgár, Leonardo Farkas szülei például Erdélyből emigráltak, közvetlenül a II. világháború kitörése előtt.
Chile a dél-amerikai térség mintaállamává vált, robusztus gazdasági növekedéssel, jó színvonalú – ám fizetős – egészségügyi és oktatási rendszerrel. A gazdasági bővülés egyre nagyobb igényt támasztott a képzett munkaerő iránt, és az ország vezetése nem habozott agyakat elszívni a szomszédaitól. A Chilével határos államok diplomái könnyített elismerésének a bevezetése némi feszültséget okozott, de hamarosan másfajta problémát is meg kellett tapasztalniuk.
Mára az egy főre jutó GDP a duplája az északi szomszéd, Peru teljesítményének, és a gazdasági jólét, a közös nyelv, a nagy létszámú perui kolónia jelenléte, valamint a baloldali kormányoknak az illegális migránsokkal szemben tanúsított nagyvonalúsága olyan mértékűre növelte a migrációt, hogy a lakosság számára az egyik legfőbb problémává vált.
Peru a kokaintermelés egyik fő állama Kolumbia mellett, és az ország a közbiztonság terén is kihívásokkal küzd. A tömeges bevándorlással a problémák is jöttek: a kábítószer-csempészet, az emberkereskedelem és a prostitúció. Ez a lakossági elégedetlenség fő oka.
A másik fő kibocsátó forrása a bevándorlóknak Haiti, illetve a kontinens más országaiban lévő haiti közösségek. Ha Peru esetében azt állapítottuk meg, hogy kihívásokkal küzd a közbiztonság területén, akkor Haiti kapcsán azt mondhatjuk, hogy az a fogalom ott szinte ismeretlen. Az ország közegészségügyéről is hasonló szavakkal lehet megemlékezni, ezért kisebb pánikot okozott a chileiek számára a már csak a történelemkönyvekből ismert lepra megjelenése.
Ellentétben a szomszédos államokból érkezettekkel, a haitiak nem spanyol anyanyelvűek, így az integrációjuk messze elmarad a többi bevándorlóétól. Az is fokozza a feszültséget, hogy míg a perui migránsok jelentős része a határ közelében, az ország északi részén állapodik meg, a haiti bevándorlók a fővárosban telepednek le, favellaszerűvé alakítva egyes részeit.
Mivel fekete közösség korábban nem létezett Chilében, a haiti bevándorlók jól láthatóvá is teszik a jelenséget, amelynek egyesek örülnek, mint a főváros multikulturális jellegét adó színességnek, de mint az idézett felmérés mutatja, ezek egyre kevesebben vannak.
A 2017-es választáson a jobboldal jelöltje nyerte a köztársasági elnöki posztot, és a parlamentben is többséget szereztek a jobboldali pártok. A korábbi baloldali elnök asszony, aki előző ciklusában legalizálta az illegális bevándorlók státusát, jelenleg António Guterres ENSZ-főtitkár jelöltje az Emberi Jogi Főbiztosság élére. Amikor az előző elnöki ciklusát követően távoznia kellett, szintén az ENSZ-nél kapott magas pozíciót: a Nemek Egyenlőségével és a Nők Felemelkedésével Foglalkozó Szervezetnek, rövidebb és ismertebb nevén az ENSZ Nőknek lett az igazgatója, amelyet véletlenül pont ekkor hozott létre a világszervezet.
A választási kampány fő témája Chilében is a migráció volt. A nyertes konzervatív jelölt jelentős szigorításokat ígért, ausztrál mintára a munkaerőpiac szükségleteihez igazítaná a bevándorlási engedélyek megadását.
Chile 4300 km hosszúságú szárazföldi határát túlnyomórészt az Andok akár 6000 méteres hegyei alkotják. Az illegális migráció megakadályozása itt határvédelmi eszközökkel rettentően költséges és szinte teljesen hatástalan, így más eszközöket kell keresni a jelenség megszüntetéséhez.
Borítófotó: Haiti bevándorlók egy chilei fodrászüzlet előtt. A választási kampány fő témája a migráció volt
