MOBILHÁLÓZATOK ÉS GEOPOLITIKA
Miért fontos az 5G? A német közbeszédben ipar 4.0 fogalommal leírt jövő egyesíti magában a külön-külön már most is elérhető technológiákat. A közkeletű példával egy megrendelő feltölti igényét a felhőbe, ahol egy algoritmus megkeresi a hozzá legközelebb lévő optimális gyártási kapacitást. Ez akár egy 3D-nyomtató is lehet, amely milliméteres pontossággal gyártja le a kívánt mennyiséget és minőséget. A készterméket viszonylag hamar és környezetkímélő módon, akár már drónnal vagy nagyobb mennyiségeknél önvezető, elektromos meghajtású teherautókkal szállítják ki.
A XXI. SZÁZAD OLAJA
Ebben a modellben már nem kell feltétlenül Kínába vagy más távoli, kisebb költségű régióba vinni a termelést, hiszen az optimalizált folyamatok miatt jelentős kiadáscsökkenés érhető el, ráadásul így lerövidülnek a szállítási utak, továbbá mérséklődik a közlekedés károsanyag-kibocsátása és az energiaigény.
Az 5G technológia minden eddiginél nagyobb és gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé, így az önvezető autó, valamint a dolgok internete kiléphet a kísérleti szakaszból, s a hétköznapok részévé válhat. Egyes jövőkutatók úgy vélik, a mai 25-35 évesek tábora lehet az utolsó olyan generáció, amelynek még a háza előtt parkol a saját kocsija, szerintük ugyanis azok szerepét még a mi életünkben átveszik a közösségi használatú gépkocsik és más okos közlekedési megoldások.
A nagy üzlet abban rejlik, hogy melyik világcég 5G-szabványát építik majd be abba a becslések szerint akár ötvenmilliárd okos háztartási elektromos készülékbe, amely a közeljövőben kerül a boltokba. Az így keletkező adatmennyiség valódi aranybánya lesz a célzott marketing számára, sokan ezért is tartják az adatokat a XXI. század olajának.
Világszerte sokan kutatják ezeket a lehetőségeket, ám a békés eszközökkel feltörekvő világhatalom, Kína szinte minden kilométerkőnél ott van és merít a nyugatiak tudásából. A vezető világhatalom, az USA viszont egyre durvább eszközökkel lassítaná fő kihívója erősödését; az 5G körüli vita ennek a durvulásnak a példája.
VÉSZHARANGOK
Az amerikai elit egyemetek (is) tele vannak ázsiai, köztük kínai hallgatókkal, így a Trump-adminisztráció korlátozná a Kínai Népköztársaságból érkező egyetemistáknak adható vízumok számát. Hivatalosan nem az 1875-ös és az 1882-es, a kínai nők, majd férfiak bevándorlását tiltó törvényt porolják le. Az új numerus clausus a hivatalos értelmezésben „segít az egyetemek hallgatói sokszínűségének a biztosításában” – nehogy a kínai diákok kiszorítsák máshonnan érkező társaikat. Az amerikai katonai támaszpontoknak otthont adó országokat is arra figyelmeztetik, hogy ne használjanak kínai csúcstechnológiát.
Az angolszász államok Öt Szem nevű titkosszolgálati együttműködése most is jó korai indikátornak bizonyult. Washington már 2012-ben kongatta a vészharangot, nemzetbiztonsági kockázatnak minősítve a Huawei és a ZTE termékeit. Tavaly októberben Ausztrália, majd novemberben a British Telecom (BT) mellett Új-Zéland is száműzte a Huaweit az 5G-hálózataik központi részének kiépítéséből.
A BT esete jól mutatja a profitorientált mobilszolgáltatók dilemmáit. Az angolok sokáig titkolták, hogy az ázsiai óriás csúcstechnológiájából pusztán bizonyos periferiális feladatokra vásárolnak, így a versenytársak mostanáig az alacsonyabb kínai árakat is figyelembe véve kalkulálták a pályázataikat. A kínaiak kizárása után a versenyben maradó cégek akár oligopóliumot is alkothatnának, mivel az Ericsson és a Nokia mellett jelenleg nem sok világcég képes ilyen léptékű projektek lebonyolítására.
SZABVÁNYHARC
A BT azért nem mondana le teljesen a verseny árcsökkentő hatásáról, ezért annyit finomított, hogy a távol-keleti ország technológiáját a titkosszolgálati fenntartások miatt nem építi be az új 5G-hálózat központi részébe, ellenben továbbra is szívesen használná a kínai antennákat és telefonkészülékeket.
Németországban, Dél-Koreában és Japánban is vizsgálják a kínai technológiai cégek által szállított csúcstechnológia nemzetbiztonsági kockázatát. A németeknek is elég rossz tapasztalataik vannak a kínai „tudásszomjjal” kapcsolatban. Még Schröder kancellár idején adtak el egy Transrapid mágnesvasutat Sanghajba, ahol a futurisztikus szerelvények a belvárost kötik össze a nemzetközi repülőtérrel. A német cégek a pilotprojekttől nagyobb megrendeléseket vártak, amelyek azonban elmaradtak. A német tudásra és az azt számukra elérhetővé tevő joint venture-re építve a kínaiak mára saját mágnesvasút-technológiával rendelkeznek.
A 2000-es évek sanghaji projektjének mérsékelt sikere után az ázsiai óriás most újra a mágnesvasutak felé fordul, immáron azonban a „saját” technológiájára támaszkodva. A csúcstechnológiának számító mágnesvasutak terén Kína már Japánnal és Dél-Koreával versenyez.
Az USA az 5G-nél már nem engedné, hogy fő riválisa cégei révén túlságosan belelásson a nyugati technológiába. Az államkapitalizmust építő kommunista országban ugyanis tavaly egy olyan törvényt fogadtak el, amely a vállalatokat a nemzetbiztonsági érdekek mentén együttműködésre kötelezi a titkosszolgálatokkal, amit sokan az ipari kémkedés kiskapujának tartanak.
Az EU-ban egyébként még nem dőlt el, hogy az önvezető autóknál az 5 GHz-es wifi vagy az 5G technológia lesz-e a meghatározó. Előbbit a Renault és a VW által vezetett konzorcium preferálja, mert jobb a váratlan helyezetek kezelésében. A Daimler és a Ford velük szemben az 5G-t használná, amely sokkal több adatot tud egyszerre kezelni. Ebben a projektben a Samsung és mások mellett a Huawei is szívesen részt venne, így a kínaiak Bonnban egy újonnan nyitott mérnökirodával próbálják elnyerni a németek jóindulatát. A zalaegerszegi kísérleti pálya is az 5G-s technológiára épül, így a küzdelem kimenetele minket is érint.
(Az 5G-hálózatok magyarországi bevezetéséről lásd cikkünket az 50–52. oldalon.)
