Noha minden korábbinál szigorúbb nyugati szankciók sújtják Moszkvát, az Európai Unió kulcsországának első embere, Angela Merkel három hónapon belül másodszor találkozott az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal. Ennek talán a legjelentősebb hozadéka, hogy az amerikai tiltakozást figyelmen kívül hagyva megvalósul az Északi-tenger alatt Oroszországot Németországgal összekötő második gázvezetékpár, az Északi Áramlat II.
A német kancellár, aki saját politikai túléléséért is küzd, igyekszik megnyerni Moszkva legnagyobb nyugati partnereit, a német gép-, energiaipari nagyvállalatok vezetőit. Merkel politikája igazolja a magyar külügyi álláspontot: Oroszországot mint katonai szuperhatalmat, jelentős gazdasági partnert nem lehet sem kiszorítani, sem elszigetelni, hiába próbálta ezt meg az elmúlt tíz év amerikai külpolitikája.
TÖBB GÁZ MEGY A NÉMETEKNEK
Berlin álláspontja mögött a politikai-katonai szempontokon, a háborús veszély mérséklésének a szándékán túl nyomós gazdasági érdekek húzódnak meg. Németországnak az orosz piac nagyságrenddel fontosabb, mint az elszigetelési politikát elsődlegesen szorgalmazó Washingtonnak és Londonnak. Erről sokat elmond, hogy a Német Külkereskedelmi Kamara (AHK) orosz tagozatában részt vevő német vállalatok 94 százaléka a Moszkvával szemben bevezetett gazdasági szankciók leépítését akarja.
Az egyre szorosabbra húzott nyugati büntetőintézkedés-hurok ellenére Oroszország gazdasága, igaz, mérsékelt tempóban, körülbelül az EU-átlagnak megfelelően, de növekszik. Putyin a mesebergi (Brandenburg) barokk kastélyban kijátszotta a gázkártyát is. „A múlt évben 53,8 milliárd köbméter földgázt exportáltunk Németországba, az ottani piac szükségleteinek több mint harminc százalékát fedezve – mondta. Az idén a tavalyi szinthez képest eddig 13 százalékkal több gázt adtak el a németeknek – tette hozzá.
AMERIKAI GÁZNYOMÁS
Eközben az USA gáztárolói pukkadásig megteltek. A kőzetrepesztéses technológia felfuttatásával az Egyesült Államok óriási exportpotenciált teremtett. Ezt azonban a kormányzat külpolitikai-külgazdasági lépései miatt is egyre kevésbé tudják kihasználni. Nő a nyomás a Trump-adminisztráción, hogy szerezzen piacokat Európában, az orosz gáz kiszorításával. Csakhogy az öreg kontinens és Németország az amerikai behozatali vámok felemelésével (is) egyre feszültebb viszonyba kerül az USA-val. Láthatóan Berlin sem akarja magát elkötelezni az orosz vezetékesnél jóval drágább amerikai cseppfolyósított gáz (LNG) importjának a növelése mellett.
Válaszul Merkel aggodalmaira Putyin Mesebergben megerősítette, hogy Ukrajna, amelyet az Obama-kormányzat erősen támogatott, kap valamennyi gáztranzitkvótát, de az aranykor, amikor dollármilliárdokat fialt a tranzit, úgy látszik, végérvényesen lezárult. Az orosz elnök rejtelmesen fogalmazott: „Az a legfontosabb, hogy az Ukrajnán keresztül történő továbbítás megfeleljen a gazdasági követelményeknek. (Eddig egyetlen elemző sem vállalkozott a rejtélyes mondat értelmezésére.)
Magyarország, akárcsak a többi, az orosz gáz nagy részéhez ukrajnai tranzit útján hozzájutó régiós állam, nem nyugodt. Hazánk nagyobb biztonságban érezhetné magát, ha az energiahordozó Németországon és Ausztrián keresztül érkezne. Felemás helyzet, hogy az Oroszországból vásárolt gázt csak egy Moszkvával majdhogynem nyílt háborúban álló államon át lehet megkapni. Ez igen nagy kockázati tényező a magyar és a regionális energiabiztonság szempontjából, annál is inkább, mert északkeleti szomszédunk nem stabil. Radikalizálódó kijevi parlamenti politikai erők mindenfajta kapcsolatot megszakítanának Oroszországgal, beleértve például a vasúti és a közúti közlekedést.
Donald Trump Kínát sújtó vámtarifa-emelései felbőszítették a világ egyik legnagyobb földgázimportőrét, Pekinget is. A távol-keleti óriás huszonöt százalékos büntetővámot helyezett kilátásba az amerikai cseppfolyós gázra, ami tovább drágítja és a belső piacon nehezíti az USA-ból származó nyersanyag értékesítését. A nevető harmadik Nyugat-Európa és Kína esetében Oroszország lehet, amely több gázt adhat el mind az EU-nak, Németországnak, mind az ázsiai államnak.
Az Egyesült Államok arra számít, hogy a 2015-ös nukleáris megállapodásból való kilépésével keresztülviszi akaratát, s az EU és más országcsoportok ellenkezésével dacolva a nullára csökkenti Irán olaj- és gázexportját. Az így keletkező kínálati rést pedig az amerikai földgáz- és olajtermelők tölthetnék ki. Washington augusztus végén hivatalosan is életbe léptette a Teherán elleni szankciókat, és szigorú büntetést helyezett kilátásba a perzsa állammal kereskedő szövetségesek vállalatainak is.
Mindenki ellen
A 2015-ös atommegállapodás többi résztvevője – beleértve Nagy-Britanniát, az USA legszorosabb szövetségesét is – nem fogadja el az amerikai álláspontot, és érvényesnek tekinti az egyezményt. A Foxnews.com idézi Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és az EU közös nyilatkozatát: „Eltökélt szándékunk, hogy megvédjük az európai gazdasági szereplőket, amelyek törvényes kereskedelmet folytatnak Iránnal… Fenntartjuk a működő pénzügyi csatornákat, támogatjuk az iráni olaj- és gázexportot.
Németország és Oroszország már keresi a modus vivendit, mint ahogy az Egyesült Államok nyomását érezve Peking és Moszkva is tovább közelít egymáshoz. „Trump megnyitja az utat Kínának Európa felé – írja Judy Dempsey, egy befolyásos think tank, a Carnegie Alapítvány egyik elemzője. Mindennek a hátterében az áll, hogy Amerika kereskedelmi háborút indítva hadat üzent csaknem mindegyik kulcsfontosságú ellenfelének, szövetségesének, az EU-nak, Oroszországnak, Kínának. Mintegy megágyazva annak, hogy ezek valamiféle együttműködést, véd- és dacszövetséget alakítsanak ki.
