– Miért van szükség a Magyar Tudományos Akadémia kutatói hálózatának átalakítására?
– Az innováció a világon mindenhol jelentős gazdasági tényező, a GDP-növekedés egyik fő eszköze. Ennek felismerése után az innováció erősítése mintegy negyed évszázada kezdődött el a világ fejlett gazdasági rendszereiben, de Magyarországon ez a kérdés csak most, szinte robbanásszerűen került a figyelem középpontjába. Az MTA-val kapcsolatos polémiák, a vita alatt álló változtatások is ennek a „ráeszmélésnek” köszönhetők. Tíz éve – amikor már lehetett látni ezt a paradigmaváltást – írtam egy feljegyzést az MTA Fizikai Tudományok Osztályának, amelyben ugyanezeket a most előtérbe került kérdéseket vetettem fel. Abban reménykedtem, hogy megindul egy vita, amelynek az lesz az eredménye, hogy az alapkutatás mellett az invencióra és innovációra fókuszáló tevékenység is hangsúlyossá válik.
– Az akkori felvetésére megmozdult valami?
– Nem kaptam választ az akkori levelemre.
– Az MTA ön szerint miért nem eszmélt időben?
– Nem marasztalnám el az akadémiát, hiszen ők a mindenkori társadalmi elvárásoknak megfelelően az alapkutatást tartották elsődleges feladatuknak. Vitán felül áll, hogy ezzel jelentősen hozzájárultak az ország kulturális örökségéhez. Ez egy fontos, dicséretes és elismerésre méltó teljesítmény, s hozzá kell tennem, ez a jövőben is támogatandó tevékenység.
– Mit szól ahhoz, ahogy most a változtatások tervét fogadják?
– Remélem, hogy a párbeszéd eredményre vezet majd. Nem tudok egyetérteni az MTA hozzáállásával, mikor az intézmény ahhoz ragaszkodik, hogy minden maradjon a régiben. Hiszen itt most nem a minisztériumról vagy az akadémiáról, hanem a tudományról, egyben az ország innovációs felkészültségéről, ha nagy szavakat akarunk használni, az ország jövőjéről van szó. Az innováció nem pártállás kérdése, az – akárcsak a matematika – egy konkrét, objektív tevékenység. Megvannak a feladatok, tudjuk, mik az ökoszisztéma elemei, kik a résztvevői. És azzal is tisztában vagyunk, milyen anyagi ráfordítások szükségesek ahhoz, hogy eredményesek és világszerte versenyképesek legyünk. Az szintén egyértelmű, hogy ma már nemcsak tudásra, hanem releváns, társadalmilag hasznos tudásra van szükség. És hogy ezt elérjük, tudományos paradigmaváltásra, az innováció társadalmi elismerésére van szükség. Magyarországon jelenleg az évtizedekkel ezelőtt kialakult és ma már nem hatékony rendszer örökségét szenvedjük: azét a szisztémáé,, ahol a tudomány tanítása az egyetemeken, kutatása pedig a kutatóintézetekben folyt. Ez az a gyakorlat, amelyen változtatni kell. Örömteli hír, hogy a változások ezen a téren már elkezdődtek. Az is szinte példa nélküli a világban, hogy egy tudományos akadémia intézethálózatot menedzsel, és nem csupán a tudományos irányításra fókuszál.
– Az innovációs minisztérium milyen mintákat vesz alapul az intézethálózat átalakítása során?
– A cél az innovációs tevékenység erősítése. Ennek érdekében egyértelmű feladatmegosztást kellene kialakítani az MTA, a tárcákhoz rendelt kutatóintézetek és az egyetemek között. Ezt úgy kell elérni, hogy minden résztvevő jól meghatározott, társadalmilag elismert tevékenységet folytasson. A világ több pontján – például az Egyesült Államokban, Európa és Ázsia több országában – létezik ilyen ökoszisztéma. Mint azt már korábban is kifejtettem, az alapkutatás ezekben az országokban főleg az egyetemeken, esetenként kutatóintézetekben – ahol szinte egyetemi kutatócsoportokként működve a következő generáció képzése is lényeges szerepet kap – folyik. Az alkalmazott kutatást, a kísérleti termékfejlesztést szoros együttműködésben végzik a minisztériumok által támogatott s azok célkitűzését szolgáló kutatólaboratóriumokban és ipari laborokban. Sokat emlegetjük a németországi példát. Ott a Max Planck-intézet alap- és invenciófókuszú kutatást folytat, a társintézet-hálózata, a Fraunhofer pedig az eredmények gyakorlati hasznosítására összpontosít, az iparral együttműködve. Mindkét intézethálózattal dolgoztam az elmúlt évtizedek során, ezek igazán kiváló példák lehetnek innovációs rendszerünk megújítására.
Névjegy
- Fizikus.
- Palkovics László innovációs és technológiai miniszter tanácsadója.
- Az MTA külső tagja, a Kaliforniai Egyetem, Los Angeles (UCLA) professzora.
- Kutatócsoportot vezetett a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumban, s az UCLA Solid State Science Center igazgatója volt.
- Több innovatív vállalatot alapított és vezetett.
- Alexander von Humboldt- és Guggenheim-díjas, a Világgazdasági Fórum Technology Pioneer díját kétszer nyerte el.
