Donald Trump elnöksége az amerikai külpolitikában az energetika terén is komoly változást hozott. Az Obama-adminisztráció még az orosz olajágazat stratégiai fejlődését blokkolta, amikor korlátozta a sarkköri, mélytengeri és repesztéses technológia Oroszországba történő exportját. Iránnal szemben már 2011/12-ben is komoly büntetőintézkedéseket léptettek életbe, amelyek a 2015-ös atommegállapodáshoz és az olajkiviteli korlátozások megszüntetéséhez vezettek. Az USA kongresszusa 2017 nyarán nagy többséggel fogadott el egy törvényt, amely immáron minden új orosz, iráni és észak-koreai energetikai exportberuházást amerikai szankciók alá helyez.
Nem csak gazdasági kérdés
Kína mellett az Egyesült Államok másik fő gazdasági ellenségének számító Németország a perzsa állam kapcsán már Richard Grenell berlini amerikai nagykövet 2018. májusi hivatalba lépésének napján – egy Twitter-üzenet formájában – megkapta az ukázt, hogy a német cégek csökkentsék iráni forgalmukat. Az USA ekkor lépett ki az atommegállapodásból, és tizenkét követelést fogalmazott meg Teheránnal szemben.
Irán nem pusztán gazdasági ellenfél, mint Kína vagy az EU, hanem katonai és politikai ellenség is. John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó a napjainkban pont negyvenéves teheráni rezsim esküdt ellenfele. Hivatalba lépése óta egyre több amerikai politikus beszél egy iráni rendszerváltás lehetőségéről. Legutóbb Mike Pence alelnök szólt a müncheni biztonságpolitikai konferencián arról, hogy az USA látja jól a történéseket, és ideje, hogy az európaiak is osszák ezt a nézetet. Pence már a február közepén, Varsóban tartott Irán-konferencián is a hatvan megjelent külügyminiszter értésére adta, hogy Washington csak azon szövetségeseinek áll a jövőben az oldalára, akik mellette sorakoznak fel a Teheránnal való szembenállásában.
Az USA azt várja európai szövetségeseitől, hogy egyáltalán ne kereskedjenek a perzsa állammal, és ők is lépjenek ki a 2015-ös atomegyezményből. A 28 uniós tagország azonban pont a varsói konferencia előtt erősítette meg a konvenció melletti elkötelezettségét.
Második Libanon?
Irán kérdése valóban megosztja a Nyugatot. Merkel kancellár Münchenben határozott szavakkal tette helyre Washingtont. Szerinte pont az USA ad teret a perzsa állam terjeszkedésének azzal, hogy Trump ki akarja vonni csapatait Szíriából és Irakból.
A csapatkivonást azért nem kell annyira komolyan venni, hiszen mindkét közel-keleti ország tele van amerikai támaszpontokkal. Ezek „egészen véletlenül” a kelet–nyugati útvonalak mentén találhatók, és pont elvágják Irán Földközi-tenger felé vezető útvonalait.
Mike Pompeo amerikai külügyminiszter januárban, a Kairói Amerikai Egyetem alapításának századik évfordulóján elmondott beszédében részletesen kitért országa Irán-politikájára. Washington nem engedheti meg, hogy Teherán egy második Libanont csináljon Szíriából, és onnan is támadja Izraelt.
Az Egyesült Államok aggodalmai nem alaptalanok. A síita országokban látványosan terjeszkedő perzsa állam akár egy Irakot, Libanont, valamint Szíriát és a palesztin területeket is magában foglaló regionális hatalommá nőheti ki magát, amely olajkincse mellett nagy létszámú haderőt is ki tud állítani. Iránnak ráadásul erős szövetségese Kína, amely az új selyemút egyik vasútvonala révén közvetlen kapcsolatban áll a térséggel. Ahogyan Teherán keresi Szírián keresztül a kijutást a Földközi-tengerre, úgy Peking is.
A Figyelő által már korábban vázolt Főnix terv pont erről szól: Aleppó újjáépítése ürügyén egy új vasútvonal épülne Iránból Irakon át Szíriába, amelyen keresztül Kína építőanyagot, technikát, berendezéseket küldene a polgárháború utáni építkezésekhez, míg visszafelé olajat várna. Jelenleg ugyanis csak a távol-keleti óriásnak van meg az újjáépítéshez szükséges tőkéje, technológiája és munkaereje.
Az új selyemút pedig közvetlen szárazföldi összeköttetést jelent az iráni olaj legnagyobb vásárlója és a térség között. A perzsa állam azért akar „saját” tengeri kijáratot, hogy diverzifikálja kiviteli útvonalait, elvégre az olasz és a görög olajfinomítók is potenciális vevők.
Megkerülve Washingtont
Az amerikai gazdasági szankciók pont ezt a terjeszkedést hivatottak lassítani. A növekvő népességű Irán komoly gazdasági gondokkal küzd, a pénz gyorsan veszít értékéből. A szíriai jelenlét, a palesztinok támogatása és a jemeni háború csak viszi a pénzt, miközben az olajár beragadt. Sovány vigasz, hogy januártól az iráni olaj második legnagyobb vásárlójának számító India már rúpiában fizet, így kerülve ki az USA büntetőintézkedéseit.
Ezekből az üzletekből az európaiak sem akarnak kimaradni. Németország, Franciaország és Anglia csatlakozik ugyan az iráni olajvásárlást tiltó amerikai politikához, ám szívesen adnának el termékeket és szolgáltatásokat Teheránnak. Ehhez egy 1996-os uniós mechanizmust porolnának le, amely az amerikai dollár és a SWIFT átutalási rendszer kihagyásával, egyfajta barterrel bonyolítaná a kétoldalú forgalmat.
Az Instex megalapítása komoly politikai győzelem a perzsa állam számára, és az európaiak első bátortalan lépése az amerikai pénzügyi hegemónia megtörése felé. Abban a legtöbb elemző egyetért, hogy a barter kezdetben csak az Egyesült Államok szankcióiból kimaradó élelmiszerekre, gyógyszerekre s más, nem energetikai és nem katonai termékekre, valamint szolgáltatásokra terjed majd ki.
Az iráni törekvések már Moszkvát is aggasztják. Vlagyimir Putyin elnök tavaly májusban ki is jelentette, hogy a harcok lezárása után minden külföldi haderőnek el kell hagynia Szíriát. Trump most ezért hangsúlyozza az ISIS legyőzését és az amerikai csapatok kivonását.
Irán a maga részéről szintén hatással van a nemzetközi olajárra. Egy Izrael vagy Szaúd-Arábia elleni támadás lehetősége, avagy a Hormuzi-szoros lezárásával való fenyegetőzés azonnali dráguláshoz vezetne. A magasabb olajár kihatna a kerozin ellenértékére, s megemelné a fekete aranyéval (még) együtt mozgó gáz árát is, ami a gázüzemű csúcserőművek által – például Németországban – az áram további drágulását eredményezné.
Miközben tehát Washington a szankciók szigorítására és eszkalációra készül, Irán és fő kereskedelmi partnerei az amerikai hegemónia mérséklésének az eszközeit keresik.
Borítófotó: Forradalmi falfestmény Iránban. Szövetségeseket gyűjtenének Amerika ellen
