Kaliforniában született és járt iskolába, a gimnázium kosárlabdacsapatában erőcsatár volt. Ez a szerep pontosan leírja eddigi karrierjét, hiszen ahogy a sportban, úgy a politikában is erősen, rugalmasan, ugyanakkor agresszívan megküzd minden lepattanóért. A kosárlabda-lexikon szerint egy erőcsatár kőkemény a védelemben, főként a kosár körüli terület blokkolásában.
ÚT A KÉPVISELŐHÁZBA
Az apai ágon olasz felmenőkkel rendelkező Pompeo a West Point katonai akadémián végzett, majd a hadsereg páncélosalakulatainál századosi rangig vitte. Az aktív szolgálat után volt katonatársaival repülőgép-alkatrészeket gyártó céget alapított a Kansas állambeli Wichitában, amely a multimilliárdos, konzervatív Koch testvérpár cégbirodalmának a központja is egyben. A Koch-csoport résztulajdont szerzett a vállalatban, és utóbb is támogatta a politikai ambíciókat dédelgető ifjú karrierjét.
Az időközben a Harvardon jogi diplomát is szerző Pompeo a 2010-es időközi választáson Kansas állam négyes választókerületében szállt versenybe, amely pont Wichita várost és környékét öleli fel. A Koch testvérek nyolcvanezer dollárral és tekintélyükkel támogatták a kezdő politikust, aki a Republikánus Párt színeiben indult és nyerte meg a versenyt.
A 2010-es év abban is vízválasztó volt az amerikai politikában, hogy a legfelsőbb bíróságnak a Citizens United versus FEC eljárásban hozott határozata szerint a magánszemélyek és a cégek egyaránt korlátozás nélkül támogathatnak politikai ügyeket. Ez gátszakadáshoz vezetett, innentől még több pénz folyt az úgynevezett super PAC politikai kampánybizottságokhoz.
Pompeót is ez a hullám segítette a képviselőházba, ahol a hírszerzési és az energetikai bizottságnak is a tagja volt. Utóbbi azért érdekes, mert a Koch testvérek vagyona kiterjedt energetikai céghálóból származik, így az általuk támogatott politikusok alig meglepő módon tagadják a globális felmelegedést, ellenzik a megújuló energia adókedvezményeit és mindenfajta patronálását.
A LEGENDÁS FIVÉREK
A Koch testvérekhez fűződő szoros kapcsolat egy másik okból is fontos. A Republikánus Párt mögött három nagy adományozó család és ezek hálózatai küzdenek a meghatározó befolyásért. A hetvenegy éves Robert Mercer hadikasszája a legkisebb, ám ő jó érzékkel és hideg kalkulációval fekteti be a pénzét, ami egy számítástechnikusnál amolyan „szakmai ártalom”. Az ő támogatásával indult útnak a Breitbart News híroldal és a Cambridge
Analytica adathalászó cég is. Ezek közös pontja az a Steve Bannon, aki egy ideig Trump elnök főtanácsadója és vezető stratégája volt.
A kaszinókirály Sheldon Adelson és felesége a hagyományos konzervatív értékeket támogatja, s szentül hiszik, hogy a republikánusok mérsékelt politikával a bizonytalan szavazókat is meg tudják nyerni.
A leggazdagabb adományozó Koch testvérek idejekorán felismerték a Tea Party mozgalom erejét, amely mögött kiterjedt intézményhálózat áll, így megtaláljuk őket a Heritage Foundation támogatói között is. Az elnökválasztási kampányban nem lelkesedtek Donald Trumpért, aki kívülről jött ugyan, ám elnyerte a rivális Mercer család támogatását.
Ezért is figyeltek fel sokan, amikor 2017 elején az elnök pont a „Koch-embernek” számító Mike Pompeót nevezte ki a CIA igazgatójának. A volt százados nem az egyedüli exkatona a Trump-adminisztrációban. Az USA első embere kedveli azokat, akik végrehajtják az utasításait. Pompeo nem beleszületett, hanem „csak” belenőtt a híres-hírhedt washingtoni hírszerzési közösségbe, így alkalmas személy volt a Trump-doktrína megvalósítására.
A TRUMP-DOKTRÍNA
A hírszerzési közösség célirányos médiás kiszivárogtatásai az oroszbarát sarokba és ezzel védekezésbe szorították az alfahím elnököt, akinek a mozgástere visszanyeréséhez pont egy olyan erőcsatárra van szüksége, mint Mike Pompeo.
Az USA első embere ugyanis szakítana a neokon McCain‒Clinton-tannal, amely Moszkvában látja a legnagyobb ellenséget. Trumpék szerint immáron Kína, Németország, valamint a két NAFTA-szomszéd, Kanada és Mexikó a fő gazdasági, míg az ISIS, Irán és Észak-Korea a legnagyobb katonai ellenfél. Az új doktrína közeledne a Kremlhez, hogy ezzel megossza a jelenlegi orosz–kínai érdekszövetséget. Az orosz nyersanyagoktól és katonai technológiától elvágott Kínát a kalkuláció alapján utóbb (például büntetővámokkal) elszeparálnák fő exportpiacaitól, illetve az észak-koreai rakétaválság miatt ‒ szigorúan védelmi célzattal ‒ fegyverkező Japán által fegyverkezési versenybe kényszerítenék.
A terv megvalósítása lassan halad, bár vannak már eredmények. Trump a hírszerzők helyett 2017 áprilisa óta a katonákra bízta Szíriában a terror elleni harcot, ebbe ráadásul a NATO-t is sikerült bevonnia. Az észak-atlanti szervezet, amely Kelet-Ukrajnában farkasszemet néz az oroszokkal, Szíriában együtt kell működjön Moszkvával.
POLITIKAMENTES CIA
Pompeo CIA-igazgatóként elérte, hogy az ügynökség ezt a békát lenyelje, és ne folytassa az elnök médián keresztüli revolverezését. Langley-ben persze örültek az új direktornak, aki a titkosszolgálatok reformját ígérő Michael Flynn tábornokhoz képest kevéssé avatkozott be a szervezet belső életébe. Flynn lett volna Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója, de hamar elbukott, ugyanis idejekorán kotyogta ki az „újˮ amerikai külpolitika egyik prioritását, Irán elszigetelését.
A perzsa állam a fő rivális Kína közel-keleti hídfőállása, ahonnan az új selyemút a Földközi-tenger felé is elágazhat. Pompeo CIA-igazgatóként már elkezdte a szaúdi és izraeli szövetségesekkel egy Irán-ellenes „közel-keleti NATO” felépítését.
Az erőcsatár határozottan irányította az ügynökséget, amely a puhakezű Obama elnök idején túlnőtt a hatáskörén, és a választási kampányban politikacsinálóvá lépett elő. Pompeo már CIA-igazgatói meghallgatásán is fő céljának tekintette a titkosszolgálat politikamentesítését, ami a neokonok, a héják és a Soros‒Clinton-féle NGO-k befolyásának házon belüli visszaszorítását jelentette. Rex Tillerson volt külügyminiszternek ez a State Departmentben nem sikerült, ezért kellett mennie. Pompeo most újabb területen bizonyíthat.
Borítófotó: Mike Pompeo (hátradőlve) a Fehér Házban. Gatyába rázta a CIA-t
