A román államnak csaknem harmincéves adóssága kideríteni, hogy 1989 decemberében miért haltak meg többen Nicolae Ceaușescu volt kommunista diktátor és neje, Elena bukása után, mint a 16-án, a temesvári felkeléssel elkezdődött forradalom azon időszakában, amikor a parancsokat még Ceaușescuék osztogatták. Az elnöki pár 1989. december 22-én menekült el a Központi Bizottság épületéből helikopterrel. Aznap már el is fogták, kaszárnyába zárták őket, majd rögtönítélő bíróság elé állították és karácsonykor kivégezték mindkettőjüket.
A menekülésüket követő órákban mégis több mint ezer ember vesztette életét a kialakult káoszban. A televízióban terroristákkal riogatták az embereket, a hadsereg és a titkosszolgálat pedig tisztázatlan körülmények között vett részt különböző bevetéseken. Azokban a zavaros órákban az volt a fő jelszó, hogy meg kell védeni az országot a terroristáktól, de a hatóságoknak a mai napig nem sikerült leleplezniük egyetlen olyan merénylőt sem, aki Romániára támadott volna. Az ügyészség nyomozása is megerősíti, hogy a manipuláció iskolapéldája zajlott azokban a napokban, az emberéleteket követelő diverzió megszervezéséért viszont senkit sem vontak felelősségre.
A legfőbb ügyészség azt követően indította újra az eljárást, hogy a forradalmárokat tömörítő bukaresti December 21. Egyesület több tagja pert nyert Románia ellen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), amiért az állam nem szolgáltatott igazságot a forradalom sebesültjeinek és a halálos áldozatok hozzátartozóinak. Az ügyészség Iliescu mellett Petre Roman akkori miniszterelnök és Gelu Voican Voiculescu volt kormányfőhelyettes ellen is elindította a procedúrát. De nemcsak az akkori román vezetés ismert kulcsfiguráit gyanúsítják az emberiesség elleni, nem elévülő bűncselekménnyel, hanem alacsonyabb beosztású katonai vezetőket, újságírókat is.
Az ügyészség eddig több közleményben ismertette a közvéleménnyel a vádakat. Ceaușescuék elmenekülése után gyakorlatilag megbukott a diktatúra, de nem alakult ki hatalmi űr, mert azonnal átvette az irányítást a Nemzeti Megmentési Front (FSN) nevű ideiglenes testület, amelynek élén Iliescu állt. A volt elnök olyan katonai döntésekhez járult hozzá, amelyek diverziókeltésre voltak alkalmasak. Iliescu az FSN vezetőjeként leállíthatta volna ezeket az akciókat, de nem tette. A romániai forradalom december 22. után nagyjából úgy zajlott, hogy a katonaság, a rendőrség és a titkosszolgálat különböző egységei egymásra lövöldöztek, s azt feltételezték a velük szemben álló fegyveresekről, hogy külföldi (főként a Ceauşescu-rezsim által behívott arab) terroristák.
A keleti blokk legszegényebb és legelmaradottabb országában meglehetősen sötét volt a kommunista diktatúra. A fővárosi televízió és rádió volt az egyedüli tájékozódási forrás, így ezt használta fel az akkori hatalom diverziókeltésre, akárcsak később, 1990 márciusában, a marosvásárhelyi magyarellenes pogrom vagy az azt követő bukaresti bányászhadjáratok megszervezése idején. Az ügyészség Teodor Brateș, a Román Televízió (TVR) akkori főszerkesztő-helyettese ellen is vizsgálatot folytat; ő többször félrevezető információkat közölt bemondóként a forradalom alatt megállás nélkül sugárzó tévé műsorában. Ez akkoriban példátlannak számított, hiszen a kommunizmus idején a nagy megszorítások, illetve energiatakarékosság miatt csak két órát sugárzott esténként a televízió. Brateș többször bemondta, hogy a terroristák megtámadtak különböző katonai és civil létesítményeket, megmérgezték a vizet, anélkül, hogy bármilyen forrásra hivatkozott volna, s mint később kiderült, ezek az információk valótlannak bizonyultak.
Az ügyészség Iosif Rus ellen is vizsgálódik, aki a katonai légierő parancsnokaként utasítást adott az akkori titkosszolgálat, a Securitate egyik egységének, hogy menjen ki az Otopeni repülőtérre, anélkül, hogy a feletteseit tájékoztatta volna erről. Ez oda vezetett, hogy a Securitate fegyveresei és a légikikötőt őrző, a hadsereg kötelékében lévő egység emberei tüzet nyitottak egymásra, aminek számos halálos áldozata volt. A parancsnokot azzal is gyanúsítják, hogy december 23-án több katonai helikopter átfestésére adott utasítást, majd járőrözni küldte azokat Bukarest központjába. Az azonosíthatatlanná vált helikopterek nagy zavart és félelmet keltettek a fegyveres erők és a lakosok körében, s hozzájárultak annak az erős meggyőződésnek a kialakulásához, hogy Romániát megtámadták a terroristák. Emil Cico Dumitrescu kapitány, nyugalmazott tengernagy is gyanúsított; ő katonaruhába öltözve terjesztette a hamis híreket a televízión keresztül.
Az ügyészek által leírtak nem jelentenek újdonságot az ország közvéleménye számára. Román elemzők szerint a kommunista Ion Iliescu ‒ aki egykor országos ifjúsági vezető, majd a 70-es évekig központi bizottsági tag volt ‒ a nómenklatúra második vonalából lépett elő 1989 decemberében, és azért járult hozzá ehhez a diverzióhoz, mert látta, hogy a kelet-európai tömb országaiban sorra söprik ki a hatalomból a volt politikai vezetőket, tisztségviselőket. Iliescu ehhez képest ennek a felforgató tevékenységnek köszönhetően megszilárdította a posztkommunista erők, illetve a saját hatalmát, és 1990-ben mintegy 85 százalékos támogatottsággal lett Románia első demokratikusan megválasztott elnöke 1996-ig, majd négy év ellenzékiség után, 2000-ben újraválasztották. A jelenleg visszavonultan élő, 88 éves volt államfő, a román Szociáldemokrata Párt tiszteletbeli elnöke ellen az 1990. júniusi bányászjárás ügyében is vádat emeltek már; akkor az ő hívására Zsil-völgyi bányászok ezrei jöttek Bukarestbe (immár harmadszor!), feldúlták az ellenzéki pártok székházát, brutálisan bántalmazták az ellenzékinek vélt polgári lakosságot, megerősítve rendteremtésükkel Iliescu politikai hatalmát.
A bányászhadjáratok még néhányszor megismétlődtek a Ceauşescu-diktatúra utáni évtizedben, de a legvéresebb az 1990. júniusi volt, amikor a mintegy háromszáz kilométerről, vonattal érkezett bányamunkások, a karhatalom és a kommunista állambiztonság struktúrájából létrehozott titkosszolgálat „rendteremtése” következtében több mint hétszáz ember megsebesült, a halálos áldozatok száma pedig legalább hat volt, de máig nem cáfolta senki a károsultak egyesületének a vezetőjét, aki szerint több mint százan vesztették életüket. És hátravolna még egy vizsgálat, amelyet az erdélyi magyarság 28 éve kér, hogy kiderüljön, ki volt a marosvásárhelyi magyarellenes támadás értelmi szerzője és politikai támogatója, hiszen az akkori, leitatott román falusiak tömeges bebuszoztatásával kirobbantott etnikai konfliktusnak öt halottja és majd háromszáz sebesültje volt. A tragédia után jelentette be Ion Iliescu, hogy megalakult az új román titkosszolgálat. A születésénél bábáskodó vezetők egy része ma vádlottja mind a bányászjárás, mind pedig a forradalom perének.
Borítófotó: Ion Iliescu kézfogással búcsúzik az ügyészségi csendőrtől. A román nép atyuskáját két és fél éve az 1990-es véres bányászhadjárat miatt is kihallgatták
