PÉNZÜGYI VÁLSÁG
A 2008-as pénzügyi krízis óta eltelt tíz évben az Egyesült Államok hatóságai összesen 150 milliárd dollár bírságot gyűjtöttek be, s több száz embert helyeztek vád alá. Ők azonban többnyire – amerikai léptékben mérve – kisebb bankok alkalmazottai voltak. Az USA statisztikái szerint összesen 324 jelzálog-hitelezőt, hitelbíráló tisztviselőt, ingatlanügynököt és -fejlesztőt ítéltek valamilyen büntetésre. Ők az események ingatlanos oldalán álltak. A vád ellenük a felelőtlen hitelnyújtás volt. A vonal másik végén, a Wall Streeten a hitelek „becsomagolását” végezték, olyan pénzügyi konstrukciókat dolgoztak ki, amelyeknél nem lehetett pontosan megállapítani, hogy mennyire kockázatosak ezek a termékek. Ez vezetett el végül az egész világ pénzügyi rendszerét megrázó eseménysorozathoz. A Wall Street brókerházainak a fontosabb emberei közül azonban senkit sem ítéltek el. Hogy miért? A cinikus válasz: az amerikai törvények nem tiltják, hogy egy pénzintézet csődbe menjen. A kissé szakmaibb válasz: nagyon nehéz bizonyítani a szándékosságot, főleg olyan pénzügyi konstrukciók esetén, amelyeket az azokat engedélyező, jóváhagyó hatóságok sem nagyon értettek.
A válság 2007-ben, a nagy amerikai befektetési bankok óriási veszteségeivel kezdődött, s nem sokkal később jöttek a csődök. A Lehman Brothers 60 milliárd dollárt vesztett és csődbe ment. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) 87 milliárd dollár hitelt adott a JPMorgan Chase-nek, hogy megmentse a társaságot. Nem sokkal később a Merrill Lynch került hasonló helyzetbe, őt végül a Bank of America húzta ki a pácból – szintén állami segítséggel. Az AIG, az egyik legnagyobb biztosító is segítségre szorult: 85 milliárd dolláros hitelt kapott – hogy csak a legnagyobbakat említsük.
Összeállításunkban annak jártunk utána, hogy az akkori pénzügyi vezetők ma mivel foglalkoznak.
STANLEY O’NEAL
A Merrill Lynch volt vezérigazgatója
Rámenős menedzseri stílusáról volt ismert, erősen a maga képére formálta a befektetési bankot – egészen 2007-ig, amikor visszavonulásra kényszerítették. Öt évig vezette a pénzintézetet, ezalatt a korábbi „Mother Merrill” imázs, a munkavállalók és az ügyfelek felé szinte az anyai gondoskodás képét sugárzó vállalati hozzáállás jelentősen megváltozott. Ez sikeres is volt kezdetben, az első fekete bőrű Wall Street-i vezető a legnagyobb brókercéggé tette a vállalatot. O’Neal vezetési stílusa azonban sokaknak nem tetszett, így fiatal tehetségek egész sora vándorolt át a konkurenciához. A 2007-es válság során lemondásra kényszerítették. Utódja John Thain lett, a veszteségeket azonban neki sem sikerült felszámolnia. Egy kongresszusi vizsgálóbizottság 2009 és 2011 között több más vezető mellett őt is beidézte. A vádemeléshez azonban nem találtak ellene elegendő bizonyítékot. Azóta a háttérbe húzódott, csak egy-egy igazgatóságban tűnik fel tagként.
JAMES CAYNE
A Bear Stearns korábbi vezérigazgatója
Kis túlzással ma is azt csinálja, amit a Bear Stearns befektetési bank 2008-as csődbemenetele idején: bridzsezik. A különbség annyi, hogy ma már ezt nyugdíjasként teszi. Cayne 1969-ben csatlakozott a Bear Stearnshez, 1993-ban nevezték ki vezérigazgatónak. 2008-ban kényszerült átadni a pozíciót Alan Schwartznak, miután heves bírálatok érték a pénzügyi válság kapcsán. (Az igazgatóság elnöke továbbra is Cayne maradt.) Két hónappal később a Bear kifogyott a pénzből. Végül a JPMorgan Chase – az állammal karöltve – tartott pajzsot a társaság fölé. A mentési tárgyalások során Cayne saját bevallása szerint is Detroitban bridzselt. A végső fázisra és aláírásra azért odament.
ERIC HOLDER
Korábbi legfőbb ügyész
2009 februárjában nevezték ki, pár hónappal a válság kirobbanása után. Vezetése alatt az igazságügyi tárca több millárd dollárt kasszírozott a jelzálogpiaci válság kapcsán kötött peren kívüli megegyezések révén. Ugyanakkor azzal vádolták, hogy nem perelt be minden felelőst. Megbízatása lejárta után a Covington & Burling nevű washingtoni jogi tanácsadó irodánál helyezkedett el, a vállalati belső vizsgálatokban segítséget nyújtó részleg tagja. Az ő csapata javasolta például 2017 júniusában, hogy korlátozzák a szexuális zaklatási botrányba keveredett Uber vezérigazgatója, Travis Kalanick jogkörét. (Kalanick később a részvényesek nyomására lemondott.) Holder politikai szerepet is vállal, a választási körzetek átalakítását végző demokrata párti szervezetet vezeti. Ebbéli tevékenységét több demokrata képviselő is kritizálta, mondván: részben miatta alakulhatott ki több, korábban baloldali államban republikánus többség.
NEEL KASHKARI
Az állami kivásárlások vezetője
2008 márciusában, 34 éves korában nevezték ki a 700 milliárd dollár felett diszponáló TARP program élére. A projektet azért indította az amerikai kormány, hogy megszabadítsa a pénzintézeteket rossz kinnlévőségeiktől. Kashkari ma a Federal Reserve Bank of Minneapolis első embere. Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy akkoriban a szabadpiac híve volt, a válság hatására azonban változott az álláspontja: a szigorúbb reguláció híve. A pénzügyi krízis során néhány bankmentést azzal indokoltak: ezek a pénzintézetek túl nagyok ahhoz, hogy hagyják őket csődbe menni (too big to fail). A szakember szerint e bankok időzített bombák maradtak, amelyek destabilizálhatják a gazdaságot.
GARY GORTON
Az AIG biztosító korábbi tanácsadója
Gorton az American International Group (AIG) tanácsadója volt 1996-tól 2008-ig. Az általa kifejlesztett számítógépes modellek alapján mérték fel a jelzáloghitelek kockázatát, ezeket használták a CDS-ek (credit default swaps – hitel-, jelzálogtermékek biztosítására kidolgozott határidős piaci termék) árazásához. Gyakorlatilag ezeken múlt, hogy a jelzálog-tulajdonosok csődbe mennek-e vagy sem. Ahogy a pénzügyi válság mélyült, az AIG úgy vesztett egyre többet ezeken a konstrukciókon: a végső számla 185 milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek. Amikor nyilvánosságra került az AIG-nél betöltött szerepe, számos halálos fenyegetést kapott. Gorton jelenleg a Yale School of Management professzora, pénzügyi ismereteket oktat. Elismeri az AIG által elkövetett hibákat, de szerinte túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítanak ezeknek a krízisben betöltött szerepük kapcsán. Kritikusai szerint viszont megpróbál egy erdőtüzet úgy beállítani, mintha véletlen gyulladás okozta volna, holott bizonyíték van arra, hogy felelőtlen gyújtogatás idézte azt elő. „A pénzintézeti szektor a 2000-es évek közepén napalmmal és lángszóróval játszott. Gary Gorton viszont ezt úgy állítja be, mintha a villámlás rejtélyeiről lenne szó” – írja róla egy közgazdasági blog szerzője.
TIMOTHY GEITHNER
Korábbi pénzügyminiszter
Jelenleg a Warburg Pincus nevű befektetési bank elnöke. A pénzügyi válság menedzselésében szerzett tapasztalatairól könyvet írt, s hat számjegyű összeget kér dollárban egy előadásért. Geithner a Federal Reserve Bank of New Yorknál dolgozott 2003-tól, korábban szintén a közszolgálatban tevékenykedett. Barack Obama 2007-ben kérte fel pénzügyminiszternek. A kríziskezelésről írt könyvében elismeri, hogy a bankmentésbe ölt állami dollárszázmilliárdokat jobban el kellett volna magyarázni a dühös közvéleménynek. „Megmentettük a gazdaságot, de elvesztettük az országot” – summázta.
JOSEPH CASSANO
Az AIG biztosító korábbi vezérigazgatója
A Vanity Fair magazin szerint ő az az ember, aki miatt összeomlott a világ. Egyszerű bankhivatalnokból küzdötte fel magát az AIG londoni leányvállalatának igazgatójává. Egysége több mint hetvenmilliárd dollár értékű jelzálogtartozást biztosított, ám amikor az adósságlevelek értéke zuhanni kezdett, a követelések maguk alá temették a céget. Az AIG vesztesége 2007 negyedik negyedévében már 5,3 milliárd dollár volt. Cassano a londoni leány vezérigazgatójaként vonult vissza, a 2008-as év nagy részét azonban már tanácsadóként – havi egymillió dolláros jövedelemmel – töltötte a társaságnál. Évek óta jótékonysági tevékenységet folytat, visszavonult az üzleti élettől.
BLYTHE MASTERS
A JPMorgan Chase korábbi vezérigazgatója
Őt tartják a CDS-ek megalkotójának. A hitelek és kölcsönök bedőlése elleni biztosításként is értelmezhető határidős piaci terméket a Wall Streeten sokáig úttörő találmánynak tartották – aztán beütött a pénzügyi válság. Masters most egy másik kockázatos termékben utazik: a blokklánc-technológia lehetőségeit igyekszik kihasználni. A volt bankár 2015-ben alapította meg Digital Asset Holdings nevű cégét; hagyományos pénzügyi vállalatoknak dolgoznak ki blokklánc-technológián alapuló konstrukciókat. Masters az 1990-es évektől kezdve vett részt a CDS-ek használatával kialakuló tranzakciókban. Egy ilyen ügylet során a vásárló előre meghatározott időszakonként adott összeget fizet az eladónak, biztosításul arra az esetre, ha egy harmadik fél nem tudja megfizetni adósságát. A CDS-konstrukciók a 2000-es években váltak nagyon népszerűvé, bankok és jelzálog-hitelezők sora biztosította így a másodlagos jelzálogpiaci kockázatait. Az üzletasszony azonban ekkor már más területen dolgozott. A pénzügyi krízis kapcsán egyszer úgy nyilatkozott, hogy a CDS-ek helytelen használata miatt alakulhatott ki.
CHRISTOPHER RICCIARDI
A Merrill Lynch volt igazgatója
Ricciardit tartják a válság egy másik elhíresült pénzügyi eszköze, a CDO keresztapjának. Jelenleg egy amerikai diákhitelekhez kapcsolódó pénzügyi konstrukcióval foglalkozó cégnél dolgozik. A FlowPoint Capital Partners nevű vállalkozás egyik terméke abból áll, hogy a diák jövőbeli jövedelme terhére előre meghatározott összeget kap, amelyet tanulása finanszírozására fordíthat. A konstrukció a diákhitelek kiegészítője – a megszerzendő diploma jövedelemtermelő képességének a megállapítására is használják. Ricciardi egyik korábbi pénzügyi innovációja a CDO, vagyis a collateralized debt obligations – fedezett hitelköltségekként lehetne fordítani. A konstrukcióban egyetlen kötvénybe csomagolnak össze több hitelt, s azok kockázatait a CDO tulajdonosa viseli. A megoldás azért jó az eladók, vagyis a bankok, a pénzintézetek számára, mert a kockázat átruházása révén több tőkét tudnak kihelyezni. A CDO-k elterjedése hozzájárult ahhoz, hogy a pénzintézetek erejükön felül, gyakran rossz adósoknak is hitelezzenek. 2003 és 2006 között Ricciardi segített abban, hogy a Merrill valódi tőkepiaci nagyágyúvá váljon. 2004-ben a befektetési bank már a legnagyobb CDO-kibocsátó volt a Wall Streeten.
MATTHEW GREENBURGH
A Merrill Lynch korábbi tanácsadója
Greenburgh volt a Bank of America Merrill Lynch részéről a Royal Bank of Scotland (RBS) egyik vezető tanácsadója, amikor az 2007-ben felvásárolta az ABN Amro és a Lloyds Banking Group egyes részeit, egy évvel később pedig a HBOS bankházat. A drága vételek elvitték az RBS tartalékait, így a válság során a brit adófizetők pénzéből kellett fontmilliárdokat fordítani a bankmentésre. Napjainkban a londoni Central Saint Martins művészeti iskolában tanul fényképezést, és jótékonysági programokat vezet. Egy interjúban elismerte, hogy teljesen jogos a közvélemény utálata felé és a hozzá hasonló pénzügyi tanácsadók irányában.
ROBERT RUBIN
A Goldman Sachs és a Citigroup volt bankára, expénzügyminiszter
Huszonhat évet húzott le a Goldman Sachsnál, mielőtt Bill Clinton pénzügyminiszternek hívta volna. Hivatali ideje alatt sorra születtek az olyan intézkedések, amelyek tágabb teret biztosítottak a pénzügyi szektornak, lazult a szabályozás. 2007 novemberétől 2009-ig a Citigroup elnökeként tevékenykedett, ezt megelőzően már jó tíz éve az igazgatóság tagja is volt. Elnökként az állami mentőcsomag végrehajtását vezényelte le. Két év alatt összesen 126 millió dollár juttatást kapott a banktól. Nyugdíjba vonulása után közéleti, például környezetvédelmi szervezetekben vállal szerepet.
JOHN THAIN
A Merrill Lynch volt elnök-vezérigazgatója
A Merrill elnökeként leginkább arról lett ismert, hogy a Bank of America (BoA)-mentőakciót tető alá hozta. Jelenleg az Uber igazgatósági elnöke. A korábban a Goldman Sachsnál dolgozó bankár 2007-ben vette át a Merrill irányítását. A BoA elnöke három héttel a felvásárlás után lemondásra kényszerítette. Azzal vádolták, hogy a csőd szélén tántorgó Merrill alkalmazottainak vaskos bónuszokat fizetett ki, a saját irodáját pedig – a befektetési bank halmozódó veszteségei közepette – 1,2 millió dollárért újíttatta fel.
ANGELO MOZILO
A Countrywide Financial Corp. korábbi vezetője
A nagy amerikai ingatlanválság egyik főgonoszának tartják, ő azonban cáfol minden vádat. „Nem a másodlagos jelzálogpiac, nem a Countrywide, nem Angelo Mozilo” – nyilatkozta a The Wall Street Journalnek. 1969-ben kezdett el a Countrywide-nál dolgozni, ő tette a kis pénzintézetet az Egyesült Államok legnagyobb jelzálog-hitelezőjévé, ám ennek az ára az egyre nagyobb kockázat vállalása volt. A válság idején bebukó bankot végül a Bank of America vásárolta meg. Mozilo a krízis óta lényegében mással sem foglalkozik, mint neve tisztára mosásával: perek, eljárások sorozata indult ellene. A SEC, az amerikai tőzsdefelügyelet eltiltotta attól, hogy nyilvános társaság vezető tisztségviselője legyen.
RICHARD FULD
A Lehman Brothers vezetője
A gorilla – ahogy a piacon nevezték a stílusa miatt – 1994-től irányította a befektetési bankot, akkor választották le azt az American Expressről. Egészen 2008-ig maradt a cégnél. A pénzintézet 2008. szeptember 15-én kért csődvédelmet. A hatszázmilliárd dolláros adósság a legnagyobb csőd az amerikai gazdaságtörténetben. Fuld a csődöt követően, 2010-ben alapított egy kis brókercéget, majd egy tanácsadó vállalatot is, amely pár tucat alkalmazottal kis- és középvállalkozásoknak nyújt üzleti segítséget.
Borítófotó: STANLEY O’NEAL, A Merrill Lynch volt vezérigazgatója
