Február végén tartják Hanoiban, Vietnam fővárosában a második ame-ri-kai–észak-koreai-csúcstalálkozót. Az előző, Szingapúrban, 2018 júniusában megrendezett eseményen csekély eredményt értek el. Igaz, megszűntek az atomfegyver-robbantások, és újabb nagy rakéták sem indultak, de nem történt áttörés Phenjan nukleáris programjának a leállításában. Kim Dzsongunék csak azt a semmitmondó kötelezettséget vállalták, hogy dolgoznak a Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentességének elérésén, azaz készek a nukleáris leszerelésre. A közös nyilatkozat nem tartalmazott részleteket, sem határidőket – értékeli a helyzetet a Fox hírcsatorna.
VIETNAMI MINTA?
Hanoié lenne az a követendő példa, amelyet Donald Trump amerikai elnök akar az észak-koreai diktátor, Kim Dzsongun elé állítani? Legalábbis ezt sugallja a The Atlantic cikkírója, felvázolva a kevés párhuzamot, mindenekelőtt a mindkét országban közös kommunista párti vezetést. Ez lehet a magyarázata annak, hogy az amerikaiak ragaszkodnak Vietnamhoz mint a február végi újabb találkozó színhelyéhez? Korábban Ðà Nẵng volt a kiszemelt helyszín, aztán Hanoiról kezdtek beszélni. Washington javaslatát állítólag azért módosította Phenjan a vietnami fővárosra, mert ott működik Észak-Korea nagykövetsége.
Valójában sokkal több az eltérés a két ázsiai ország között, mint az egyezés. Ég és föld a különbség az életszínvonal, de a vezetés gondolkodásmódja terén is. Vietnam olyan mérvű veszteségeket szenvedett az amerikaiakkal vívott háborúban, amelyek nem mérhetők az 1950–53-as koreai eseményekhez. Mégis, a múlt század nyolcvanas éveinek a derekán Vietnam kilőtt, és azóta is a világ egyik legnagyobb növekedési ütemét éri el. Az ország GDP-je több mint a tizenötszöröse Észak-Koreáénak. Hanoi vagy Ho Si Minh-város külföldi turistáktól nyüzsgő, élhető, emberléptékű város, szemben Phenjan élettelen, széles sugárútjaival, üres boltjaival, kiüresedett tekintetű, éhező lakóival.
Az amerikai csapat, amely februárban az észak-koreai fővárosban a találkozó előkészítését végezte, Trump tweetje szerint nagyon termékeny megbeszéléseket folytatott. Részletek továbbra sem ismertek, de az USA vezetőjének a derűlátása töretlen: „Várom a Kim elnökkel való találkozást és a béke ügyében történő előrelépést.” Amelyet egy későbbi Trump-üzenet sem tett világosabbá. „Észak-Korea Kim Dzsongun vezetésével hatalmas gazdasági erőművé változik. Kim elnök sokakat meglephet; engem nem, mert megismertem és tisztában vagyok vele, milyen tehetséges vezető. Észak-Korea egy újfajta rakétává változik, gazdasági rakétává” – zárja az amerikai elnök kissé bombasztikus összefoglalóját a diktátorról és a világ talán legelnyomóbb rezsimjéről.
PHENJAN IDŐT NYER
Ha a második csúcs sem hoz áttörést, a kétoldalú atomtanácskozással szembeni gyanakvás tovább nő. Szakértők szerint Észak-Korea csak arra használja a találkozókat, hogy gyengítse az országot sújtó szankciókat, s időt nyerjen atomfegyverprogramja továbbfejlesztéséhez – írja kijózanító stílusban a Fox News.
Borítófotó: Ünneplik az észak-koreai rezsim 70. évfordulóját Phenjanban. Kijózanító lehet a következő Trump–Kim-csúcs
