Tinédzserkorú hekkercsoport vagy egyetlen, kis robbanóerejű, de nagy pontosságú rakéta villámgyorsan megbéníthat egy egész országot. A veszély két tényezőn alapul, amelyek miatt ma a háború fogalma teljesen más, mint akár negyedszázaddal ezelőtt. Egyfelől a béke- és a háborús állapot közti különbségek elmosódnak. Ezért sokan beszélnek arról, hogy a harmadik világháború talán már meg is kezdődött. Másfelől az államok közti összecsapások klasszikus eszköztára (tankok, tüzérség, légierő bevetése) teljesen átalakul a hibrid hadviselés térhódításával.
AZ „UDVARIAS EMBEREK”
A már Donald Trump elnök idején kialakított új amerikai nukleáris doktrína szándékosan homályosan fogalmaz az atomfegyverek bevetéséről. Az USA elsőként alkalmazhat atomfegyvereket, ha az ellenfél nem nukleáris támadást (akár hekkerekkel) intéz az Egyesült Államok és szövetségesei, partnerei, azok polgári lakossága vagy létfontosságú infrastruktúrái ellen. De még az sem egyértelmű, hogy Amerika mely országokat tekint partnernek, vagy mi számít egy elsőként alkalmazott atomcsapást kiváltó oknak, avagy „létfontosságú infrastruktúrának”.
Ez azt is jelezné, hogy a Nyugat nincs felkészülve a korunkat jellemző, a reguláris hadseregek által vívott hibrid háborúra, a hadszíntér fogalmának kiszélesedésére, a front és a hátország közti földrajzi-elméleti távolság csökkenésére? A kételyek kiváltképpen akkor erősödtek meg, amikor csaknem négy éve az orosz hadsereg különleges egységei, a zöld terepruhás, rang- és felségjelzés nélküli katonák, akiket „udvarias embereknek” neveztek a hallgatagságuk miatt, gyakorlatilag egyetlen puskalövés nélkül elfoglalták az Ukrajnához tartozó Krím félszigetet.
A hadművelet sok részlete máig ismeretlen. Kétségkívül ez volt az újfajta, hibrid hadviselés egyik legelső főpróbája. Anatolij Matiosz ukrán katonai fűügyész szerint legalább egy hadosztálynyi, jó húszezer ukrán fegyveres, katona tartózkodott a félszigeten az „udvarias emberek” támadásakor. Mint kiderült, ellenállás nélkül feladták posztjaikat. Közülük mindössze hatezren tértek vissza Ukrajnába, a többség átállt, csatlakozott az orosz fegyveres erőkhöz.
A Krím elfoglalásában építettek az etnikai-nyelvi különbségekre, feszültségekre, az ukrán és az orosz életszínvonal közti jelentős különbségre is. (A CIA World Factbook szerint tavaly vásárlóerő-paritáson számolva az Orosz Föderációban az egy főre jutó GDP 28 ezer, míg Ukrajnában kevesebb mint 9 ezer dollár volt.)
HADSZÍNTÉR A HÁTORSZÁG IS
Napjainkban ahhoz hasonló dolog kísérti a Nyugat katonai tervezőit, mint ami a második világháború kitörésekor Európában a nyugati front villámgyors összeomlását okozta. A modern, páncélosékekkel, nagy tűzerővel támadó német Wehrmacht-haderő legázolta az első világháborús módszerekkel védekező francia, belga hadsereget. Az egyik legtekintélyesebb nyugati gondolatgyár, a Rand egy nemrég nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a Pentagon tervezői még mindig a hagyományos háború alapelveiből indulnak ki, miközben a helyzet már teljesen megváltozott. Az Egyesült Államok biztonságát az amerikai katonai doktrína szerint négy állam és az iszlamista alapú terrorizmus fenyegeti. Elsősorban Kína és Oroszország, másodsorban Irán, Észak-Korea, valamint egy nem állami képződmény, a szalafita iszlám köré csoportosult terrorista konglomerátum.
Mind az öt ellenfél él a hibrid hadviselés eszközeivel, amelyek átalakítják a „klasszikus” csatateret, kibővítik annak fogalmát. A nem hagyományos háború legfontosabb új katonája a hekker. A modern hadseregben már „hekkerszázadok” készülnek arra, hogy az ellenfél kulcsfontosságú rendszereit megbénítsák.
Idesorolhatók továbbá a vallási alapú terror „animátorai”, akik az interneten, közösségi médián át férnek hozzá a magányos, személyiségzavarokkal küszködő emberekhez, fiatalokhoz, toborozzák őket a nyugati életforma, társadalom, értékek elleni véres támadásokhoz.
Hadszíntérré válik a hátország is. A nagy energiaszolgáltatók, az atomerőművek, az áramelosztó és trafóállomások, a távvezetékek, az autópályák, a vasúti hálózat, a városi közművek, a bank- és pénzrendszer, a szerverfarmok, a távközlés, a „civil” műholdas rendszerek, a számítógépek, a logisztikai központok, a stratégiai vállalatok, az élelmiszer-, gyógyszeripari létesítmények mind a szemben álló felek összecsapásának a színterévé változnak. A pénz szintén fegyverré válik. Kína, miközben elárasztotta a világot árucikkeivel, hosszú ideig mesterségesen alulértékelve tartotta a jüan árfolyamát. Ezzel sok százmilliárd dolláros, stratégiai kárt okozott, elsősorban az amerikai gazdaságnak.
EURÓPA NINCS FELKÉSZÜLVE
Mint a lapunk előző számában megjelent cikk is utalt rá (Tovább bonyolódik az orosz–amerikai kémjátszma – Figyelő, 2018/7. szám), az Egyesült Államokban olyan kiberfegyvereket fejlesztettek ki, amelyek behatolnak az ellenfél kulcsfontosságú létesítményeket, eszközöket vezérlő számítógéprendszereibe, megbénítják vagy átállítják azokat. Ilyen szoftvereket loptak el az NSA-től, a legnagyobb ilyen jellegű amerikai titkosszolgálattól, és a CIA megkísérelte ezek „visszavásárlását”. A lopással gyanúsított oroszok állítólag megvezették őket – de ez a játszma még nem futott le.
Európa sincs felkészülve az új kihívások kezelésére. Elisabeth Braw, az Atlantic Council nevű agytröszt egyik szakértője felrója a NATO-nak, hogy noha hárommilliós hadserege van és csaknem tízezer tankja, másra lenne szükség. „Mivel az ellenfél kihasználja a háború és a béke közti különbség elmosódását, a NATO-nak, a nyugati szövetségeseknek kreatívabbaknak kell lenniük, hogy védekezzenek a hibrid támadások ellen” – írja. Braw szerint az európai országok aggasztóan le vannak maradva ezen a téren.
Nick Carter, Nagy-Britannia vezérkari főnöke januárban figyelmeztetett arra, hogy országa nem tart lépést az orosz katonai fejlesztésekkel, így egy esetleges kibertámadásnak számos ember életét követelő hatása is lehet. Az amerikai Rand tanulmánya szintén hasonló veszélyre hívja fel a figyelmet.
Braw Németországot hozza fel példaként. A németeknél csaknem kétezer villamos energiát termelő erőmű üzemel. Egy hagyományos attaknál az ellenség megpróbálná lebombázni ezeket. Az új típusú hadviselésben viszont meghekkelik az erőművek rendszereit, ami megbénítja az azok által ellátott országrészt. A hagyományos csapás csak ezt követően jön. Az áramellátás megbénítása sem csupán azt jelenti, hogy megszűnik a világítás. Ennek következtében leáll például az ivóvíz-szolgáltatás, a kórházi ellátás, a közlekedés, nem működik az internet. „Gúzsba kötnek minket, mielőtt a valódi háború elkezdődik” – mondta a Politico című lapnak Jarno Limnéll, a finn Aalto Egyetem kiberbiztonság-professzora.
ASZIMMETRIKUS HÁBORÚ
A szárazföldi célpontok mellett a vízi létesítmények is veszélyben vannak. A tengerek, óceánok alatt húzódó kommunikációs kábelek naponta több ezer milliárd pénzügyi tranzakciót közvetítenek, kereskedelmi, közlekedési információk áramlanak rajtuk keresztül. Nyugati szolgálatok jelentései szerint orosz tengeralattjárók, mélytengeri kutatóhajók az utóbbi időben gyanúsan sokat mozognak ezekben a körzetekben. A tenger alatti kábelek elvágása megbéníthatná a világ háromnegyedét. A kitettség aszimmetrikus. A világ tenger alatti kábeleket feltüntető térképe szerint Oroszország gyakorlatilag nem érintett, míg Nyugat-Európát, az Egyesült Államokat, Japánt nagyszámú és roppant sebezhető kábel köti össze.
Az aránytalanság abban is tetten érhető, hogy a NATO és szövetségesei, mint fentebb jeleztük, elsősorban a hagyományos fegyverrendszereket fejlesztik, míg az ellenséges erők többnyire a sokkal olcsóbb új típusú hadviselésre koncentrálnak. Így egy hekkertámadás esetén érvelhetnek azzal, hogy az nem jelent ürügyet a hadüzenetre. A helyzet hasonlít ahhoz, amikor egy vásott kölyök biztonságos helyre elbújva dobálja kővel a szomszéd ablakát. Csak itt emberéletekre megy a játék. A modern hadviselés jóval kevésbé szól a területi invázióról és sokkal inkább arról, hogy megbénítsák az ellenséges társadalom életét.
MINDEN SZINTEN
A nyugati kormányoknak erre fel kell készülniük, s fel kell készíteniük rá az állampolgáraikat is. A második világégést követő hidegháborúban léteztek még tervek a lakosság felkészítésére. Az 1989-et követő időkben azonban ezek porfogókká váltak, el is avultak. A jelenlegi helyzetet az is bonyolítja, hogy a globalizált világban a nemzeti kormányoknak már nincs meg a régi ereje a multinacionálissá vált vállalatok feletti ellenőrzésre.
Vannak azonban üdítő kivételek. Svédország például januárban bejelentette, hogy új kormányzati ügynökséget állít fel a lélektani hadviselés kezelésére. A hibrid háború, amely a lakosság mindennapi életét fenyegeti, arra kényszeríti az államot, hogy az ország biztonságát ne egy maroknyi zsoldosra bízza. A holnap háborúja a társadalom minden szintjén igényli az ellenállást és a védelmet – zárja tanulmányát Elisabeth Braw.
Borítófotó: Helyi nők és felségjelzés nélküli, feltehetően orosz katonák egy ukrán katonai támaszpont közelében. Új típusú hadviselés zajlik
