CSEPPFOLYÓS GÁZ
A Poten & Partners tanácsadó cég február végi előrejelzése szerint az idén 33 millió tonnás új LNG-kínálat kerül a piacra, a lassuló gazdasági növekedés miatt azonban ennek csak a felére lesz kereslet. A túlkínálat zöme a beinduló ausztrál és amerikai mezőkről érkezik, ám Oroszország is megjelent az LNG-szektorban.
Az eddig a legígéretesebbnek számító ázsiai piacon szintén komoly változások vannak. Dél-Korea a megújuló energia felfuttatása miatt már kevesebb cseppfolyós gázt vásárol, míg Japán nyolc évvel a fukusimai baleset után ismét egyre erősebben támaszkodik a nukleáris energiára.
A januári erős kínai vételeket az elemzőcég arra vezette vissza, hogy a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése érdekében hárommillió háztartást állítottak át szénről gázfűtésesre, ám a tavasz közeledtével ez az igény csökken. Az sem kedvez a keresletnek, hogy a kínai gazdaság lassulása miatt az áramtermelésben ismét nagyobb arányban támaszkodhatnak az olcsó hazai szénre. Eközben épül a Szibéria Ereje vezeték is, amely orosz gázt szállít nemsokára Kínába.
A lanyhuló ázsiai LNG-kereslet az árakon is látható. A tavaly júniusi 11,60 dollár/MMBTU ár a cikk írásakor valamivel hat dollár fölött jár, ami már versenyképes a 6,40 dollár/MMBTU orosz vezetékes gáz ellenértékével. (MMBTU – millió brit hőegység, az amerikai energiapiacokon általánosan használt mértékegység.)
Az elemzők most a Gazprom reakcióit lesik, mivel még nem látszik, hogy az orosz gázóriás piaci részesedése megtartása érdekében beszáll-e az árversenybe, vagy felad-e egyes piacokat abban bízva, hogy az LNG-túlkínálat csupán átmeneti jelenség, és idővel ismét a vezetékes gáz lesz az olcsóbb.
Utóbbi reménynek mond ellent egy a Reuters által idézett Wood Mackenzie-elemző, aki szerint az új mezők kitermelésének a csúcsra járatásával az idén és jövőre akár hetvenmillió tonna új LNG-kínálat is piacra kerülhet.
EURÓPA AZ OROSZ GÁZT HASZNÁLJA
Az alacsony árak arra késztethetik a legnagyobb amerikai és katari termelőket, hogy Ázsia helyett egyre több szállítmányt küldjenek Európába. Már ha van hova, hiszen az öreg kontinens néhány térsége jelenleg rosszul áll az LNG-kikötők terén. Németország jelenleg az Északi Áramlat II. gázvezeték építését akarja minden amerikai támadás ellenére befejezni. Az idő nekik dolgozik, hiszen a Balti-tenger alatt futó cső fele már elkészült, és amíg a viták zajlanak, addig is épül. Berlin nem akar két szék között a pad alá kerülni, hiszen az atom- és a szénerőművek fokozatos lekapcsolása miatt csúcsidőben orosz gázból nyernek áramot.
Támadásból pedig van bőven, hiszen az amerikai kongresszus nagy többséggel fogadott el 2017 nyarán egy törvényt, amely megtiltja minden új orosz és iráni energetikai exportberuházás pénzügyi finanszírozását és az ezeket szolgáló berendezések szállítását. A már futó beruházásokat, mint az Északi Áramlat II., ez a törvény nem érinti, és az USA szövetségesei elméletileg felmentést kaphatnak stratégiailag fontos invesztíciók esetén, ám a kifejezetten az Egyesült Államok cégeire szabott törvény az európai gázpiacot is gúzsba köti.
Az USA törvényhozói cáfolták, hogy a repesztéses technológiával nyert amerikai olajnak és gáznak akarnak így piacot teremteni, ám ez a cél aligha tagadható. Az Egyesült Államok negyven év után ismét szénhidrogén-exportőrré vált, ráadásul rögtön a legnagyobbá. A nyolcvanas évek köszönnek vissza, amikor Washington és Rijád az olajárak alacsonyan tartásával véreztette ki a Szovjetuniót, amely csökkenő exportbevételeiből nem tudta működtetni a gazdaságát, fenntartani a birodalmát és állni a fegyverkezési verseny költségeit.
SZŰK KERESZTMETSZETEK
Most is hasonlót látunk. Donald Trump amerikai elnök újraindította a fegyverkezési versenyt, ráadásul az olaj- és a velük együtt mozgó gázárak fura libikókán vannak. Az 50–75 dolláros sáv tetejéhez közeledve egyre több repesztéses kútnak éri meg üzembe állni, így a túlkínálat miatt csökken a világpiaci ár. Ennek következtében visszafogják a termelést, így ismét nő az ellenérték, és az egész kezdődik elölről.
Az ukrán válság óta az olaj nem drágult száz dollár fölé, így a 120-140 dollárhoz szokott Oroszország világpolitikai mozgástere szűkült. Moszkva még ilyen árak mellett is bőven jól jár, ám joggal fél attól, hogy kiszorítják a hagyományos piacairól. Az Északi Áramlat II. kapacitása biztosítja ugyan az európai igényeket, ám az ukrán gáztranzit 2020-as kiesése után Kelet-Közép-Európa és benne hazánk csak nagy kerülővel kaphatna Németországból orosz gázt.
A megoldás egy új déli vezeték lenne Törökországból Ausztriába, ám ennek a megépítését nemcsak az amerikai törvény tiltja, hanem Brüsszel is ellenzi. Alternatívaként szóba jöhet a horvát Krk szigetre tervezett LNG-terminál, ahonnan egy új cső látná el Magyarországot, ám a projekt tapodtat sem halad. Orbán Viktor miniszterelnök korábban a Figyelőnek nyilatkozva beszélt egy másik viszonylatról: Olaszországból Szlovénián át épülhetne egy új vezeték, amelyen akár LNG-ből nyert gáz is érkezhetne hozzánk. Friss fejlemény, hogy a trieszti kikötő fejlesztését Róma Pekinggel együttműködésben képzeli el, így újra napirendre kerülhet egy ottani nagy cseppfolyósgáz-terminál megépítésének a terve is.
Miközben térségünkben az új LNG-terminálok hiánya okoz problémát, Lengyelország a balti-tengeri egységén keresztül már javában vásárol cseppfolyós földgázt. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke meg is ígérte Trumpnak, hogy az EU több amerikai LNG-t vásárol majd. Jelenleg már három terminál épül, és további ötöt terveznek.
Közben az oroszok sem alszanak. A Szahalin szigetén lévő LNG-terminálról elérik az ázsiai piacokat, míg a Jamal-félszigeten lévőről induló jégtörő tartályhajók akár két hét alatt Észak-Európában lehetnek. A verseny tehát élesedik, a csökkenő ázsiai keresletet a termelők az európai eladások növelésével próbálják ellensúlyozni.
Borítófotó: Hóeltakarítás egy kínai LNG-lefejtő állomáson. Amerikai palagáz helyett orosz földgázra állnak át
