DEUTSCHE BANK–COMMERZBANK-EGYESÜLÉS
A Commerzbank befolyásos szakszervezetei, amelyek a német bankház igazgatóságának a felét kontrollálják, tiltakoznak a fúziós tárgyalások ellen. Attól tartanak – joggal –, hogy a „szinergiák” kihasználása jegyében több ezer fős leépítés vár a pénzintézet alkalmazottaira. A Bloombergnek nyilatkozó források szerint azonban az érdekképviseletek nem csak a legnagyobb német bankkal való egyesülést fúrják: elégedetlenek Martin Zielkének, a Com-merz-bank vezérigazgatójának a tevékenységével is. Ő régóta támogatja a frigyet, a belső vállalati fórumokon próbálja is maga mellé állítani az alkalmazottakat.
„Nem hullatnék könnyeket, ha Zielke távozna” – nyilatkozta nemrég Stefan Wittmann, a pénzintézet felügyelőbizottságának a tagja, a Ver.di nevű szakszervezet egyik delegáltja, aki az egyesülést leginkább ellenzők között van. Hasonló a helyzet a Deutsche Banknál (DB) is: ott Jan Duscheck képviseli a Ver.di-t az igazgatóságban, s Wittmann-nal szorosan együttműködve szintén a fúzió ellenfelei közé tartozik. Az érdekképviseletek azon dolgoznak, hogy igazgatósági ülést hívjanak össze a kérdésben – mindkét banknál –, amelyen többségi döntés lenne szükséges a fúziós tárgyalások leállításához. Aggodalmaik szerint az összeolvadás húszezer fős elbocsátással járna. Attól tartanak, hogy a két bank alkalmazottainak a tizenhárom százalékát rúgnák ki.
AZ ÜGYLET LOGIKÁJA
A kormány célja, hogy a két „gyenge” pénzintézet egyesüléséből olyan óriást hozzon létre, amely képes versenyre kelni a tőkeerős amerikai, de főleg kínai bankokkal a tőkepiacokon, és hatékonyan tudja finanszírozni a német gazdasági terjeszkedést. A hagyományosan erős németországi szakszervezeteken túl azonban megjelent a fúzió ellenzői között egy még erősebb szereplő: az EKB is „megkérdőjelezte az ügylet logikáját”. „Nem különösebben tetszik az ötlet, hogy nemzeti bajnokok, Európa-bajnokok jöjjenek létre (a bankpiacon). Egy szabályozó hatóságnak nem szabad támogatnia bármiféle strukturális kivételt” – nyilatkozta Andrea Enria, az Európai Központi Bank Egységes Felügyeleti Mechanizmus nevű szervezetének az elnöke. Az eurózóna jegybankja némileg ellentmondásos álláspontot képvisel a kérdésben. Mario Draghi, az EKB elnöke a közelmúltban ismét megerősítette korábbi véleményét, amely szerint a pénzügyi és az adósságválság utáni évtized „elvesztegetett” időszak volt – az európai bankoknak ki kellett volna használniuk a likviditásbőség kegyelmi állapotát, és fúziókkal kellett volna javítaniuk a hatékonyságot. A két legnagyobb német pénzintézet egyesülése pont beleillene ebbe a gondolatmenetbe.
Enria a Financial Timesnak nyilatkozva azt is hangsúlyozta, hogy ha létrejön az ügylet, akkor az engedélyezés legfontosabb szempontja az új bankóriás működőképessége lesz. A pénzintézet Európa legnagyobbjai között lenne, a Bloomberg szerint 1800-2000 milliárd eurós eszközértékkel és körülbelül 25 milliárd euró piaci kapitalizációval. Elemzői becslések alapján a fúzió révén évi 2,2 milliárd eurót tudnának megtakarítani a költségeken, s a német bankpiac ötödét ellenőriznék.
Az összeolvadásokkal már mindkét pénzintézet megégette magát korábban. A Deutsche 2010-ben vásárolta meg a szintén német Postbankot 6,5 milliárd euróért, ám az integráció meglehetősen problémásnak bizonyult. A Commerzbank 2008-ban vette meg a Dresdner Bankot, a pénzügyi válság azonban közbeszólt, így mindkét pénzintézetet az állam volt kénytelen tőkeinjekciókkal kihúzni a bajból. (Utóbbi tizenöt százalékos tulajdont szerzett így a bankban.) A koncentráció azonban ráférne a német bankrendszerre, hiszen csaknem 1600 hitelintézet verseng a piacon a gazdasági lassulás, pesszimistább verziók szerint a recesszió felé tartó Németországban. A romló gazdasági környezet és a szigorú, az elbocsátásokat nehézzé tevő jogszabályok közepette nem könnyű hatékonyabbá tenni a német bankpiacot.
Frankfurt banknegyede. Kínkeserves koncentráció
KÖNYVÉRTÉK ALATT
Berlin minden bizonnyal megkísérel nyomást gyakorolni az EKB-ra a fúzió engedélyezése érdekében, a jegybank azonban próbálja kizárni a politikát. Korábban már közölte, hogy a Deutsche tőkepótlásra szorul az egyesüléshez. Mario Draghi mandátuma azonban októberben lejár, legesélyesebb utódjaként Jens Weidmannt, a német központi bank, a Bundesbank elnökét emlegetik. Weidmann kifejezetten jó viszonyban van Angela Merkel német kancellárral, korábban a tanácsadója is volt. Nehéz elképzelni róla – minden tiszteletet megadva a jegybanki függetlenségnek –, hogy komoly erőket sorakoztatna fel a két német bank fúziója ellen.
A „nemzeti bajnok” létrehozása a szándékon túl, a számok nyelvére áttérve sem lesz könnyű feladat. Mindkét pénzintézet több milliárd eurót költött az elmúlt években átszervezésre, a menedzsment átalakítására. Ezzel párhuzamosan azonban a hírnevüket folyamatosan tépázták a különböző botrányok. Persze ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy az európai bankok általános megítélése meglehetősen rossz. Sokan közülük könyv szerinti értékük alatt forognak a tőzsdén, idetartozik a Deutsche és a Commerzbank is. Tavaly az európai bankszektor részvényeinek az alakulását követő Euro Stoxx index több mint harminc százalékkal esett. A hasonló amerikai mutató, a KBW bankindexe csupán hússzal. Az ágazat értékeltsége kiugróan alacsony volt, átlagosan negyven százalékkal a könyv szerinti érték alatt forogtak a papírok. Az európai bankok csőd elleni biztosításának a költségei megduplázódtak a 2017-es szinthez képest.
A fúziós tárgyalások előkészítése során azonban, úgy tűnik, a pénzintézetek könyvelői kincset találtak. Ha egyesülne a két bank, lehetőség lenne egy egyszeri 16-18 milliárd eurós profitra. Erre égetően nagy szükség lenne, hiszen ha jóvá is hagyja az EKB az összeolvadást, valószínűleg szigorítja majd a tőkemegfelelési követelményeket. Az egyszeri profit hátterében éppen az áll, hogy a cégek részvényei a könyv szerinti érték alatt forognak, így lehetőség van a negatív goodwill (badwill) érvényesítésére.
A goodwill az immateriális javak egyik tétele egy vállalat mérlegében. Ha egy cég megvásárol egy másikat, elképzelhető, hogy többet fizet érte, mint amennyi a könyv szerinti értéke. Ebben az esetben méltányolhatja például a megvett társaság üzleti kapcsolatait, jó hírnevét. Ez persze nem kézzelfogható tétel, de pénzben kifejezhető, felértékelhető. Mindez fordítva is igaz, ebben az esetben badwillről beszélhetünk. Ennek összege alapvetően attól függ majd, hogy a Deutsche mennyit fizet a Commerzbankért. Az elképzelés szerint a DB az ügylet megkötése után úgy dönt, hogy a másik pénzintézet eszközei kevesebbet érnek, mint amennyi a könyv szerinti értékük – a részvények árfolyama egyébként ezt ma is tükrözi –, így profitot lehet elkönyvelni. A Commerzbank papírjai a fent nevezett szintnél nagyjából harminc százalékkal alacsonyabban forognak a tőzsdén. Így a Deutsche, még ha jókora prémiumot is fizet a célpont részvényeseinek, összességében akkor is a könyv szerint érték alatt tud maradni.
TŐKEÉHSÉG
Persze minél alacsonyabb a badwill, annál több friss tőkére van szükség a részvényesektől. A DB tulajdonosai 2008 óta több mint harmincmilliárd eurót raktak a cégbe, és kevéssé valószínű, hogy nagy kedvük lenne további tőkepótlásra. Márpedig a fúziónál erre igencsak szükség lenne, hiszen a dolgozók és a megtartani nem kívánt üzletágak leépítése, a tevékenységek megszüntetése pénzbe kerül. Erre lehetne a badwill által generált egyszeri profitot felhasználni. A tőkeéhséget erősíti az is, hogy az EKB várhatóan szigorítja az új bank tőkemegfelelési követelményeit. A létrejövő pénzintézet eszközérték alapján a második legnagyobb lenne Európában a BNP Paribas után, így a központi bank dönthet úgy, hogy szigorúbb feltételeket ír elő a számára, hiszen egy nagyobb piaci szereplő nagyobb potenciális kockázatot is jelent a rendszer egészének.
Mindez valószínűvé teszi, hogy a bad-willből származó egyszeri nyereség ellenére a Deutschénak mégis szüksége lesz további tőkére. A Credit Suisse befektetési bank egy elemzése ezt körülbelül nyolcmilliárd euróra becsüli. Ebből ötmilliárd menne el az átszervezés költségeire, a többi pedig a Commerzbank kötvényportfóliójában szükséges leírásokra. A portfólió jókora része például olasz állampapírokból áll, amelyeket nem piaci áron tartanak nyilván. Arról, hogy a badwill igénybevétele lehetséges-e, s mekkora mértékben, végső soron az EKB dönt. A Deutsche kifejezte már abbéli reményét, hogy ez a döntés számukra kedvező lesz.
Borítófotó: A Deutsche Bank vezérei az éves jelentés sajtótájékoztatóján. Előre menekülnének a Commerzbank felvásárlásával
