VÁMHÁBORÚ
Kína és az USA viszonyában egyelőre nem látni lényeges javulást, noha Washingtonban felcsillantották a reményt, hogy létrejön valamiféle egyezmény a két ország súlyos kereskedelmi ellentétének akár részleges áthidalására. Az Egyesült Államok mind több szövetségese aggódik, hogy az esetleges alku az ő rovásukra köttetik majd meg. Pekinget pedig az bosszantja, hogy az ő felfogása szerint az USA egyre erőteljesebben akadályozza az Övezet és út kezdeményezést. A Belt and Road Initiative-ről (BRI) van szó, a korábban Egy övezet, egy út vagy új selyemút néven ismert globális programról. A névmódosítás Kína részéről azt a szándékot tükrözheti, hogy ne hangsúlyozza a kizárólagosságot sugalló „egy” szót, s ne rettentse vissza ezzel is a csatlakozástól a még tétovázó országokat.
AGGÓDÓ SZÖVETSÉGESEK
Akár jelképes üzenet lehet, hogy Peking csak az év talán legfontosabb nemzetközi eseményének tekintett második BRI-fórum után néhány nappal, április legvégén fogadja az amerikai tárgyalódelegációt, amelyet Robert Lighthizer kereskedelmi főtárgyaló és Steven Mnuchin pénzügyminiszter vezet. Liu Ho, a kínai főtárgyaló, Lighthizer partnere ezt követően, valamikor május elején utazik az Egyesült Államokba. A tét hatalmas: a nyolc hónapja tartó amerikai–kínai kereskedelmi háborúban a felek kölcsönösen mintegy 360 milliárd dollár értékű, a másik országból importált árura szabtak ki különböző mértékű büntetővámot.
Washington szövetségesei viszont attól tartanak, hogy az America first! (Amerika az első) elvet a Trump-adminisztráció velük szemben is keményen alkalmazza majd. Azaz a hatalmas kínai külkereskedelmi exporttöbblet leapasztását célzó intézkedések keretében az USA Kínától fog olyan termékeket-terményeket vásárolni, amelyeket korábban régi partnereitől szerzett be. Azt is aggasztónak ítélik, hogy az Egyesült Államok és a szövetségesei közötti kommunikáció, az érdemi párbeszéd a Trump-időszakban nagymértékben meggyengült. A mérce magasra tétetett, hiszen a világgazdaság első és második számú szereplőjéről, a globális kereskedelem két meghatározó országáról van szó.
STOP A MŰKÖDŐ TŐKÉNEK
Kína már előkészítette az újabb nyomásgyakorlás eszközét – jelzi a Global Times, a pekingi vezetés véleményét tükröző médium. A távol-keleti óriás felrója Washingtonnak a BRI hátráltatását, amelyre az lesz a kínai válasz, hogy az Egyesült Államokban tervezett beruházásokat átirányítják Európába, azokba az országokba (köztük remélhetőleg hazánkba is), amelyek közvetve vagy közvetlenül részt vesznek az Övezet és út kezdeményezésben. Noha ez idő szerint a világgazdaságot nem a tőkehiány jellemzi, a hatalmas mennyiségű, külföldi beruházásra szánt kínai likvid tőke megmozgatja az európai államok politikai-gazdasági-pénzügyi vezetőinek a fantáziáját.
Ez a folyamat, a kínai befektetők elpárolgása az amerikai piacról már néhány éve elkezdődött. A Baker McKenzie adatai szerint a közvetlen kínai beruházások (FDI) az USA gazdaságában 2016-ban tetőztek, 45,6 milliárd dollárral. A következő esztendőben már meredeken visszaestek, 29 milliárd dollárra, és 2018-ban mindössze 4,8 milliárdos kínai FDI-t regisztráltak. Ebben korábban nagyrészt az ázsiai ország gazdasági lassulásával kapcsolatos pekingi aggodalom tükröződött. Tavaly erre rájátszott a kínai–amerikai kereskedelmi viszonyban bekövetkezett drámai romlás. Egy megállapodás a vámháborúban azonban félő, hogy nem állítja vissza a korábbi kapcsolatokat – a beszállítói láncok közül sok megtört, a befektetési kedv kölcsönösen elapadt. Ezeket az évtizedek alatt kialakult és hirtelen megszakadt viszonyokat nem teszi helyre egyetlen dokumentum.
A pekingi irányítók körében elterjedt vélemény szerint a Washington által kirobbantott kereskedelmi háború mögött az Egyesült Államok vezetésének azon félelme rejlik, miszerint Kína a központosított, államilag ellenőrzött gazdaságpolitikájával előnybe kerül a megengedőbb amerikai modellel szemben. A hongkongi South China Morning Post idézi a pekingi vezetés egyik szürke eminenciását, „párthercegecskéjét”, Kung Tant, az állami tulajdonú CITIC-csoport egykori elnökét. Szerinte ki kell tartani a piacot és az államot ötvöző kínai modell mellett. Ez a rendszer Kung interpretálásában „intézményi előnyt” biztosít az ázsiai országnak, tehát ragaszkodni kell hozzá a következő öt-tíz évben, amikor a technológiai és erőforrásversenyben helyt kell állni egy Kínával szemben mindinkább ellenséges USA ellenében.
KÍNA FELKÉSZÜL
Közben a távol-keleti óriás vállalatai felkészülnek az esetleg hosszabb ideig érvényben tartandó büntetővámokra. A Reuters összeállításában szereplő, járműabroncsokat készítő kínai cég, az Aufine Tyre már tavaly, még a büntetővámok életbeléptetése előtt kibérelt egy raktárat Kaliforniában. Gondolkodnak egy másik, a szankciókat kikerülő megoldáson is. Thaiföldön nyitnak egy üzemet, és az ott gyártott gumiabroncsaik már nem kínai eredetűek lesznek. Más kínai vállalatok a büntetővámok hatásának a kompenzálására árengedményeket adnak amerikai partnereiknek. Vannak olyan cégek, amelyek a termelési költségek csökkentése céljával kihelyezik a gyártást más országokba, például az alacsonyabb munkabérű Vietnamba. A pekingi vezetés hozzájárulása: ez év áprilisában a tizenhat százalékos áfát leengedték tizenháromra. A kormány az exportőröknek adókedvezményeket is kilátásba helyezett. A vámháború mellett a felértékelődő kínai valuta, a jüan (renminbi – RMB) is az exportőrök ellen dolgozik. A dollár árfolyama 6,7 jüanra gyengült a korábbi 6,9-es szintről. A kínai vállalkozók attól tartanak, hogy az árfolyam akár 6,5 jüanig is lecsúszhat.
Európa előtt Peking felvillantotta azt a kompromisszumos lehetőséget, hogy az EU-tagok harmadik országokban kialakítandó együttműködés keretében csatlakozhatnak a BRI-hez. Ugyan Olaszország és Görögország a kezdeményezéshez, illetőleg a 16+1 programhoz való csatlakozással már megtörte az Európai Unió nem hivatalos blokádját, a tagállamok többsége még gyanakodik a BRI céljait illetően, s tartózkodó Peking gazdasági nyomulásával szemben.
ELSZÁNTAN
A jövő évi újraválasztásában bízó Donald Trump amerikai elnök érdekelt a Kínával való megegyezésben. A Bloomberg idézi Clark Packardot, a jobbközép irányultságú R Street Institute, egy washingtoni think-tank kereskedelempolitikai tanácsadóját, aki úgy véli: „Az elnök elszántan akarja a megegyezést… Nem hiszem, hogy nekiindulna 2020-as újraválasztatásának anélkül, hogy e téren valamit fel ne mutatna.”
Borítófotó: Készülnek a zászlók Trump kampányára: „Keep America Great!” Az elnök újraválasztásához gazdasági sikerek kellenek
