Minden lövése pontosan célba talált. Az egyik, telefonnal készített vi-deó-felvétel szerint a köztük lévő szabályos szünetek egy másodpercnél rövidebbek voltak. Ilyen tűzgyorsaságra sörétes puskával csak képzett lövészek képesek. A tömeggyilkos által használt fegyver a világon az egyik legmodernebbnek számító, török gyártmányú, főként a hadseregben, a rendvédelmi erőknél rendszeresített Hatsan Escort félautomata sörétes puska volt – legalábbis a fényképek tanúsága szerint egy ilyen feküdt a halott elkövető mellett. Ennek a fegyvernek az ára átváltva több százezer forint. Az áldozatok, többségében tizenéves lányok, fiúk hangtalanul estek össze, amint a sápadt, lassú beszédű kercsi középiskolás célba vette őket, majd tüzelt a lehető legnagyobb pusztításra képes 12-es kaliberű puskával. Válogatás nélkül mindenkit lelőtt, aki elé került. Húsz emberrel végzett Oroszország első „amerikai stílusú” iskolai tömegmészárlásának tettese, a tizennyolc éves Vlagyiszlav Roszljakov.
JÖTTEK A BOMBÁK IS
Amint kifogyott a töltényekből, saját készítésű bombákat helyezett el, majd a legnagyobbat – vélhetőleg időzítővel – felrobbantotta az iskola ebédlőjében. A robbanás helyszínén egy fél méter átmérőjű krátert találtak. A bombákat, mint később az igazságügyi helyszínelők, orvos szakértők megállapították, nagy szakértelemmel úgy állították össze, hogy maximális pusztítást okozzanak. A robbanószerkezetek apró fémtárgyakat, szögeket, vascsavarokat, anyákat szórtak szét, még ötven embert megsebesítve. Hogy még pusztítóbbá tegye őket, a fiatal tömeggyilkos egyelőre ismeretlen eredetű fertőző anyaggal preparálta a pokolgépeket, amelyek repeszei, a csavarok, szögek súlyos másodlagos fertőzéseket okoztak azoknál, akiket megsebesítettek.
Roszljakov az iskola egyik tantermében, a bal oldalán feküdt, amikor rátaláltak. Bal arcát, koponyájának bal felét elvitte a lövés, amikor végül maga ellen fordította a fegyvert.
A tettes, akit zárkózott, magának való, de nem kifejezetten agresszív személyiségként írtak le életben maradt osztálytársai, internet- és közösségiháló-függő volt. Az 1999-es amerikai középiskolai mészárlás (Columbine) szolgált a példaképéül – és ezt nyíltan hangoztatta is, de nem vették komolyan. Családi háttere zavaros volt. Hátrányos helyzetűnek lehetett nevezni az anyjával, leszázalékolt apjától külön élő fiút. Az ápolónő anya a Jehova tanúi szekta tagja volt, láthatóan nem sokat törődött a fiával. Apja, Igor Roszljakov alkoholista, vallásos ember, aki szerint mindez „az ördög, az internet, a notebook, a teljes bezárkózottság műve”.
Az elkövetőre ismerősei szerint nagy hatást gyakorolt a Metro 2033 című, az orosz Dmitrij Gluhovszkij által írt sci-fi, amely a nukleáris világégés után a moszkvai metróban élő kisebb túlélőcsoportok egymás közti, a hatalomért vívott véres harcáról és a felszínről betörő mutánsokkal való küzdelméről szól. Csak Oroszországban 2005-ös megjelenése után félmillió példányban kelt el a nagy sikerű könyv. Az Egyesült Államokban 2010-ben angol nyelven kiadott mű alapján interaktív videójáték is készült, amelyben Roszljakov éjszakánként részt vett, és amely saját bevallása szerint átalakította személyiségét.
MAGÁNYOS GYILKOS?
Egyelőre azonban több a kérdés, mint a válasz a tömegmészárlás körül. Hogyan kaphatott a labilis idegrendszerű, a tizennyolcadik életévét alig betöltött fiú vadászfegyvertartási engedélyt rekordgyorsasággal, két hónap leforgása alatt Oroszországban, ahol a bürokrácia miatt évekig elhúzódhatnak a hasonló eljárások? Az is igaz persze, hogy ott könnyebb ilyenhez hozzájutni, mint jogosítványhoz. Gyakorlatilag bármelyik 18. évét betöltő állampolgár kérhet ilyet, míg például a riasztópisztoly tartásának a feltétele a betöltött 21. esztendő.
Honnan volt pénze a fiúnak drága puskára és a hozzá vásárolt százötven töltényre? A fegyverbolt videófelvétele szerint Roszljakov egy ezerrubelesekből álló vaskos pénzköteget húzott elő a zsebéből, s 13 500 rubelt (több mint ötvenezer forintot) fizetett a töltényekért. Miért nem ellenőrizték a törvényi előírásoknak megfelelően a pszichológiai alkalmasságát, a családi hátterét, a fegyvertartáshoz szükséges feltételek (zárható fém fegyverszekrény, külön páncéldoboz a lőszer tárolásához) meglétét? Mit keresett a tettes Ukrajnában, Harkovban, ahová a tömeggyilkosságot megelőző időszakban kétszer is ellátogatott? Rokonai, ismerősei nem voltak a kelet-ukrajnai városban.
Ez utóbbi látogatások keltették fel az orosz bűnüldöző, kémelhárító szervek figyelmét és ezek kapcsán keltek lábra az „ukrán szállal” kapcsolatos feltételezések, mendemondák. Vajon nem kaphatott-e kiképzést Harkovban? Nem tanították-e meg a vékonydongájú fickót a nagyot ütő sörétes puska megfelelő tartására, kezelésére, a bombakészítésre? Vagy ha nem az ukránok, akkor kik állhattak a háttérben? Mert sokasodnak a jelek, hogy Roszljakov egyedül nem lett volna képes mindezen szörnyűség pontos megtervezésére, végrehajtására.
AZ UKRÁN KAPCSOLAT
A helyszín, Kercs városa ma az orosz politika egyik legérzékenyebb területe. Itt épült meg az a stratégiai fontosságú híd, amely a Krím félszigetet összeköti Oroszországgal, amely jelképezi, hogy Moszkva véglegesnek tekinti a terület betagozódását az országba. Építését nagy viták kísérték, ukrán szélsőségesek a lerombolására szólítottak fel. Az amerikai hadsereg lapja, a Stars and Stripes október végén hírt adott Ukrajna terveiről egy ukrán–NATO-hadgyakorlat megtartására az Azovi-tengeren (amelynek a bejáratát Kercs városa és a híd ellenőrzi). Az újság megjegyzi: eddig egyetlen észak-atlanti szövetséges sem jelezte, hogy támogatná az esemény tervét. Amelyhez egyébként az orosz–ukrán szerződés szerint Moszkva jóváhagyása is kellene.
Vlagyiszlav Roszljakov holttestéért eddig senki sem jelentkezett a hatóságoknál. Mint ahogy életében sem törődtek vele sokat, hozzátartozói még a halála után sem vállalják.
