CSEPPFOLYÓS GÁZ
Az üzletember Donald Trump elnöki politikája viszonylag kiszámítható. Azokat a kormányfőket fogadja, akiknek az országa vesz valamit az Egyesült Államoktól. Mivel a világgazdaság negyedét adó, egyetlen megmaradt katonai szuperhatalom fő gazdasági riválisai, Kína és Németország kevésbé exportvezérelt, ezért viszonylag kevés amerikai exportcikk közül lehet választani.
Fegyverek mellett leginkább (génmanipulált) mezőgazdasági terményeket, autókat és cseppfolyósított gázt (LNG) adnának el. A 2010-es évek elején a magas olajárak mellett felfutott az amerikai repesztéses technológia, amelynek eredményeként az USA mára – negyven év kihagyás után – ismét a legnagyobb olajkitermelő országgá vált.
DRÁGA
Az olajárak hullámvasútja legalább akkora átok, mint áldás. A 2014–17 közötti olajárcsökkenés idején kevéssé érte meg a palaolaj kitermelése, az árak emelkedésével azonban ismét nőtt a termelés. A több olaj azonban több gázt is eredményezett, így ennek piacot is kell(ene) találni.
Az LNG iránt főként Ázsiában nagy a kereslet, ahol azt Európánál magasabb áron lehet eladni. A japán pénzügyminisztérium egy 2017-es jelentése szerint azonban az amerikai LNG pont a duplájába került a legolcsóbb angolainak, és drágább volt az akkor legdrágább brunei LNG-nél. Az árak azóta valamelyest változtak, az arányok azonban nem. Ázsiában található a legnagyobb energiaimportőr, Kína, amely a széntüzelésről át szeretne állni a gázra. Ez a lakossági gázellátásban tavaly télen komoly fennakadásokat eredményezett, így lassítottak az átállás ütemén, növelték a saját kitermelést és a vezetéken érkező gázból nagyobb készleteket halmoztak fel.
Az LNG az amerikai–kínai kereskedelmi háborúnak is része. Az USA e fontos exportcikkére Peking 10 százalékos büntetővámot vetett ki, tovább rontva ezzel annak versenyképességét.
Washington tehát piacot keres az amerikai LNG-nek, ami nem csupán energiahordozó, hanem egy kifinomult, igaz, nagymértékben környezetszennyező technológia is. Már az Obama-kormányzat is korlátozta e technológia átadását Oroszországnak, igaz, a korábbi szankciók csak a sarkköri, mélytengeri és repesztéses kitermelést segítő technológiák átadására, valamint az ilyen projektek finanszírozására terjedtek ki.
Obamáék még tekintettel voltak az európai szövetségesek helyzetére, akik a kiapadó európai gázmezők láttán szívesen vásároltak orosz vezetékes földgázt. Moszkva megbízható szállító, a Kreml bevételeinek zömét adó szénhidrogének exportja óramű-pontossággal működik.
AZ OROSZ PROBLÉMA
A Trump-kormányzat ebben is változást hozott. Az amerikai kongresszus 2017 nyarán óriási többséggel fogadott el egy az orosz, iráni és észak-koreai energiaexport korlátozását célzó új törvényt. Ez a jogszabály csak a 2017. augusztus 2. után megkezdett projektekre vonatkozik ugyan, ám Washington ennek hatályát kiterjesztené a korábban megkezdett beruházásokra, főként az időközben negyedrészben már elkészült Északi Áramlat II. gázvezetékre is.
Az Északi Áramlat II. a német–orosz–amerikai kapcsolatok jelenleg legneuralgikusabb pontja. Moszkva ugyanis 2020-tól már nem akar Ukrajnán át gázt szállítani Európába, mivel szerintük az ukránok megdézsmálják az exportra szánt gázt, és mindezért évi 2-3 milliárd dollár tranzitdíjat is kapnak.
Az új orosz–német vezeték kiváltaná az egyébként is felújításra szoruló ukrán vezeték kapacitását és jelentősen megnövelné Németország orosz gázfüggőségét. A németek a megújuló energia termelésének hullámvölgyeit gázerőművekkel pótolják, ami a széntüzelésnél kevéssé károsítja a környezetet.
Washington pont ezért fúrná meg az Északi Áramlat II.-t, mivel azt reméli, hogy a vezetékes orosz helyett a németek így több cseppfolyósított amerikai gázt vesznek majd. Amerikai olvasatban ez felettébb indokolt is lenne, hiszen az EU-nak (és benne Németországnak) jelentős exporttöbblete van az USA-val szemben, amit le kellene vásárolni.
Juncker bizottsági elnök tavaly nyáron meg is állapodott Trump elnökkel arról, hogy az EU több (génmanipulált) szóját és LNG-t fog venni. Washington azóta is várja a megállapodás megvalósulását, amit egyébként épp az általuk kezdett kereskedelmi háború hátráltat. Az európai acéltermékekre már kivetett, illetve a német autókra lebegtetett 25-25 százalékos büntetővám miatt az EU – Kínához hasonlóan – célzott válaszlépéseket hozott, így büntetve például az amerikai szóját.
Marad tehát az amerikai LNG, ami, mint azt az ázsiai helyzetnél láttuk, drágább a vezetékes orosz gáznál. Vannak olyan országok, mint Lengyelország, amelyek ezt a többletköltséget politikai okokból vállalják, és annak árát a lakossággal fizettetik meg. A racionális németek viszont másként számolnak.
Mivel a német háztartásokat már most is túlterhelik, például épp a megújuló energia költségeivel, és a német cégek versenyképességét nem akarják a magasabb energiaárakkal rontani, ezért más megoldás után néznek.
Berlin ezért most időhúzásra játszik. Miközben gőzerővel épül az Északi Áramlat II., rendre felvetik, hogy Ukrajna maradjon fontos tranzitország, és akár uniós pénzből is fel lehetne újítani a KGST idejében épült vezetékeket. A németek szívesen mutogatják három épülő LNG-ter-mi-nál-jukat is, ám azokba nemcsak amerikai, hanem például orosz LNG-t szállító tartályhajók is kiköthetnek, elvégre Moszkva sem akar lemaradni az új technológiáról és a Jamal-félszigeten már be is üzemelt egy nagy orosz terminált.
A MAGYAR ÉRDEK
Ami Magyarországot illeti, a fenti játszma minket is érint, hiszen jelenleg főként Ukrajnán keresztül érkezik hozzánk az orosz gáz. Az ukrán tranzit esetleges leállítása esetén Németországon, Csehországon és Szlovákián át kapnánk orosz gázt. Magyarország ezért abban érdekelt, hogy több forrásból jusson földgázhoz. Budapest sürgeti a Fekete-tenger romániai részén kitermelési jogot nyert amerikai–osztrák konzorciumot is a munka mihamarabbi elkezdésére. Mivel Horvátországban még nem épül az LNG-terminál, ezért újra leporolják a déli gázfolyosó terveit, amelyek a Déli Áramlat leállítása után most a Török Áramlat meghosszabbítására épülnek.
Borítófotó: Cseppfolyós gázt szállító tartályhajó. A Déli Áramlat helyett erre beszélnének rá minket az amerikaiak
