Amerika olajnagyhatalommá válik

Mátrix
Az Egyesült Államok 2021-re nettó olajexportőrré válhat. Ez nyomás alá helyezi nemcsak Oroszországot, de az USA-val szövetséges Szaúd-Arábiát is.

ENERGIAIPAR

Közeleg az olajpala-forradalom második hulláma – figyelmeztet a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA). Az első 2014–15-ben érte el a világot, a nagy tömegű piacra dobott amerikai palaolaj hatalmas árzuhanást okozott. Máig vitatott, hogy e lépés mögött nem húzódott-e meg politikai stratégiai számítás: a nagy ellenfél, olajexportőr Oroszország megbüntetése a Krím Ukrajnától való elcsatolása miatt.

 

MEGTÉRÜLÉSI KÉRDÉSEK

Vajon milyen megfontolásból törekszik az Egyesült Államok arra, hogy 2021-re világvezető olaj- (és gáz-) kitermelővé, exportőrré váljon? Ezt a célt csak akkor érheti el, ha folytatja az olajpalarétegekből az értékes energiahordozó repesztéses technológiával történő kitermelését. Ám ez az eljárás drága, és még nem derült ki pontosan, milyen hosszú távú környezetmódosító hatásai vannak. Ez idő szerint a hordónkénti (160 liter) 65-70 dolláros ár tekinthető a repesztéssel dolgozó vállalatok számára a nyereséges működés alsó határának.

Amerika azzal, hogy a világ energiaforrás-válsága, az átalakulást ösztönző és nem mindig áttekinthető folyamatok közepette hatalmas erőfeszítéssel földünk vezető olajtermelőjévé és -exportőrévé akar válni, kockázatokat vállal. Például, hogy exportjában túlságosan is egy központú lesz, ami felidézheti a monokulturális kiviteli szerkezet veszélyeit. 

A 2008–09-es nagy gazdasági világválság 2009 elejére levitte az árat a hordónkénti negyvendolláros szintre. A következő két évben a stabilizálódással az ellenérték fokozatosan felfutott a hordónkénti 100–120 dolláros sávba, és ebben mozgott 2014 első hónapjaiig, az ukrajnai polgárháborús állapotok kialakulásáig. Egy hordó olaj ára a 2014. júniusi 108-ról (a brent, a WTI és a dubaji átlaga) 2016 januárjáig lezuhant harminc dollárra. 

 

NYERESÉGESSÉGI KÜSZÖB

Ez a fele volt az Oroszország északi, sarkvidéki övezeteiben található fekete arany kitermelési önköltségének. És mintegy harmada a palaolaj-bányászat akkori önköltségének. Az USA számításai ilyen tekintetben megalapozottak voltak, az Orosz Föderáció gazdasági növekedését az alacsony olajár a bevezetett szankciókkal együtt a padlóra küldte. Ám a repesztéses technológiát alkalmazó amerikai vállalatok is súlyos árat fizettek, sok közülük tönkrement. Az ellenérték ezután 2018-ig elérte a hetven dollárt, az olajpala-technológiával dolgozó cégek számára a nyereségességi küszöböt. 

 

 

AZ OLAJFEGYVER

A fekete aranyat – mint céljaik elérését segítő eszközt – „fegyverként” a Közel-Kelet nagy olajtermelői kezdték alkalmazni a múlt század 60-as, 70-es éveiben. A zsidó állam elleni háborúkban termeléscsökkentéssel kényszerítették mindenekelőtt Nyugat-Európát, hogy térjen át az Izrael-barát politikáról az arabok, palesztinok ügyének a támogatására. Akkoriban (1973-ban, az első nagy olajválság idején) Nyugat-Európa olajszükségletének mintegy háromnegyedét, az Egyesült Államok csupán a tizenkét százalékát elégítette ki az arab országokból való importtal. Tehát elsősorban az akkori Közös Piac (az EU egyik elődje) vált zsarolhatóvá az olajfegyverrel.

 

Borítófotó: Gázmező Észak-Dakotában. Az USA veszi át az olajfegyvert