PROFITÉRDEK VISSZASZORÍTVA
Abban talán nincs különösebb meglepetés, hogy a DK-s Arató Gergely szerint megbukott az állami tankönyvellátás. Az azonban némileg pikáns, hogy a Gyurcsány oldalán politizáló, 2010 előtt oktatási államtitkárként tevékenykedő „szakértőnek” az említett megállapítást is tartalmazó parlamenti kérdésére Rétvári Bence, a humántárca államtitkára olyan választ adott, hogy arra meg a Tankönyvesek Országos Szakmai Egyesülete (Tanosz) adott ki tiltakozó közleményt. A szervezet szerint a politikus úgy állítja be a magánkiadókat, mintha azok a gyerekek érdekei helyett csak a megszerezhető profittal törődnének. Ezért – közölték – visszautasítják ezt az általánosító kijelentést, főképp azért, mert „a nyereséget e cégek elsősorban az oktatást szolgáló további fejlesztésekre használták fel”. Ráadásul írtak arról is: úgy vélik, a tankerületi vezetők egyes helyeken korlátozzák a pedagógusok hozzáférését a magánkiadók tankönyveihez.
Minimum árnyalja ezt a megnyilvánulást, hogy évek óta folyamatosan nő az utóbbi szegmens aránya a piacon, miközben csökken az államilag támogatott, illetve az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által fejlesztett kiadványoké.
BÍRÓSÁGI ÜGYEK
A tankönyvpiac 2010 utáni átalakítása nyomán kibontakozó újabb „háborúskodás” azonban nem csak közleményekben ölt testet. Öt kiadó perre ment az Oktatási Hivatallal (OH) szemben, mondván: jogszerűtlenül tagadták meg egyes tankönyveik engedélyeinek meghosszabbítását. Márpedig ami nincs rajta a nyaranta frissülő, legutóbb júniusban közzétett listán, abból nem rendelhetnek az iskolák. Egyébiránt bárhonnan lehet, ám csak a központilag fejlesztettekre vonatkoznak bizonyos kedvezmények. Ebben a körben a legtöbb tantárgynál két-két típus áll rendelkezésre kerettantervenként.
Visszatérve a pereskedésre: az állam által – a központi tankönyvellátó, a Kello létrehozása mellett – 2013-ban megvásárolt Apáczai Kiadón és a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadón kívül a porondon maradt magáncégek máris csatát nyertek. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ugyanis a Pedellus Tankönyvkiadó tizedikes nyelvtankönyvéről a minap kimondta: az OH nem tagadhatta volna meg a 2013-ban öt évre kiadott engedély meghosszabbítását. Az ítélet egyrészt nem jogerős, másrészt különböző esetekről van szó, ám a kiadók mégis hasonló eredményre számítanak.
ÉRDEKEK ÉS SÉRELMEK
A magáncégek komoly energiákat fordítanak arra is, hogy az államilag fejlesztett kiadványok minőségi hiányosságait szóvá tegyék. Ebben a tevékenységben természetesen, kérve vagy kéretlenül, közreműködnek a kormányt minden fronton támadó ellenzéki pártok és sajtótermékek. A kritikákat azonban árnyalja, hogy az OFI munkájában is komoly szakemberek vesznek részt. „Ráadásul a könyveket a kipróbálási fázisban gyakorló pedagógusok tömkelege használta, és leckéről leckére online munkanaplóval részletesen értékelték is azokat: tüzetesen leírták, hogy mi tetszett és mi nem az órai tapasztalatok alapján. Azaz úgymond bevontuk őket a fejlesztésbe. Ilyesmi a régi kiadványoknál alig vagy egyáltalán nem volt” – ismertette az eljárást Kóródi Bence, az oktatáskutató intézet kiadójának főszerkesztője egy interjúban. A vállalatok aktivitása egyébként annak is szólhat, hogy közeleg az új Nemzeti alaptanterv bevezetése, ehhez pedig új tankönyveket is ígért a kormányzat.
De mi volt 2013 előtt? Röviden: szabadpiac. Ami elsőre jól hangzik, ám ez sokkal inkább jelentett összevisszaságot és folyamatos drágulást, mintsem valódi versenyt. „Mint nagyon sok mindennél, a tankönyvek kapcsán is volt egy olyan várakozás a közvélemény részéről, hogy a piaci viszonyok térhódításával e kiadványok is olcsóbbak, jobbak, szebbek lesznek. Húsz évvel vagyunk a rendszerváltás után, a tankönyvpiac gyakorlatilag teljesen liberalizált, az érdekeltek mégis megoldásra váró problémákat sorolnak” – mutatott rá egy 2010-es tanulmányában Pál Ilona közgazdász, aki az akkori helyzetet úgy írta le, hogy akciók, árukapcsolások ezen a piacon is működnek; kiadók, terjesztők „mindent megtesznek azért, hogy az ő árujukat vásárolják meg, és ne a másét”. Egyebek mellett azt mondta, hogy a szakmai színvonal fenntartása, az oktathatóság érdekében a tankönyvek nagyobb szelekciója, rostálása szükséges, továbbá újra kell gondolni a terjesztés kérdését. Tulajdonképpen mindkettő megtörtént.
LOBBIMUNKA
Rétvári Bence a már említett Aratónak címzett válaszában azt üzente: „Úgy látom, ön is csatlakozott a – részben külföldi – magánkiadók parlamenti lobbicsapatához. Ahogy kor-mányon, úgy ellenzékben is privatizál-nának mindent, nem törődve a gyerekek érdekeivel, csak a megszerezhető profittal.” Utalt arra is, hogy a tanárok választását ma „már nem a piaci kiadók marketingtevékenységének a befolyása határozza meg”. Iparági forrásaink szerint ez konkrétan azt jelentette, hogy annak idején az egyes kiadók emberei, illetve ügynökei különböző kedvezményekkel, támogatásokkal győzködték a pedagógusokat, illetve az iskolákat, hogy tőlük rendeljenek. Erre a célra – legalábbis informátorunk elmondása alapján – külön kerete volt a cégeknek. Így fordulhatott elő, különösen a kilencvenes években felfutó nyelvoktatás terén, hogy egy adott osztályban akár évente cserélődtek a kiadványok, és nem feltétlenül minőségi kritériumok mentén. Nyilván a tanár ezt az érvet hozta fel az olykor értetlenkedő, a pénztárcájuk miatt is aggodalmaskodó szülők megnyugtatására.
Rétvári szerint egyébként azért is fontos, hogy egységes tankönyvekből tanuljanak a diákok, mert így sem az iskolaváltásnál, sem a felvételinél nem okozhat problémát az eltérő ismeretanyag. Az idén 12,5 millió tankönyvet szállítottak az oktatási intézményekbe, ezek közül 8,5 millió új, az állam által kifejlesztett, míg 4 millió a különböző cégektől beszerzett kiadvány. Nem elhanyagolható körülmény, hogy a csomagok immár időben érkeznek meg az egyes intézményekbe. Az elkövetkező években ráadásul kilencszáz új taneszközt fejleszt az állam; ezek között szerepelnek tankönyvek, munkafüzetek, de segéd- és digitális anyagok is. Olyan területeken is, amelyeket a tankönyvpiaci szereplők üzleti okokból korábban nem találtak elég vonzónak az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint. Ilyenek a nemzetiségi iskolákban tanuló vagy a sajátos nevelési igényű diákok taneszközei.
A tankönyvellátás megújult rendszerének kiemelt célja hivatalosan a minőségi és elérhető árú kiadványok biztosítása volt. Legalább ilyen fontos, hogy ezenfelül jelentős anyagi terheket vállal át: a kilencedik évfolyamig minden tanuló, tizediktől pedig a rászorulók részére biztosít ingyenesen tankönyvet – természetesen az állami kínálatból. Ma már a köznevelésben részt vevő diákok nyolcvanöt százaléka, csaknem egymillió tanuló tartozik ebbe a körbe. Úgy néz ki, kormányzati szándék van arra vonatkozóan, hogy ez az arány száz százalék legyen, ám konkrét döntés lapzártánkig nem született.
Borítófotó: Gyáli általános iskolások ismerkednek az új tankönyveikkel. A magánkiadók ellenzéki támogatással újra privatizálnák a tankönyvpiacot
