Állami mankóra támaszkodik a japán gazdaság

Mátrix
A fogyasztási adó tervezett emelése megosztja a közvéleményt. A kérdés az, hogy az elöregedő társadalmat hitelből vagy adóbevételekből kell-e finanszírozni.

ADÓVITA

Váratlanul 2,1 százalékra ugrott az első negyedéves japán GDP, annak dacára, hogy tombol az amerikai–kínai vámháború, valamint Washington lefújta a távol-keleti szigetországgal kötendő szabad kereskedelmi szerződést. Az előző három hónap 1,6 százalékos adata után a legtöbb elemző stagnáló vagy enyhén visszaeső idei első negyedévre számított. Japán ezzel sikeresen elkerülte a recessziót, legalábbis egyelőre. Az elemzők továbbra is pesszimisták, a beruházási adatok ugyanis visszaesést mutatnak. A kínai gazdaság lassul, így a japán vállalatok egyre óvatosabbak, a hangulatindexek romlanak. Néhányan ugyanakkor megjegyzik, hogy a beruházások visszaesése kisebb a vártnál.

 

ÉLÉNKÍT AZ ÁLLAM

A szigetország gazdaságát a kormányzati élénkítés húzza, a közösségi beruházások az első negyedben 6,2 százalékkal bővültek (lásd a grafikont). Az ez év márciusában lezárult pénzügyi esztendőben a kormány két pótköltségvetést is készített. A másodikban 3000 milliárd jent (körülbelül 27 milliárd dollárt) különítettek el infrastrukturális beruházásokra, főleg a tavaly nyári katasztrófahullám által okozott károk helyreállítására. (Hokkaidó szigetét például földrengés sújtotta, Oszakán tájfun söpört át.) A kormányzat külön keretet hozott létre az iskolák földrengésállóságának a javítására, valamint a fogyasztási adó tervezett emelésének a kompenzálására – például támogatják a kisebb boltok pénztárgépbeszerzéseit.

A büdzséből kiderül, hogy Tokió a korábbi évek feszességre törekvő gazdaságpolitikája után elengedte a költségvetési hiányt. Az erős első negyedéves GDP gazdasági alapot is teremt a politikai szándéknak: Abe Sinzó kormányfő szerint megléphető a fogyasztási adó (gyakorlatilag az áfa) októberre tervezett, nyolcról tíz százalékra történő emelése. 

ADÓVITA

Az adóemelésről parázs vita folyik a japán törvényhozásban és a közéletben egyaránt. Még a kormánypárti, konzervatív képviselők körében is sokan érvelnek ellene, azt állítva, hogy amikor az infláció egy százalék alatt van, semmi szükség nincs tehernövelésre. 

A laza költségvetési politikát a központi bank is támogatja. A büdzsé hosszú évek óta elsődleges hiányt mutat, vagyis a költségvetés a meglévő adósság megújításán túl újabb állományokat halmoz fel. Ezt részben azért teheti meg, mert a kötvényállomány tetemes része nem magánbefektetőknél, hanem a Bank of Japan számláin landol. A 10 000 milliárd dollárnak megfelelő adósságállomány ellenére a tízéves japán államkötvény hozama nulla körül tud maradni, és az infláció is stabil a központi bank eszközvásárlási programjának köszönhetően. Ez egyébként a legfőbb gazdasági érv az adóemelés ellen: ha nincs költségvetési válság, és az infláció sem szabadult el, akkor miért kellene az amúgy is lanyha lakossági fogyasztást tovább szűkíteni egy ilyen lépéssel? A lakossági kereslet csökkenésének a hátterében a népesség elöregedése áll. Az idősek nem vesznek új lakást, új autót, új tartós fogyasztási cikkeket – s általában is kevesebbet költenek, mint a fiatal generációk.

Az érveléssel egyébként mintha a miniszterelnök is egyetértene. Abe Sinzó már kétszer is elhalasztotta az adóemelést, tartva annak gazdasági növekedést visszafogó hatásától és a költségvetési hiány elszaladásától. 

A nagyobb sarcot támogatók ugyanakkor azzal érvelnek, hogy nem lehet a végtelenségig növelni az államadósságot: a bővülő egészségügyi és nyugdíjkiadásokat adóbevételekből kellene nagyobb arányban fedezni, nem pedig hitelfelvételből. Az emelést főleg a nagyvállalatok befolyásos vezetői és érdekes módon az ellenzéki balközép politikusai támogatják. 

A közvélemény-kutatások szerint a lakosság nagy része azonban – érthető módon – ellenzi a tervezett lépést, így elképzelhető, hogy a miniszterelnök politikai megfontolásokból tovább hezitál. Újabb érv lehet a halasztásra a Bank of Japan felmérése, a július 1-jén megjelenő úgynevezett tankanjelentés, amely a várakozások szerint romló üzleti hangulatról számol majd be. Az óvatosság indokoltnak tűnik, a japán kivitel ugyanis áprilisban immár ötödik hónapja csökkent. 

 

TRUMP TOKIÓBAN

A kínai–amerikai vámháború, a csökkenő kínai kereslet elveszi a japán exportőrök piacait – Kína Japán legnagyobb kereskedelmi partnere. Az áprilisi 2,4 százalékos visszaesés hátterében főleg a csip- és a félvezetőgyártók mérséklődő kivitele áll. A félvezetők és az azokat gyártó berendezések Kínába irányuló exportja hat százalékkal zsugorodott. Washington egyre nagyobb nyomás alá helyezi az amerikai IT-gyártókat, hogy ne használjanak kínai eredetű alkatrészeket. 

Donald Trump, az USA elnöke lapzártánk idején látogat Japánba. A tárgyalások során Tokió várhatóan kompenzációt kér majd a kieső kínai exportért, és követelni fogja a japán autókat sújtó büntetővámok eltörlését. Az Egyesült Államok vezetője az erről szóló döntést fél évvel halasztotta el a közelmúltban. Trump egy Twitter-üzenete szerint a japán autóimport „nemzetbiztonsági érdekeket sért”. A Toyota, amely normál esetben nagy ívben kerüli a konfliktust az amerikai kormányzattal, közleményben reagált: „Az elnök azt üzeni ezzel, hogy nincs szüksége a Toyota beruházásaira az USA-ban.”

 

Borítófotó: Csalódott japán szurkoló a tavalyi focivébén. Öngólt lőhet a kormány egy adóemeléssel

Ezek is érdekelhetnek

További híreink