Több ismert név is található a jelöltek listáján, például a korábbi igazságügyi miniszter és a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, Štefan Harabin, aki függetlenként indul. Ellentmondásos figura, megosztó személyiség, akit Vladimír Mečiar magyarellenes pártja, a HZDS jelölt tárcavezetőnek az első Fico-kormányba, és tegező viszonyban volt egy albán drogbáróval. Bár a felmérések szerint a támogatottsága 10-11 százalékos, nem tűnik valószínűnek, hogy bejut a második körbe.
Ahogy František Mikloško egykori kereszténydemokrata házelnök sem (akit Magyarországon Esterházy Jánosról alkotott pozitív vélekedése miatt kitüntettek), pedig most már harmadszor indul az államfőválasztáson, korábban 2004-ben és 2009-ben pályázta meg a tisztséget. A pártok közül több is saját jelöltet állított, így a szélsőjobboldali Mi Szlovákiánk Néppárt az elnökét, Marián Kotlebát állítja csatasorba, ahogy a Most–Híd szlovák–magyar alakulat és a Magyar Közösség Pártja (MKP) is az első emberét, Bugár Béla, illetve Menyhárt József személyében. A legerősebb kormánypárt, a Smer – SD (Irány – Szociáldemokrácia) a múlt hét végén döntött. A párt elnöke, Robert Fico, okulva öt évvel ezelőtti államfőjelölti kudarcából is, nem kívánt újra indulni, de egyébként sem lett volna alkalmas a belpolitikai helyzet erre, miután a Kuciak-gyilkosság miatt kénytelen volt még a miniszterelnöki tisztségétől is megválni. Hónapokon át Miroslav Lajčák külügyminisztert emlegették a párt jelöltjeként, de ő elvetette ezt a lehetőséget, annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások szerint jó esélye lett volna nemcsak a második körbe való bejutásra, hanem a tisztség elnyerésére is.
Végül egy új lehetséges jelölt neve került a köztudatba: Maroš Ševčovičé, aki jelenleg az Európai Bizottság egyik alelnöke és tavaly ősszel még az európai szocialisták „spitzenkandidat”-jaként is szóba került az Európai Bizottság elnöki posztjára. Végül Frans Timmermans lett a jelölt, így Ševčovičnak el kellett gondolkodnia a jövőjéről. Január elején először bukkant fel a neve a sajtóban lehetséges szlovák államfőjelöltként, majd január 18-án ő maga jelentette be, hogy elindul a választáson. Öllös László politológus, egyetemi oktató szerint ez a bejelentés eléggé megkésett, hiszen a többi jelölt már javában kampányol. Ennek ellenére úgy látja, hogy Ševčovičnak nagy esélye van bejutni a második fordulóba, különösen, ha az őt jelölő párt választói is mögé állnak. A programjáról egyelőre keveset tudni. Tavaly szeptemberben, amikor még az EB elnöki posztjának elnyerése volt a célja, Európa gazdasági megosztottságának fokozatos felszámolását nevezte meg legfőbb feladatként, de a V4-ekről szót sem ejtett, ahogy az illegális bevándorlás megállításáról sem, ehelyett igazi brüsszeli bürokrataként a populisták, az eurokritikusok megfékezéséről beszélt.
Miután a második legnagyobb kormányerő, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) nem állított saját jelöltet, Öllös szerint Ševčovič kampányán múlik, hogy sikerül-e meggyőznie alkalmasságáról a nacionalista nemzeti párt híveit is. Erre elsősorban a stúdióbeszélgetéseken és a jelöltek vitáin nyílik majd lehetősége. Az elemző úgy véli, a második körben Robert Mistrík kutatóvegyész és vállalkozó lehet az ellenfele, aki már tavaly májusban bejelentette indulási szándékát, és bár függetlenként száll ringbe, a legnagyobb ellenzéki párt, a liberális, ám bevándorlásellenes Szabadság és Szolidaritás (SaS) tömörülés támogatását is élvezi. Mistrík az ENSZ migrációs paktuma kapcsán azt nyilatkozta, hogy az a probléma pozitív kezelésére irányul, de szükség lenne további egyeztetésre, mert sok tagállam elhatárolódott a javaslattól, mivel sok kérdésre nem ad megnyugtató választ.
A felvidéki magyarságot képviselő MKP immár másodszor indít saját jelöltet. 2014-ben Bárdos Gyula személyében magyar jelölt Szlovákia történetében először lépett ringbe az államfőválasztáson, és 5 százalék feletti eredményével meg is lepte a szlovák közvéleményt. Az MKP a migráció kérdésében a Fidesz álláspontját vallja, a V4-ek kapcsán csupán azt szokta bírálni, hogy Szlovákia kétszínű politikát folytat a kisebbségi kérdésben. Míg a kormányfők találkozóin az egységet bizonygatja, addig a szlovákiai magyarokat gazdaságilag és kulturálisan is igyekszik ellehetetleníteni. A felvidéki magyar közösség tisztában van azzal, hogy jelöltjének vajmi kevés esélye van a második körbe való bejutásra, de Menyhárt József – akárcsak korábban Bárdos Gyula – arra szeretné kihasználni a jelöltséggel járó kommunikációs lehetőséget, hogy a szlovák közvéleményt tájékoztassa a felvidéki magyarság problémáiról és azokról az elképzelésekről, amelyek megvalósulása jelentősen javíthatna a magyarság közérzetén és életkörülményein.
A szlovák sajtó nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, a magát a magyarság képviselőjének is beállító Most–Híd vegyes párt pedig óvatosan kerüli ezt a témát és kizárólag pozitív üzenetek fogalmaz meg a többségi társadalom felé. Ez egyébként kiderül Bugár Béla elnökjelölti kampányából is. Már indulása bejelentésekor az hangzott el, hogy ő nem magyarként, hanem minden szlovák állampolgár elnökjelöltjeként szeretné megmérettetni magát. Kétnyelvű szórólapjain harmincéves politikai tapasztalatával, kompromisszumkészségével indokolja rátermettségét az államfői posztra, de egyetlen alkalommal sem említette meg a felvidéki magyarokat és az ország más nemzetiségeit.
Indulását sokan a kikopott politikus előremenekülésének tartják, de Öllös László szerint nem erről van szó. Bugár Béla mindenekelőtt azért jelöltette magát, mert pártját szeretné ismét jobb színben láttatni, miután a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a Most–Híd támogatottsága 5 százalék körül mozog, és bizonytalanná vált a bejutása a pozsonyi törvényhozásba. Pártja elveszítette szlovák szavazóinak túlnyomó részét, és a Most–Híd nehezen értelmezhető politikája magyar híveit is elbizonytalanította. Bugár Béla a V4-ekről eddig egyetlen alkalommal sem fejtette ki véleményét, a Fidesz–KDNP politikájáról viszont többször is bírálóan nyilatkozott, az őt támogató médiumokban pedig kizárólag negatív vélemények fogalmazódnak meg a magyar kormányról. Ettől függetlenül Bugár Béla és Menyhárt József szereplése és támogatottsága a felvidéki magyarság állapotának egyfajta indikátora is lehet majd.
Borítófotó: Voksolás 2014-ben egy trencséni szavazókörben. Idén is az a kérdés, hogy a párthűség vagy a civil összefogás érvényesül
