Az állam csak a beszedett adókból tud gazdálkodni, ám egyáltalán nem mindegy, hogy milyen forrásból érkeznek azok az adóforintok. Például 2010 előtt a baloldali-liberális kormányok az úgynevezett debtfare modellt követve hitelből finanszírozták választási ígéreteiket, majd az államcsőd szélén megszorító csomagokat és adóemelést fogadtak el.
Nagyot fordult a világ 2010 óta. A polgári kormány a workfare modellt követve csökkentette a munkára rakódó terheket, hogy jobban megérje dolgozni. Az itt kieső adóbevételt az áfa kétszázalékos emeléséből, valamint a gazdaság kifehérítéséből pótolják.
A NAV-hoz bekötött pénztárgépek szépen mutatják a szupermarketekben, benzinkutakon és boltokban elköltött forintokat, így aki feketén vagy külföldön dolgozik és itthon vásárol, szintén hozzájárul a költségvetéshez. Nem is beszélve arról, hogy ezáltal az uniós projektekből is több marad itthon.
A fogyasztás adóztatása már a boldog békeidőben is jól működött, és ráadásul igazságos is, hiszen aki többet fogyaszt, az többet is fizet. A gazdagoknak sem éri már meg annyira az adókerülés, hiszen az alacsonyabb adókat ők is szívesebben fizetik meg, így bővítve az adózók bázisát és csökkentve az egy adózóra nehezedő terhet.
Derült égből villámcsapásként érkezett a hír, miszerint az Európai Parlament (EP) 25 százalékban maximálná az uniós tagállamokban az általános forgalmi adó (áfa) felső kulcsát; az úgynevezett teljes áfarendszerreformom belül. Brüsszeli forrásaink szerint ez az áfás „megrendszabályozás” korábban nem is szerepelt a tervekben. Jeppe Kofod, az áfaszabályok témájáért felelős dán szocialista képviselő a felvetés kapcsán úgy érvelt a minap Brüsszelben, hogy sokféle áfarendszer létezik az Európai Unióban, tele kiskapuval és fekete lyukkal. Ez vezetett el oda, hogy egyre több áfabevétel tűnik el. „Az előttünk lévő reformokkal csökkenthetjük az áfabevétel-kiesést, valamint a vállalatok adminisztratív költségeit” – tette hozzá.
Szanyi Tibor szocialista EP-képviselő közleményében felhívta a figyelmet arra, hogy a 15 és 25 százalékos érték közé eső általános kulcson túl a tagállamoknak lehetőségük lesz két kedvezményes és egy 0 és 5 százalék közötti kulcs alkalmazására is.
Szerinte a költségvetési források biztosítása és a káros adóverseny elkerülése céljából valamennyi áfakulcsot figyelembe véve egy 12 százalékos súlyozott átlagot kell elérni minden tagállamban.
A 27 százalékos áfa nem is annyira kirívó, 24 uniós országban már „kettessel” kezdődik ez az adókulcs és szorgosan emelik tovább. Szanyi Tibor populista javaslata elfedi, hogy a kormány már eddig is számos létszükségletű terméket és szolgáltatást sorolt a kedvezményes adókulcs alá, így segítve célzottan a rászorulókat és a kiskeresetűeket. Ráadásul pont Brüsszel nem engedte a fordított áfakulcs alkalmazását az olyan érzékeny termékeknél, mint a cukor vagy az étolaj. A brüsszeli mandátumát féltő szocialista politikus bevételcsökkentő javaslatának elfogadása segítené a bevándorláspárti uniós politikusokat, akik az országunknak járó fejlesztési források visszatartása mellett így is nyomást akarnak gyakorolni Magyarországra.
A magyar kormány álláspontja szerint Brüsszel és a baloldal meg akarja emelni a személyi jövedelemadót és meg akarja szüntetni a gyerekek után járó adókedvezményt. Ez a valódi cél, ezért akarják korlátozni a tagállamok szuverén adópolitikáját – kaptuk a kormányzati tájékoztatást.
Két olvasata is van az egységes, 25 százalékos uniós áfakulcsos kezdeményezésnek: egyfelől a föderalizmus irányából érkező, Magyarországra vonatkozó „politikai üzenet”, valamint az államháztartás részéről felmerülő finanszírozási igény – hangsúlyozta Kovács Árpád, a Költségvetési Tanács elnöke. Ugyanakkor a szakember még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a szóban forgó ötlet nem érinti majd hazánkat. Tudniillik nem egyértelmű, hogy az az egyes áfakulcsokra vonatkozik-e, vagy az úgynevezett áfacentrumra. A Költségvetési Tanács elnöke szerint nálunk ugyanis – hiába egységesen 27 százalékos az áfa – az általános terhelés 21-22 százalékon „megáll”. Gondoljunk csak a számos kedvezményezettre – építőipar, vendéglátás, élelmiszer –, amelyeknél nagyon alacsony az áfakulcs – emlékeztetett rá Kovács Árpád, aki végezetül aláhúzta: az adópolitika kialakítása eddig nemzeti hatáskörben volt, most az uniformizálás jöhet, ami nem feltétlenül jó irány.
Hegedüs Sándor, az RSM Hungary Zrt. adóüzletág-vezetője szerint az általános forgalmi adó felső kulcsának maximálása praktikusan kifejezetten egy uniós tagállamot, Magyarországot érint. A szakértő szerint hiába a 27 százalékos magyar áfakulcs, nemzetközi összehasonlításban nem hazánk az „éltanuló”. Például a szomszédos Szlovákiában és Horvátországban magasabb az áfaterhelés – a fent említett kedvezményes „körök” miatt.
Hegedüs Sándor kiemelte azt is, hogy láttunk már ilyet: a Gyurcsány-kormány – pont az országgyűlési választások előtt – 2006-ban 25-ről 20 százalékra már levitette az áfakulcsot, ám ezt nem a fogyasztók, hanem a kereskedők és a szolgáltatók érezték. Ha Brüsszelben elfogadják a legfeljebb 25 százalékos áfakulcsos döntést, akkor hozzávetőleg 300 milliárd forint bevételkieséssel lehet számolni a központi költségvetésben. Bár a lakosság körében első látásra népszerűnek tűnhet a 27 százalékos kulcs mérséklése, azt a korábbi tapasztalatok szerint legfeljebb a feléjük értékesítő kiskereskedők, szolgáltatók fogják megérezni. A költségvetési hatás miatt viszont a további, célzott, egyes termék- és szolgáltatásköröket megcélzó áfakulcscsökkentés maradhat el, kedvezőtlenül érintve egyes ágazatokat vagy szociálisan hátrányos helyzetű csoportokat.
