Átmenetileg ugyan, de fellélegezhetnek az európai acél- és alumíniumtermelők. Donald Trump amerikai elnök ugyanis a május eleji terminust egy hónappal kitolva türelmi időt adott az ezen termékek importjára kiszabott büntetővámok bevezetése kapcsán az EU-nak. Korábban egyébként hasonló engedményt kapott (szintén június 1-jéig) Kanada és Mexikó is. Velük szemben az a kikötés, hogy tárgyalják újra az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) feltételeit. Oroszország, Kína és Japán esetében azonban e hónaptól már hatályos a rendelet. A Fehér Ház közölte, hogy Argentínával, Brazíliával és Ausztráliával megszületett az elvi megállapodás a Trump által fairnek nevezett kereskedelmi gyakorlatról. Dél-Korea szintén vállalta, hogy kevesebb acélárut exportál az Egyesült Államokba.
AZ ÁRVA CITROËN
A büntetővámokkal való fenyegetés oda vezetett, hogy az amerikai acélimportőrök elkezdtek spájzolni. A feldolgozóiparban széles körben használt melegen hengerelt, tekercselt acéllemez tavaly október óta 40 százalékkal, tonnánként 875 dollárra drágult. Az alumíniumlemezek ára 17 százalékkal, tonnánként 3100 dollár közelébe emelkedett.
Az USA elnöke által lefektetett szabályokat elfogadni nem akaró országok arra játszanak, hogy az amerikai piacon megdráguló termékeiket az EU-ban tudják majd eladni. Ez év első negyedében az unió acélimportja 300 ezer tonnával bővült az Eurofer, az acélgyártók európai érdekképviselete adatai szerint.
A Donald Trump által alkalmazott stratégia, az oszd meg és uralkodj elve működőképes az EU esetében. A német gazdaság exportvezérelt, elemi érdeke az amerikai piac megtartása. Berlin alkut ajánlott Washingtonnak, például alacsonyabb importvámokat az amerikai autókra. A franciák azonban, akik jóval kevésbé érdekeltek az acélexportban (lásd a grafikont), hevesen ellenzik az ilyesfajta egyezkedést. Macron államfő úgy érvel, hogy az Egyesült Államok ezt a gyengeség jelének látja és ki is használja. A franciák következetesen képviselik azt az álláspontot, hogy az uniónak egységesen kell fellépnie. Az USA első embere, úgy tűnik, sikeresen vert éket az EU kereskedelempolitikájába, kérdés, lesz-e ebből hasadás. „A franciáknak könnyű, egy árva Citroënt sem adnak el az Államokban, míg a német autóipar úgy, ahogy van, az amerikai piactól függ” – panaszkodott a The Wall Street Journalnak egy berlini hivatalnok.
MÉLYREPÜLÉS
Donald Trump amerikai elnök arra hivatkozva indította el a kereskedelmi háborút, hogy az USA acéliparát hosszú évek óta a rossz döntések sorozata és a nem fair kereskedelmi gyakorlat tizedeli meg.
Ebben teljesen igaza van, azonban hozzá kell tenni azt is, hogy ezeket a rossz döntéseket maga az amerikai acélipar hozta meg. A II. világháború vége felé csaknem egyeduralkodó volt a világon, a globális termelés háromnegyedét adta. A háború által sújtott japán és német ipar romokban hevert. Az újjáépítés viszont lehetőséget adott számukra az innovációra. Az Egyesült Államok acélszektora ellenben megmaradt a hagyományos, úgynevezett „nyílt szívű” eljárásnál. 1948-ban Ausztriában, Linzben elkezdtek azzal kísérletezni, hogy oxigént fecskendeztek az olvadt fémbe. Az osztrák város egyfajta ipari zarándokhellyé vált a következő években. Az általuk kifejlesztett módszerrel az acél előállítási költsége 40-50 százalékkal csökkent.
A legnagyobb amerikai acélkonszern, a U. S. Steel azonban nem vett erről tudomást, maradt a tradicionális technológiánál. Az 1950-es években az európai ipar átállt az új metódusra. 1957-re már az USA kongresszusa is látta, hogy nagy baj van. Összehívta egy meghallgatásra az ágazat vezetőit, akik szokás szerint homokba dugták a fejüket. Nem sokkal később Európa megint újított, elkezdett terjedni az ívfényes kemencés, elektroacélos technológia. Az Államokban a Big Steel csak a 60-as években kezdett átállni az oxigénbefecskendezéses eljárásra. Ekkorra azonban már túl késő volt, az amerikai acélipar elvesztette költségelőnyét, hatékonysága messze elmaradt az európai és a japán versenytársakétól.
Az utolsó csapást egy Ken Iverson nevű ember mérte a régi technológiára az 1960-as években. Részesedést szerzett a Nucor nevű acélóriás elődjében, és elkezdtek elektroacélgyárakat építeni. A terjeszkedés szédítő iramú volt, nem is tudott vele lépést tartani a hagyományos módszert alkalmazó amerikai gyártók többsége.
A lemaradók állami védelemért, protekcionizmusért folyamodtak, ám Iverson, befolyását latba vetve, a számára előnyös versenyt védve megakadályozta ezt. Holott akkoriban még lett volna értelme a piacvédelemnek, segíthetett volna a többi amerikai gyártónak a technológiai felzárkózásban. A Nucor így az ország legnagyobb acélipari konszernjévé vált. Amikor Trump bejelentette a büntetővámokat, a cég, mint a U. S. Steel korábban, üdvözölte a döntést.
