– Libanoni származású, sikeres üzletember, a legnagyobb magyarországi sajtexportőr cég tulajdonosa, vezetője. Hogy került Magyarországra?
– Ösztöndíjasként, 1975-ben jöttem, 19 évesen. A budaörsi nyelvi előkészítő után elvégeztem Debrecenben az orvosi egyetemet, majd elmentem szülész-nőgyógyásznak Nyíregyházára, 1982 októberétől 1983 februárjáig. Onnét kerültem át Tapolcára, a sebészeti osztályra, mert a debreceni tanszéki tanárom odakerült főorvosnak. Ő hívott engem oda. Sebészként 1986-ban szakvizsgáztam és 1990-ig dolgoztam Tapolcán, tehát sebészorvos vagyok.
– Hogyan indult a saját vállalkozása?
– Már az orvosi munka közben elkezdett foglalkoztatni az üzlet. Felvettem a kapcsolatot és próbáltam együtt dolgozni a nagy állami exportcégekkel, például a Terimpexszel vagy a Monimpexszel. Az arab export érdekelt elsősorban. Pénzem nem volt az üzlethez, de 1982-ben, amikor megkaptam az orvosi diplomát, édesapám vásárolt nekem egy vadiúj,
0 kilométeres autót. Ez a Datsun akkoriban Magyarországon olyan volt, mint a Rolls-Royce vagy a Ferrari a Trabanthoz képest. Idetartozik, hogy édesapám nem támogatta az üzleti erőfeszítéseimet. Nyolcan vagyunk testvérek, mindegyikünk doktorált, a bátyám pszichiáter, az öcsém gyógyszerész, de vannak mérnökök is közöttünk. Édesapám büszke volt rá, hogy ennyi doktorált gyereke van. Nem akart kekszeladót csinálni belőlem, mert először a Győri Keksz- és Ostyagyárral akartam dolgozni, ostyát exportálni Libanonba. Az autómat így eladtam 5000 dollárért, s kimentem Nyugat-Berlinbe, ahol körülbelül 250 márkáért vettem egy használt, nagyon rossz állapotú Fiatot, amely alig ment. Az árkülönbözetből vásároltam meg aztán a Monimpexen keresztül az első konténer ostyát, így a kereskedelem mellett köteleztem el magam.
– Bejött?
– Az még veszteséges volt, de később – a sebészet mellett – egyre jobban kezdtem érteni hozzá. Az ügyeletek mellett elutaztam Libanonba, megpróbáltam eladni az árut, visszajöttem, s ez ment is így. Később közeledett a rendszerváltás, és már kifejezetten a sajtexport érdekelt Libanonba, az arab országokba. Első cégem, a Caravanes Kft. 1989. október 23-án, a köztársaság kikiáltásának napján alakult, ami akkor még nem volt ünnep. Magát a sebészetet pedig 1990 elején hagytam abba. A nagykőrösi tejüzemet 1992 körül vettük meg, a 2000-es évek elején pedig több leállított üzemet is talpra állítottunk. Naponta száz tonna sajtot gyártani és ezer embert irányítani nem egyszerű. Nem panaszkodom, én ezt szeretem csinálni, és büszke vagyok rá.
– Hol tart most a cégcsoport?
– Négy gyárunk Barcson, Kacsó-tán, Haj-dúböszörményben és Kőröstetétlenben működik. Nemcsak az arab államokba, hanem összesen 43 országba exportálunk, Kínától Amerikáig. Innovációink folyamatosak, az árbevételünk 30-35 milliárd forint, a tavalyi nyereségünk is milliárdos nagyságrendű volt. Az idei az elmúlt évinél kisebb lesz a kedvezőtlen árfolyamváltozások miatt, ez azonban még nem tragédia, előtte ugyanis jól jártunk a kedvezőbb árfolyammal.
– Hogy áll a Kőröstej a magyar pia-con?
– Fontos szereplőnek számítunk a hagyományos sajtkategóriák szegmensében. Emellett olyan nemzetközileg sikeres termékeinket vezettük be idehaza is, mint a Hajdú grillsajt vagy a joghurtsajt. Ezek ma már a magyar üzletekben is nagyon keresettek, és mindig örülök, ha látom őket a polcokon. De nem állunk meg, ígérem, hogy tovább színesítjük a hazai palettát a következő években.
– Muszlim vallású?
– Azt, hogy milyen vallásúak vagyunk, nem mi választjuk meg. Nekem édesapám, édesanyám muszlim szunnita volt, ezért lettem muszlim szunnita. Ha keresztények, keresztény lettem volna – mint oly sokan Libanonban. Senki sem megy be a szupermarketbe és emeli le a polcról a vallását. Azt általában örököljük. Semmi probléma nincs ezzel, mert a muszlim és a keresztény vallás is azt mondja: olyanok vagyunk, ahogyan viselkedünk. Tehát az ember élete, viselkedése a fontos. Lehetek én akármilyen hitű, a legjobb keresztény, minden vasárnap járhatok a templomba, vagy a legjobb muszlim, aki állandóan mecsetben tartózkodik, ha közben becsapom az embereket. Ha lenyúlom őket, nem fizetem ki a számláikat, kiszúrok velük, s nem vagyok jó ember.
– És Riad Naboulsi?
– Én akármilyen vallású is vagyok, reményeim szerint jól viselkedem az embertársaimmal. A társadalom hasznos tagjaként ezer főt foglalkoztatok, több tízezer tonna, 1500-2000 konténernyi sajtot exportálunk. Csak Irakba 50-70 kamion megy ki havonta. Négy üzemünk van, több mint száz termelőtől vásároljuk a sajtgyártáshoz felhasznált tejet – kizárólag Magyarországról. Soha nem maradt kifizetetlen számlánk. Cégcsoportunk kiemelt adózó, és köztartozásunk sem volt soha. A pénzügyi minősítők mindig olyan papírt adnak, hogy azt, ahogy mondják, kitehetjük a falra. Ezt nem sok vállalat mondhatja el magáról.
– Magyarországon élő libanoniként mi a véleménye a közéleti helyzetről?
– Mostanában elég sokat beszélnek akár a politikában, akár azon kívül a muszlimokról és nem muszlimokról. Én 42 éve élek Magyarországon, és már 60 felett vagyok. Tehát lassan elmondhatom, hogy háromszor annyit éltem már itt, mint Libanonban, ahol megszülettem. Ez idő alatt soha nem éreztem semmiféle megkülönböztetést senkitől, magyar embertől, magyar hatóságtól vagy magyar kormánytól, függetlenül attól, hogy jobb- vagy baloldali kabinet volt. Sem akkor, amikor diák voltam, sem amikor sebészorvosként, sem amikor üzletemberként dolgoztam. Soha. Ellenkezőleg: minden segítséget megkaptam a magyar néptől, a magyar kormányoktól és a magyar emberektől. Egyezreléknyi negatívumot nem említhetek, de nagyon sok pozitívumot mondhatnék. Engem soha nem bántottak, hanem segítettek, szerettek, becsültek és tiszteltek, s mivel látták, hogy jól csinálom, hagyták is, hogy tegyem a dolgomat. Ezért köszönet jár a magyar embereknek. Ezt szívből mondom, nem szoktam hízelegni senkinek.
– Hogyan éli meg a mindennapokat?
– Ahogy említettem, sosem volt rossz tapasztalatom. De nem is járkálok olyan helyekre, olyan emberek közé, ahol atrocitás érhetne. Nem csinálok egyebet, mint hogy reggel felkelek, dolgozom, az általában hosszú munkanap után pedig hazamegyek és otthon vagyok a családommal. A feleségem is libanoni, végzettsége szerint belsőépítész. Fiunk, Omar 28, a kislányunk, Roua 23 éves. Mindketten Angliában tanultak, hozzáteszem: jól. Omar ma már velem együtt dolgozik a cégben. Ez a család.
– Otthon érzi magát Magyarországon?
– Ha engem kérdez, ma már ugyanannyira vagyok magyar, mint libanoni. Gyakran járok a szülőföldemen, de nagyon hamar hiányozni kezd Magyarország, hiszen ma már szinte minden ideköt. Higgye el, a vallásunk nem a szélsőségekről szól. Egy jó muszlimnak tisztának, úriembernek kell lennie. Imádkozhat saját magában, nem kell hangoskodnia. Minden ember lehet jó, legyen akár muszlim, zsidó, buddhista vagy keresztény, kinek mi adatott.
Névjegy
Dr. Riad Naboulsi Tripoliban született, sokgyermekes értelmiségi családba
A nyolc testvér mindegyike doktori fokozatot szerzett, ő a Debreceni Orvostudományi Egyetemen kapott ösztöndíjat és diplomázott 1982-ben
Már a gyógyítás mellett belekóstolt az üzleti életbe, például kekszet, ostyát adott el a Közel-Keletre
1989-ben megalakította első cégét, a Caravanes Kft.-t
1990-től felhagyott az orvoslással, és csak az üzleti életben dolgozik
KŐRÖSTEJ
A céget a libanoni származású, orvosi diplomáját
Magyarországon megszerző dr. Riad Naboulsi alapította 1989-ben. Mára Magyarország egyik legnagyobb sajtgyártójává és élelmiszer-exportőrévé vált a Kőröstej-csoport, amely Somogy, Baranya, Pest és Hajdú-Bihar megyében is jelentős üzemet működtet, mintegy ezer munkavállalót foglalkoztatva. Egyedülálló technológiával és világszínvonalú berendezésekkel felszerelt gyáraiban kiváló minőségű sajtokat készít. Fő profilja a kaskavál, a grillsajt, a parenyica, a halloumi, a labneh-joghurtsajt, a trappista, valamint krémfehér sajtok gyártása, belföldi és exportértékesítése. Magyar alapanyagokból, magyar munkaerővel és itteni fejlesztéseknek köszönhetően készített termékei a hazai piacon kívül a Közel-Kelet szinte valamennyi államában és az Európai Unió számos országában keresettek. Az elmúlt években öt kontinens több mint negyven országába exportáltak sajtokat, nemzetközileg legismertebb márkanevük a Hajdú.
