KÁRPÁTALJAI RIPORT
„A Mikulás korábban érkezett, és hozott egy új kislányt a nagydobronyi gyermekotthonba. Kamilla hároméves, hajléktalan anyukája hagyta egy tó partján. Ott élt addig, amíg a rendőrök rá nem találtak. Mit élhetett át ez a kislány? Most az a garbó van rajta, amelyik az én kicsi lányom egyik kedvence volt. Jobb helyre nem is mehet az adomány.” Ezt a történetet az intézményt támogató Gui Angéla karitatív futónagykövet osztotta meg a közösségi oldalán. December közepén, ottjártunk előtt is várták Nagydob-ronyba egy kis karácsonyi előkészületre és egy tornaórára a nemrég elkészült, adományokból berendezett sportszobába.
– Minden gyermekről, akit behozunk, regényt lehetne írni: hogy mit éltek át, milyen nyomorból jöttek. Fél év is eltelik, mire megnyílnak, s elmondják rettenetes élményeiket tragédiákról, családon belüli erőszakról – mondja id. Katkó László, aki 1995-től idei nyugdíjba vonulásáig állt az intézmény élén. Munkásságának elismeréseként novemberben az Országházban a Kárpát-medencei Magyar Családok Megmaradásáért díjban részesült.
– De ezek a gyerekek ma már gimnáziumba járnak, sőt nyolcan egyetemen, főiskolán tanulnak, most közel 70 lány nevelkedik nálunk, fogyatékkal élők és egészségesek egyaránt. Árvák, félárvák, elhagyottak, akikről szüleik lemondtak vagy nem tudják eltartani őket. Közülük sokan tartják a családi kapcsolatot telefonon vagy személyesen, általában a születésnapokon, de számukra a nagydobronyi intézmény vált valódi otthonná. Ez a mi csodánk – teszi hozzá a volt intézményvezető, s felidézi a kezdeteket.
FESZÜLTSÉG A CSALÁDBAN
Az 1980-as évek közepétől a Stichting Hulp Oost-Europa holland segélyszervezet nagyon sok humanitárius szállítmányt vitt Ukrajna több állami gyermekotthonába, azonban a támogatásból maguknak a gondozottaknak sokszor semmi sem jutott. Ekkor határozta el az adományozókkal, hogy létrehoznak egy keresztyén gyermekotthont, amiről egész Ukrajna példát vehetne. A Szovjetunió felbomlásakor azonnal megkezdték a munkát, és 1995 márciusára már lakhatóvá is tették a két év alatt felhúzott, több mint 160 négyzetméter alapterületű kétszintes épületet, s decemberben ünnepélyesen átadták a gyermekotthont a Kárpátaljai Református Egyházkerületnek.
– Azóta 128 gyereket neveltünk fel. Időközben 28 lány férjhez ment, már 27 unokánk van – ismerteti a családi gyorsmérleget az alapító. Fia, ifjabb Katkó László pár hónapja vette át tőle az irányítást, de már szinte a kezdetektől bekapcsolódott a munkába.
– Mivel értettem a számítógép kezeléséhez, én intéztem a gyermekotthon levelezését, pályázatokat írtam. 2004-től pedig főállásban dolgozom itt, hivatalosan titkár, valójában pedig mindenes lettem a gyermekotthonban. Még a méhésznek is segítettem befogni a rajt, amikor pedig beindult a pékségünk, sofőr kellett. Volt jogosítványom, én szállítottam ki a kenyeret – sorolja ifjabb Katkó László.
A gyermekotthonban való munka teljes embert igényel. Emiatt nemegyszer keletkeztek súrlódások a Katkó családban.
– Amíg nem dolgoztam itt, haragudtam édesapámra, hogy minden idejét itt tölti. Amikor elment otthonról, még aludtam, amikor megjött, már késő este, sokszor éjszaka volt, alig találkoztunk. Egyetlen napig se volt szabadságon. Odahaza nem értettük, mi az a rengeteg elfoglaltság, ami miatt mindig távol van. Ez később velem is megismétlődött. Az én feleségem is folyton azt firtatta, miért kell ennyi időt az otthonban tölteni. Nos, felszámoltuk a kétlaki életet, a gyes lejártával az asszony is a munkatársunk lett – nevet fel a kisebbik Katkó.
Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége és a gyermekek fogadják Gui Angélát. a tavalyi 500 km-es futást szervező Bethesda kórház adománygyűjtéssel és egészségügyi szűréssel is segíti a nagydobronyiakat
NYITOTT TENYÉR
A gyermekotthon egy kilenchektáros területen fekszik. Itt vannak az istállók, a garázsok, a műhely és a raktárak, odébb pedig a gyümölcsös, illetve a hét fóliaház is, amelyek összterülete 7500 négyzetméter.
– A saját gazdaság létrehozását az édesapám szorgalmazta, s igaza volt – magyarázza az igazgató, hiszen több lábon kell állni, nem szabad csak a támogatásokra hagyatkozni. Eredetileg csak pár tehénről, sertésről, szárnyasról volt szó az otthon szükségleteinek kielégítésére. A lányok fejlődése szempontjából is jó ötletnek bizonyult, beletanultak a háztáji munkába. A kezdetekben jól ment a gazdaság, kaptunk traktort, majd magunk is vettünk, s bérmunkát is vállaltunk a faluban. De erre már nincs akkora szükség, mert a két éve sikeresen működő, magyarországi finanszírozású Egán Ede vállalkozásfejlesztési program révén sok helyi gazda vásárolt mezőgazdasági gépet, s ez jó Kárpátaljának – mutatnak rá az összefüggésekre Katkóék –, az önellátás tartást egyénnek, közösségnek egyaránt.
– Az ukrán államtól intézményünk egy fityinget se kap, csak a fogyatékossággal élő gyermekeknek utalnak némi járadékot, de ez még a havi gyógyszerellátás költségeit se fedezi – veszi át a szót idősebb Katkó László. Szerencsére számos támogatójuk van világszerte. Meséli, hogy az otthonban élő látássérült, csípőficamos vagy egyéb problémával született gyermekeken sok esetben műtéttel lehet segíteni, de a közelben ezt nem tudják megoldani. Szóba jött régebben Kijev, de ott nem kevés pénzt kérnek el egy-egy beavatkozásért. Ezért az amerikai S.A.R.A. Alapítvány elnöke, Szilágyi István lelkipásztor felajánlotta, hogy kiviteti őket Magyarországra gyógykezelésre, de ez se olyan egyszerű, 15-20 éve pedig szinte reménytelen volt. Tartottak attól, hogy a rosszakaróik feljelentik őket, hogy szervkereskedés miatt járnak át külföldre. Ezért kiötlötték, hogy ne a gyermekek, hanem kárpátaljai orvosok lépjék át a határt, szerezzék meg a megfelelő tudást, hogy azt majd odahaza kamatoztathassák.
– És itt jött az extra előny: nemcsak a gyermekotthon lakóit tudjuk megműttetni, hanem családban élő betegtársaikat is itt, a közeli Munkácson. A megyei gyermekkórház 2017-ben együttműködési megállapodást kötött a budapesti református Bethesdával.
De nem csak ebben segít a nagydobronyi református otthon. A gazdaságban megtermelt javakból rendszeresen juttatnak a munkácsi gyermekkórháznak, a kárpátaljai égerligeti és beregszászi pszichiátriai intézményeknek vagy ahol épp szükség van rá. – Mi ennek örülünk, mert csak akkor tesznek valamit a markunkba, ha az nyitott. Ha nyitott, akkor pedig előbb adnunk kell, s utána kapunk – mutat rá a szeretet kétirányúságának alaptételére az intézményalapító.
Ők is haszonélvezői a Hungarikummal a kárpátaljai magyar árvákért! címmel indított Vörösmarty téri adománygyűjtő akciónak, amelyet az adventi és karácsonyi vásárt szervező Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ, a Magyar Asszonyok Érdekszövetsége és a Görömbölyi Borbarátok Hagyományőrző Egyesülete kezdeményezett.
A budapesti költségvetési támogatások is megnyílnak az intézmény előtt, ami lehetővé teszi, hogy tisztességes fizetést biztosítsanak a gyermekotthon dolgozóinak. Így várhatóan megszűnik majd a munkaerő elvándorlása, a nevelők és a kisegítő személyzet nem lesz rászorulva arra, hogy külföldi idénymunkával egészítse ki a jövedelmét.
Az intézmény lelkész-igazgatója, Katona Viktória a személyes példamutatásra helyezi a hangsúlyt a nevelésben, hiszen a gyermekek folyamatosan figyelik a velük élő felnőtteket, a beszédüket, a modorukat, az öltözködésüket, még a járásukat is. A lelkészét is.
– A gyermekeknek elsődlegesen nem arra van szükségük, hogy bibliaórákat tartsunk nekik. Amikor idekerültem, azt hittem, hogy ezzel fogok mindent elérni, de gyorsan rájöttem, hogy tévedtem. Úgy kerülhetek közel hozzájuk, hogy szeretem őket, foglalkozom velük, beszélek nekik Istenről egy történet, egy kép közös megbeszélésén keresztül. Amit átélnek, azt is megpróbálom a Biblia révén bemutatni nekik. Ha feljebb emeljük a hangunkat, ha indulatosabbak vagyunk, az számukra mindig egy jelzés. Most több új gyerekünk van, 8-9 évesek, akik már hoztak magukkal bizonyos mintákat, negatív tapasztalatokat, amiket nem könnyű elhagyniuk. Meg kell tanulnunk kezelni, megfékezni azokat az indulatokat, amelyek bennük vannak, rendet kell tennünk a lelkükben. Hogy megérezzék, Isten minden körülmények között szereti őket, és okkal hozta őket ide közénk – foglalja össze hét éve tartó munkája lényegét a fiatal lelkész.
ELJEGYZÉS
Amikor felkerestük a gyermekotthont, éppen egy eljegyzésre csöppentünk be. Kolenyuk Hanna az általános iskola elvégzése után az otthon konyháján kezdett el dolgozni. A választottja, Badó Sándor a beregszászi járási Rafajnaújfaluba való. Most Magyarországon, egy építkezésen dolgozik, hogy az ott keresett pénzből megalapozza a közös jövőjüket.
– Nehezen viselem, hogy csak havonta járhatok haza, de erősít a tudat, hogy Hanna visszavár – mondja Sándor, akinek a barátai eleinte furcsállották, hogy idejár, igyekeztek lebeszélni róla. De nem hallgatott rájuk, kitartott a szerelme mellett, megbecsüli, igazi társat talált itt, a gyermekotthonban.
– Hivatalosan egyébként szeretetotthon vagyunk. A legidősebb lányunk 32 éves, de élnek itt még olyanok páran, akik 1990 előtt születtek. Ezzel együtt nem az a célunk, hogy a végén idősek otthonává váljunk – mondja ifj. Katkó László.
– Ezért az eljegyzéseknek, a házasságoknak, de a legjobban annak örülünk, ha a lányok olyan férjet választanak maguknak, aki megbecsüli őket. Azt szeretném, ha a keresztyén értékrend szerint élnének a növendékeink.
Borítófotó: A nagydobronyi gyermekotthon közössége. Megmozgatják a lelkeket
