SZERBIA ÉS AZ IMF
Mivel Szerbia korábban sikeresen teljesítette a készenlétihitel-megállapodásokat, mégpedig úgy, hogy nem vette igénybe a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által a rendelkezésére bocsátott eszközöket, tavaly júliusban a felek úgy döntöttek: már csak a reformok végrehajtására koncentrálnak. Ennek az új egyezménynek politikai koordinációs eszköz (Policy Coordination Instrument – PCI) a neve. Belgrád álláspontja az, hogy jót tesz az ország imázsának, ha egy nemzetközi pénzintézet felügyeli a reformokat. Ez biztosítékot jelenthet a külföldi befektetőknek, valamint pozitív jelzés az Európai Uniónak. Így talán kevesebb olyan kritikát kell hallania Brüsszelben, hogy lassabban halad a felzárkózás, vagy nem áll eléggé stabil alapokon a költségvetés.
A tanácsadói jellegű megállapodás tehát elméletileg mindkét fél számára megfelelő keretet nyújt a további együttműködéshez.
Akkor kaptak sokkot többen a belgrádi elitben, amikor legutóbbi látogatása során az IMF átadta a kormánynak azt a 117 oldalas listát, amelynek minden egyes pontját ki szeretnék pipálni az év végéig mint teljesített elvárást. A gazdasági elemzők szerint Szerbia eleve tudhatta, hogy kötelezettségek nélkül egyetlen „szerelmi kapcsolat” sem működik, pláne a valutaalappal. Tehát jobb lesz nekifogni a javaslatok végrehajtásához, mert ha nem, pont annak az ellentéte következik be, amiért déli szomszédunk még mindig ragaszkodik az IMF-hez: a pénzintézet nem pozitív, hanem negatív jelentést tesz. Ez pedig nem biztatná, hanem eltántorítaná a befektetőket, továbbá kritikát váltana ki az EU-ban, a pénzpiac szintén kedvezőtlenül reagálna. S jóval több kár lenne abból, mint haszon, ha Szerbia most hirtelen makacskodni kezdene a nemzetközi intézménnyel.
Az IMF kívánságlistáján olyan jelentős vállalatoknak a privatizálása szerepel, mint amilyen például a hálózatával az egész országot lefedő, állami kézben lévő Komercijalna banka (Kereskedelmi Bank). Az állam nemrég vásárolta vissza a pénzintézet mintegy 35 százalékos részvénycsomagját 220 millió euróért az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD), valamint a Világbank-csoport egyik intézményétől, a Nemzetközi Pénzügyi Társaságtól (IFC). Most bocsátják áruba, s a versenypályázatra legalább hat szándéknyilatkozat érkezett. A Komercijalna banka a szerb piac harmadik legnagyobb szereplője a Banca Intesa és az UniCredit Bank Srbija után.
Magánosítani kell az 1500 dolgozót foglalkoztató vajdasági (Pancsova), Petrohemija nevű vegyi üzemet is, melynek éves bevétele 334 millió euró volt, 7,8 milliós bruttó profit mellett. Hasonló sorsot szánnak a belgrádi Lasta utasszállító vállalatnak is.
A nyugdíjak kiszámítása kapcsán szintén van ötlete a pénzintézetnek. A javasolt svájci modell értelmében a járandóság két gazdasági paraméter alakulásának a függvényében növekedne a jövő évtől: ötven százalékban az inflációs szint, ötven százalékban az átlagbér emelkedésével hangolnák össze. Az aktuális értékek tekintetében ez voltaképpen azt jelenti, hogy a mintegy 1,7 millió szerbiai nyugdíjasnak átlagban 5,5 százalékkal növekedne a havi járandósága januártól. Jelenleg hozzávetőleg 26 ezer dinár (74 ezer forint) az átlagos nyugdíj, ez 1400 dinárral (négyezer forinttal) lenne több.
Az IMF által diktált feltételeket bírálók azt hangsúlyozzák: nem lehet minden gond megoldása a nagy állami cégek eladása. A nyugdíjak kapcsán pedig kétféle kritika fogalmazódott meg: egyesek keveslik az 5,5 százalékot, mások meg attól tartanak, hogy a modell szerinti állandó növelések terhe alatt egyszerűen összeomolhat a nyugdíjrendszer. A többség tisztában van vele: a Nemzetközi Valutaalappal szemben nem lehet vita, legalábbis a következő két évben még nem, amíg a jelenlegi megállapodás kötelezi az országot.
Borítófotó: A Manasija kolostor nemzetközi lovagi tornája. A jó országimázs más feltételektől függ a pénzvilágban.
