FEGYVERES ERŐK A BALKÁNON
Különös politikai-katonai csillagállást figyelhettünk meg október elején Szerbia felett. Déli szomszédunkban egyfelől szerb–orosz hadgyakorlatot tartottak a két ország légierejének a részvételével, másfelől a NATO és Szerbia a katasztrófavédelmet gyakorolta. Mindkét esemény Belgrád közelében zajlott. A több ezer embert, katonát mozgósító NATO-programhoz szükséges, az észak-atlanti szövetség birtokában lévő eszközök jelentős része Magyarországon keresztül érte el Szerbia területét. A hónap első hétvégéjén Ferihegyen jó néhány szürke C–130-as szállítógép landolt, s katonai konvojok nehezítették déli irányban az országúti közlekedést.
JELZÉSÉRTÉKŰ LÁTOGATÁS
Belgrád Moszkva legközelebbi balkáni szövetségese, ugyanakkor az Európai Unióba is szeretne betagozódni. NATO-tagságról nincs szó, de a szerb vezetés tisztában van vele, hogy mind az EU, mind az észak-atlanti szervezet a nyugati partnerség integráns része. És ha Brüsszel – tekintetbe véve a NATO legfontosabb komponense, az Egyesült Államok jelenlegi vezetése teremtette bizonytalan helyzetet – úgy dönt, hogy megerősíti az uniós, elsősorban politikai-gazdasági szövetség katonai elemét, új helyzet alakulhat ki Szerbia számára is.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár jelzésértékű látogatást tett október elején Belgrádban. Tárgyalt a balkáni ország elnökével és kormányfőjével. Részt vett a Srbija 2018 elnevezésű, az észak-atlanti katonai szervezet csapataival és a szerb belügyminisztérium egységeivel rendezett gyakorlat megnyitóján. A NATO Euroatlanti Katasztrófareagálási Koordinációs Központja (EADRCC) és a szerb belügyi tárca által koordinált eseményt Mladenovacon tartották meg, október 8–11. között. Stoltenberg 8-án a szerb államfővel közösen megnyitotta az eddigi legnagyobb EADRCC-rendezvényt, majd részt vett és előadást tartott a Belgrádi Biztonsági Fórumon. A gyakorlaton negyven NATO-tagállam és -partnerország erői – köztük magyarok – vettek részt.
Az EADRCC 18. többnemzetiségű eseménye ezúttal a részt vevő országok csapatai közti koordinációra, városi körülmények között szervezett felkutatási, mentőakciókra (katonai betűszóval SAR), vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris (CBRN) gyakorlatokra, sugár-, egyéb szennyező harcanyagoktól való mentesítésre, vízből történő mentésre összpontosított.
ÁTÁLLÁS
Ennél a szerb–orosz légierő-hadgyakorlat méreteiben, kivitelezésében lényegesen szerényebb volt. Moszkva láthatóan visszafogta a részvételt, néhány MiG–29-est hozott a 2015 óta megtartott BARS-ra, míg Belgrád saját és az oroszoktól kapott, felújított, korszerűsített, hasonló típusú tíz MiG-je mellett Mi–8-as helikoptereket is bevetett. Az orosz gépeken nem volt fegyverzet, és szerb részről nem hivatalosan megjegyezték, hogy a MiG-eket vezető pilóták sem tartoztak a legfiatalabb korosztályba. Rutin-légiharcot, elfogást, földi célokra mért csapásmérést gyakoroltak a Belgrád melletti Batajnica légi támaszpont körzetében. A Mi–8-as helikoptereken szerb–orosz pilótacsapat éjjeli mentő-felkutató gyakorlatokat hajtott végre.
A balkáni országok jelentős része most kezdené el végrehajtani hadseregeiben a NATO-fegyverzetre való átállást. Az Orosz Föderáció (OF) hadiipara, amelynek szovjet-orosz eredetű fegyverrendszerei meghatározták a térségi államok haderőinek a felszerelését, visszaszorulóban van.
De az OF térvesztésének a folyamata ellentmondásos és lassan halad. Ennek két alapvető oka: az országok pénzhiánya, továbbá az orosz haditechnikához szokott pilóták, földi személyzet nehézkes átállása a nyugati eszközökre. A pénzhiány miatt több balkáni államnak csak másod-, harmadkézből származó nyugati (amerikai) gyártmányú repülőgépekre, haditechnikára futja. Románia lesz a bukaresti ígéretek szerint az első a térségben, amely a jövő év elején tizenkét portugál eredetű F–16-os vadászgépével eléri a hadrafoghatóságot jelentő teljes műveleti képességet. De még keleti szomszédunknak, az Észak-Balkán katonailag legerősebb államának a hadfelszerelésében is igen jelentős szerepük van a szovjet fegyverrendszereknek (tüzérség, páncéltörő fegyverek, páncélos erők, a légierő egy része) vagy szovjet fegyverrendszerek román változatainak.
MONTENEGRÓ MÁR A NATO-É
Bulgária (amelynek a hadfelszerelésében még a románoknál tapasztalhatónál is nagyobb a szovjet eszközök aránya) válogat a nyugati repülőgép-ajánlatokban, de a minap orosz és fehérorosz vállalatokat hívott meg, hogy újítsák fel tizennégy darab szovjet-orosz gyártmányú, erősen elöregedett Szu–25-ös taktikai csapásmérő repülőgépét. Horvátország csaknem múzeumi, nagyrészt a szovjet időkben gyártott MiG–21-es vadászgépeket tart rendszerben. Vett ugyan Izraeltől egy tucat régebbi F–16-os repülőgépet, de azok csak a jövő évtized közepe felé válhatnak teljes harcértékűvé.
Szerbiában a légierő, a rendőrség légijármű-állománya sem egyforrású. Moszkva egy éve hat, 1989–91 között előállított, felújított, korszerűsített MiG–29-est ajándékozott déli szomszédunknak, de Belgrád fizette a modernizáció, a felújítás több mint kétszázmillió dolláros költségét. Ugyanakkor Szerbia korszerű, Airbus H145M típusú nyugati helikoptereket vásárolt.
Moszkva Montenegrót gyakorlatilag elvesztette. A 2016. októberi, a helyi vezetők szerint orosz indíttatású puccskísérlet elbukása után 2017 júniusában a kis délnyugat-balkáni állam a NATO tagja lett. Inkább jelképes, semmint valódi katonai értékű az a két Bell–412-es helikopter, amelyet a montenegróiak nemrég megvásároltak, jelezvén új orientációjukat.
Macedóniában még nem fejeződött be a Nyugat és az oroszok versenyfutása. Az ország névmódosításáról tartott szep-tember végi népszavazás (amelyen egyébként a résztvevők döntő többsége helyeselte a változtatást) az alacsony részvételi arány miatt érvénytelen lett. Pedig a módosítás elháríthatta volna az utolsó akadályt az egykori jugoszláv tagköztársaság, az 1991 óta független Macedónia NATO-tagsága elől. A Nyugat Moszkvát gyanúsította a referendum eredményességének a meghiúsításával, az oroszok viszont ezt természetesen cáfolták.
Borítófotó: Mentőcsapat kutyával a szerbiai NATO- hadgyakorlaton. A NATO és a Kreml egyaránt növelné befolyását a Balkánon
