Bella gerant alii, tu, felix Austria, nube! Az osztrákok politikája mindig is különbözött a nyugat-európai gyakorlattól, amit a III. Frigyes császár idejében született szállóige is jól mutat. Az akkor háborúzó hatalmakkal szemben a császár ügyes házasságokkal vette fel a versenyt.
A tavaly októberi választás óta ismét olyan kormánya van az alpesi országnak, amelyre polgárai felnézhetnek. Bécsre a migrációt ellenző visegrádi országok ugyanúgy reménykedve néznek, mint a választás előtt álló bajorok, az eurózóna reformjában reménykedő Macron francia elnök, az uniós embargók enyhítését váró Putyin orosz elnök vagy éppen a nettó befizetést minimalizálni vágyó hollandok.
MIGRÁCIÓ ÉS JÓLÉTI ÁLLAM
Sebastian Kurz osztrák kancellár fiatal kora ellenére rutinos politikus, aki jól tudja, hogy a stabil kormányzás legfontosabb feltétele az erős belföldi támogatottság. Az áprilisi salzburgi tartományi választáson pártja, a Néppárt (ÖVP) 9 százalékot javított eredményén, amihez Kurz „jó populizmusa” is kellett. A bécsi kormány ugyanis tempósan valósítja meg választási ígéreteit, így – ha Brüsszel is rábólint – 2019-től az Ausztriában dolgozó vendégmunkások nem ott élő gyermekei után már csak a küldő ország árszínvonalához igazított családi pótlék járna.
Ettől a szimbolikus idegenellenes intézkedéstől több százmillió euró megtakarítást várnak, valamint az inkább a németekre jellemző jóléti bevándorlás visszaszorítását. Németországban ugyanis rengeteg olyan román és bolgár gyerek után fizetnek fejenként havi közel kétszáz euró családi pótlékot, aki nem ott él.
Ezen túlmenően a németeknél több ezer román és bolgár nagycsalád lakik nyomortanyákon, ahová olyan „közvetítők” útján kerültek, akik lepapírozzák nekik a szociális ellátásra való jogosultság minimális előfeltételeit, így ott élő népes családjuk is részesül a jóléti állam gondoskodásából. A probléma főként a sokáig szocdem-zöld irányítás alatt álló Ruhr-vidéken akut, ahol márciusban Steinmeier szövetségi elnök maga győződhetett meg ezekről az állapotokról.
Ausztriában (még) nem ennyire rossz a helyzet, de a jóléti rendszer ott is nagyon vonzó a jobb életet kereső bevándorlók számára. A migrációs válság tetőzése óta a néppárti vagy szabadságpárti (FPÖ) vezetés alatt álló tartományok sorra szigorították a bejövők ellátásának a feltételeit, így közülük több ezren inkább Bécsbe költöztek, ahol a vörös-zöld városvezetés messze nem ilyen szigorú. Ennek persze a bécsiek nem örülnek, hiszen megnövekedett a verseny a megfizethető bérlakásokért, és a segélyen lévő külföldiek ellátását is nekik kell kigazdálkodniuk.
A probléma orvoslására javasolta a szabadságpárti bécsi alpolgármester, hogy a menedékkérőket a bérlakások helyett ismét a városszéli tömegszállásokon kellene elhelyezni. Ettől a bérlakáspiac lélegzethez jutásán túl elrettentő hatást is vár, elvégre az egyedül utazó fiatal férfi migránsokat Svájcban is atomóvóhelyeken szállásolták el.
TEKINTÉLY AZ EU-N BELÜL
A dinamikus Kurz kancellár tavaly támogatásáról biztosította Macron francia elnök uniós reformelképzeléseit. Utóbbi számít is arra, hogy a nettó befizető alpesi ország mellé áll. Az EU-n belül kiküldött munkaerő szabályainak a módosítását mindkét politikus támogatja. Kurz azonban mindig hozzáteszi, hogy a reformok nem vezethetnek egy többsebességes unió kialakulásához, ami viszont élesen szembemegy Macron azon törekvésével, hogy a jelenlegi eurózóna alakuljon át mag-Európává.
Kurz egy másik lényegi kérdésről is teljesen mást gondol, mint a belpolitikai mélyrepülését külpolitikai hiperaktivitással kompenzáló francia államfő. Párizs az eurózóna adósságban úszó déli perifériájának a szószólójaként permanens transzferuniót szeretne, amelyet a nettó befizető országok elleneznek. Az elnök az euróövezet GDP-jének akár a 3-4 százalékát egy közös pénzalapba folyatná, ami fölött a zóna pénzügyminisztere diszponálna.
A 2021–27-es közösségi költségvetés május eleji beterjesztésekor Kurz rögtön jelezte, hogy a brexit után zsugorodó EU büdzséjének is apadnia kell, magyarul országa nem akar a GDP mostani egy százalékánál többet fizetni a közös kasszába. Eddig Hollandia volt a költségvetési fegyelem éllovasa; Rutte holland kormányfő innentől már számíthat az osztrák kancellárra is, ami növeli Ausztria unión belüli tekintélyét és mozgásterét.
KELETI PARTNERSÉG
Kurz az orosz relációban is igen aktív. Még az orosz elnökválasztás előtt Moszkvában járt, s ezzel akarva-akaratlanul támogatta Putyin újraválasztási kampányát. A kancellár „hídépítőként” érkezett Moszkvába, elvégre országa a Gazprom egyik európai hídfőállása, a nyugatra szánt orosz gáz negyede Ausztrián át jut célba. Kurz ellenzi az Északi Áramlat II. miatt kilátásba helyezett amerikai szankciókat, amivel indirekt módon támogatja a Brüsszel, Varsó és Washington által ellenzett új gázvezetéket.
Moszkvai látogatásával az osztrák vezető kifogta a szelet az Egységes Oroszország párttal szövetséges koalíciós partnere, az FPÖ vitorlájából, egyben azt is sugallta Putyinnak, hogy Alékszisz Cíprasz vagy Orbán Viktor helyett inkább a BBC által „Komszomol-kancellárnak” nevezett fiatal osztrák politikust tekintsék fő uniós tárgyalópartnernek.
A visegrádiak is partnerként tekintenek Bécsre, elvégre Kurz kampánya Merkel német kancellár migránspolitikájának az ellentéte volt, és közelebb állt a CSU vagy Orbán Viktor álláspontjához. A júliusban induló osztrák uniós elnökség várhatóan lelassítja Berlin és Brüsszel kötelező kvótát erőltető politikáját, ám Ausztria a migráció terén is a saját érdekét követi.
Amint Németország újabb hat hónappal meghosszabbította a schengeni belső határ forgalmának ellenőrzését, Ausztria is így tett, mivel nem akarják, hogy az északra tartó migránsok náluk torlódjanak fel. A V4-eknek látni kell, hogy a nagy európai tárgyalásokon Kurz az ő fogadatlan prókátoruk szeretne lenni, ám az már korántsem biztos, hogy az eredmény a Lajtán túli országok érdekét is szolgálja majd.
Borítófotó: Sebastian Kurz osztrák kancellár és Alexander van der Bellen osztrák elnök
