– Két éve áll a magyar–szerb határon a kerítés. A határzár milyen változást idézett elő az illegális migráció folyamatában?
– Teljesen nyilvánvaló az összefüggés a déli határzár és a balkáni útvonalon zajló irreguláris migráció csökkenése között. Aki ezt kétségbe vonja, az nem velem, hanem például a Frontexszel vitatkozik. Az uniós határvédelmi ügynökség szerint a magyar kerítés, a többi balkáni ország szigorítása, illetve az Európai Unió és Törökország által megkötött egyezmény együttesen eredményezte az érkezők számának apadását.
– Megéri ez az eredmény nekünk? Milyen üzenete van a kerítésnek?
– Abszolút megéri, nemcsak a számok csökkenése, hanem az általa küldött üzenet miatt is! A határzár egyszerre politikai szimbólum, valamint hatékony, praktikus védelmi eszköz. Bizonyára meglepődik azon, hogy a világban most sokkal több kerítés, fal s egyéb fizikai határvédelmi berendezés van, mint a hidegháború idején. Paradoxnak tűnik, pedig nem az: a hidegháborúban voltak határok, volt egyfajta rendezettség vagy logika a világban, amely mára, a globalizáció korára elpárolgott – mindez úgy igaz, hogy persze nem sírjuk vissza azt a korszakot. De a kerítés éppen ezért a globalizáció rendetlenségével szemben fellépő nemzetállamok szimbóluma. Ez abból is látszik, hogy politikai berendezkedéstől függetlenül a jogállami demokráciák ugyanúgy élnek ezzel az eszközzel, mint az autoriter rendszerek.
– Önök többször jártak a térségben és a balkáni migránsútvonalon is. Mit tapasztalt, mit mondanak a menekültek, 2015-ben miért indultak útnak egyszerre, tömegével Európa felé?
– Bárkivel beszéltünk, Szíriától és Iraktól Törökországon és Belgrádon át egészen a német befogadóállomásokig, mindenhol azt hallottuk: a német meghívás komoly szerepet játszott abban, hogy az érintettek végül az útnak indulás mellett döntöttek. Erről a politikusok vitatkozhatnak, de a terepen ez a tény kategóriá-jába tartozik. Pont ezáltal érthető meg, hogy miért háborognak az érkezők, ha nem jók a körülmények és negatív elbírálásban részesül a menekültkérelmük, hiszen őket „idehívták”. Az általuk használt tömegkommunikációs eszközök is ezt az üzenetet nagyították fel és továbbították számukra. Az már például senkinek sem állt érdekében, hogy Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének a szavait is meghallják a migránsok. Hiába jelentette ki viszonylag korán, hogy Euró-pa megtelt, ez az üzenet nem ért célba. A magyar határkerítés volt az első, amelyet érzékeltek, ez ugyanis ott áll fizikai valójában, nem lehetett elhallgatni, s a személyes kommunikációs csatornákon keresztül a hír gyorsan el is terjedt.
– Most úgy tűnik, hogy a mediterrán útvonal szintén lezárul, az olaszok is megelégelték a migránsáradatot. Mire kell ezután számítani?
– Az elmúlt hónapok olasz tapasztalata éppen az, hogy a tengeren is lehet kerítést építeni – virtuálisan. Ehhez csupán lokalizálni és semlegesíteni kell azokat a katalizáló erőket, amelyek a migrációs folyamat mögött vannak. Azzal mindenképpen számolni kell, hogy a nyomás megmarad, illetőleg folyamatosan a legkisebb ellenállási pont irányába mozdul el. A spanyoloknak az a szerencséjük, hogy a hozzájuk közel eső afrikai országokban rend van, s kormányaik ugyan geopolitikai fegyverként tudják használni a migrációt, de lehet velük tárgyalni. Hogy úgy mondjam, mindennek megvan az ára. Továbbá most is több tízezer migráns van a lezárt balkáni útvonalon, onnan folyamatos a „felszivárgás”. Az az igazság, hogy uniós megállapodás ide vagy oda, csak a török kormány hozzáállásán múlik, mi történik majd velünk. A törököknél pedig alapszabály, hogy a geopolitikai céljaik határozzák meg a hozzáállásukat, így szerintem elsősorban nem is az a fontos, hogy szívélyes legyen a velük való viszony, hanem hogy ne álljon érdekükben elindítani a bevándorlókat a kontinens felé. A mostani helyzet elsősorban azért veszélyes, mert az Európai Unió ugyan a tüneti kezelésben ért el eredményeket, de Brüsszel helyett még mindig a nemzetállamok végzik el a munka dandárját, s a mainstream EU-s hozzáállás folyamatosan megnehezíti azt, hogy az elkövetkező nehezebb időkre való érdemi felkészülés elkezdődjön. Egy-egy útvonalat ugyanis le lehet zárni, de a migráció mögötti mozgatórugók megértése és semlegesítése nélkül nem tudunk majd tartós eredményt elérni.
– Ön szerint milyen ideológia húzódik meg a tömeges migrációs nyomás mögött?
– Ez egy rendkívül összetett dolog, de ha egy fontos elemet ki akarnék emelni, akkor azt mondanám, ilyen esetben mindig cél – vagy éppen eredmény –, hogy az adott terület ne legyen nemzetállami karakterű. E mögött pedig az a gondolat húzódik meg, hogy az elmúlt évszázadokban, de különösen a 20. században minden háborúért a nemzetállamok voltak a felelősek, ezért a jövőben ezekre nincs szükség. Aki osztja ezt a nézetet, úgy látja, hogy sokkal egyszerűbb lenne Európában a helyzet, ha kontinensünk nem nemzetállamokból állna, hanem egy multikulturális olvasztótégely lenne. Az irreguláris migráció pedig – amely a globalizáció, klímaváltozás, népességrobbanás, különböző fegyveres konfliktusok és egyes államok összeomlása miatt amúgy is létezne – ezen cél elérésének a megsegítéséhez ideális eszköz. Velük szemben viszont sokaknak ugyanaz a véleménye, mint például Niall Ferguson skót történésznek, aki szerint a 15-16. századtól kezdődően Euró-pa azért tudott sikeressé válni, szemben a világ többi térségével, mert egymással versengő államok alkotják. Ebből a mérkőzésből ugyan sok konfliktus is származott, de a sikernek a verseny a legfontosabb összetevője. Ne felejtsük el, hogy az új kontinensek felfedezése is az európai államok különbözőségéből és a közöttük lévő versengésből eredt, s bizony a technikai forradalom sem ment volna végbe e nélkül.
– Lapzártánk után hirdetik ki a kvótaper eredményét. Mire számít?
– Arra, hogy elutasítják a szlovák és a magyar keresetet. Ezt előrevetíti a júliusi főtanácsnoki vélemény is, illetve az is, hogy az Európai Bizottság már elindította az érintettek ellen a kötelezettségszegési eljárást. Ezen túl meg elég nagy felháborodásra számítok, mert a kvótadöntésről még a magyar migrációs politikát ellenző jogi szakértők is azt mondják, hogy formailag nagyon gyenge lábakon áll. A luxembourgi bírákban pedig sokszor van jogi és politikai belátás, de ebben az ügyben a nyugat-európai buborék olyan nagy és áthatolhatatlan, hogy szinte lehetetlen átütni. De nincs semmi baj, ez nem jelent semmit, a csata – különösen ilyen ellenszélben – elveszhet, a háborút kell megnyerni. A döntés egyébként is csupán arról szól, hogy az uniós kvótadöntés, amelyet mások szintén nem hajtanak végre, érvényes-e vagy sem. A konkrét ügyön átnézve viszont jól látszik, hogy a vita nem 1294 ember befogadásáról, hanem a józan észről szól. Ezért a küzdelem folytatását várom.
