A 2011-ben meggyilkolt líbiai diktátor, Moammer Kadhafi egyik fia, Szajf al-Iszlám Kadhafi váratlanul szabad emberként felbukkant az országban, és eséllyel indulhat a 2018-ban tervezett elnökválasztáson. (Egyébként annak a Safia Farkashnak, Moammer Kadhafi feleségének a fia, aki az egyik változat szerint Farkas Zsófia néven 1952-ben, Bosznia-Hercegovinában született, magyar és horvát gyökerű szülőktől.)
A KREML ÉRDEKLŐDIK
Szajf al-Iszlámot, aki mérnök végzettségű, Nyugat-barát, mérsékelt politikusként ismert, már apja hatalmának a csúcspontján, ezelőtt jó tíz évvel a líbiai elnöki poszt lehetséges várományosaként emlegették. A Kreml érdeklődését is felkeltette, amely személyében, támogatásában lehetőséget lát az országba való „szíriai típusú” visszatérésre. Jelzésértékű, hogy az orosz katonai-belbiztonsági erőközponttal, a szilovikokkal jó kapcsolatban lévő, orosz nyelven megjelenő EurAsia Daily (EAD) hosszú cikket szentel a líbiai belső helyzetnek, benne Szajf al-Iszlám szerepének.
Túl a geopolitikai szempontokon, Moszkvát természetesen érdekli az ország szénhidrogénkészletének a sorsa, a hozzáférés lehetősége. Elsősorban annak az orosz–kínai elképzelésnek a tükrében, amely szerint a kőolaj-földgáz kereskedelemben megszüntetnék az amerikai dollár egyeduralmát, és kínai jüanban, valamint orosz rubelben is lehetne fizetni az olajért, gázért a világpiacon. Felidézik, hogy annak idején Moammer Kadhafi nagyratörő és az orosz–kínai elképzelésekhez illeszthető terveket dédelgetett. Ezek szerint Líbia vezetésével, a líbiai dinár mint fizetőeszköz szerepének erősítésével a Nyugatot visszaszorító pánafrikai politikai-gazdasági integrációt hoznának létre.
A SZÉTESÉS SZÉLÉN
Nagy kérdés, hogy az észak-afrikai ország meg tudja-e őrizni területi egységét. Ma három nagy, történelmi gyökerű hatalmi központra tagolódik. Északnyugaton a Nyugat, az ENSZ által támogatott Tripolitániára, délen a nomád törzsek, tuaregek lakta, a függetlenségét hirdető Fezzánra, keleten pedig Kirenaikára, amelyet az oroszokkal jó kapcsolatot tartó Kalifa Haftar tábornok, hadúr tart az ellenőrzése alatt. Ő egyébként az ország kilenctizedét kontrolláló líbiai fegyveres erők főparancsnoka is.
Haftar még a szovjet időkben a Frunze Katonai Akadémia s más katonai felsőoktatási intézmények hallgatója is volt, jól beszél oroszul. Támogatására az oroszok a múlt évben flottalátogatásra a líbiai partokhoz küldték az Admiral Kuznyecovot, Oroszország egyetlen repülőgép-hordozóját. Fedélzetén demonstratívan fogadták Haftart, aki a hajó telekommunikációs rendszerén keresztül tárgyalt Szergej Lavrov külügy- és Szergej Sojgu védelmi miniszterrel. Katonai együttműködésről, fegyverszállításokról is szó esett, és egyes hírek szerint felmerült egy Líbiában létesítendő orosz katonai támaszpont kérdése.
Az észak-afrikai országban a belső helyzet továbbra is zűrzavaros, kétséges, hogy ilyen körülmények között meg lehet-e tartani a beígért választásokat. Növeli a bizonytalanságot, hogy a meggyilkolt Kadhafival szoros kapcsolatban állt tábornok maga is elnöki ambíciókat dédelget, s nem világos, hogy ezekben a tervekben milyen szerepet játszhat Szajf al-Iszlám. Csak annyi mondható bizonyossággal, hogy Líbiában, ahol jelenleg legalább három többé-kevésbé önálló erő küzd a hatalomért, a játszma még távolról sincs lefutva.
Borítófotó: Szajf al-Iszlám, Kadhafi fia, Líbia egyik lehetséges jövőbeni vezetője. Moszkva „szíriai típusú” visszatérést tervez az országba
