Melyik az az ország, amelyikben a gazdaság és a bérek növekedése az elmúlt húsz évben a potenciális ütem alatt maradt, ahol a foglalkoztatottak ötöde alkalmi vagy rosszul fizetett munkákból él, s a társadalmi és politikai szélsőségek egyre nőnek? – teszi fel a költői kérdést Marcel Fratzscher, a berlini DIW gazdaságkutató intézet vezetője, a berlini Humboldt Egyetem közgazdászprofesszora. A németeknél a legnagyobbak a jövedelmi egyenlőtlenségek a nyugati országok körében, a kormányzat keveset költ infrastruktúra-fejlesztésekre és oktatásra.
A világban általában úgy tekintenek Németországra, mint gazdaságilag prosperáló és politikailag stabil államra, amely képes egy bizonytalan világban, a tétova EU-ban irányt mutatni és vezetni.
Ahhoz, hogy ez így legyen a jövőben, a németeknek szembe kellene nézniük a jelen problémáival. Az elmúlt évtizedben három nagy sikersztori is történt a gazdaságukban. A munkanélküliség számottevően csökkent, az export versenyképessége jelentősen javult, valamint a költségvetés stabil maradt, sőt 2014 óta minden évben többlettel zárt.
MINDENNAPI PROBLÉMÁK
Mi akkor a baj? Két súlyos gond is van. Az egyik az alulfoglalkoztatottság, a másik pedig a reálbérek csökkenése. Minden ötödik munkavállaló valamilyen atipikus foglalkoztatási formában dolgozik, ez az arány kétszer olyan nagy, mint mondjuk Franciaországban. Szerződésük részmunkaidőre vagy határozott időre szól. Ráadásul alig valamivel keresnek többet, mint a minimálbér. Még aggasztóbb, hogy a legkevesebbet kereső egyharmad reálbére alacsonyabb ma, mint 2000-ben volt. A szegénység így nő, minden ötödik gyermek a szegénységi küszöb alatt él.
A családok nettó vagyonát nézve is Németországban a legnagyobbak a különbségek az európai országok körében. Az egy főre jutó jövedelmet tekintve a németek viszonylag jól állnak, a rendelkezésre álló bevételük átlagosan 10 százalékát takarítják meg, ami jobb arány, mint amit a legtöbb ország felmutat. A gond az, hogy ez a megtakarítás a jövedelmi különbségek miatt egyenlőtlenül oszlik el. Kevés német él a saját lakásában, így lakbérre sokat kell költeni. A legtöbben bankszámlán tartják a spórolt pénzüket, amiből főleg most, nulla körüli kamatszinten igencsak nehéz vagyont felhalmozni. Ugyanakkor a népesség fele olyan keveset keres, amiből nem tud félretenni. A társadalmi mobilitással is problémák vannak. Egy átlag német fizetése erősen korrelál szülei keresetével és iskolai végzettségével.
A közelmúlt viszonylag erős gazdasági teljesítménye összességében arra elég, hogy behozza az elvesztegetett 2000-es éveket. A német gazdaság legnagyobb gondja az, hogy óriási hiányosságok mutatkoznak a magán- és az állami beruházások terén. A következő kormánynak nem adócsökkentésekre és nyugdíjemelésre kellene költenie, hanem az oktatásba, az innovációba és az infrastruktúrába lenne szükséges befektetnie. Ezzel lehetne kivilágosítani a német munkaerőpiac sötét oldalát – zárja gondolatait a közgazdászprofesszor.
MERKEL KUDARCAI
Az ország problémái nem egyediek. A német politikai elit ugyanúgy válságban van, mint az amerikai vagy a francia. A CDU/CSU, Merkel kancellár pártszövetsége csupán 33 százalékot ért el a választásokon. Ez a legalacsonyabb arány 1949 óta, amióta választásokat tartanak a Német Szövetségi Köztársaságban. Az SPD, a világ egyik legrégibb, legnagyobb hagyományokkal rendelkező szociáldemokrata pártja csak 21 százalékot kapott. Mindez azt mutatja, hogy az elit teljesítményét Németországban is csapnivalónak ítélik meg.
A kudarc három területen érhető tetten leginkább. Az első az euró erőltetett bevezetése. Különböző gazdasági ciklusú és kultúrájú országokra ráerőltetni egy közös fizetőeszközt nem kohézióhoz, hanem fragmentáltsághoz vezet. Ez be is következett. Emmanuel Macron francia elnök szerint a válasz erre „az ugyanabból még többet” stratégia, vagyis a még szorosabb integráció, a közös fiskális politika. Ez azonban nem oldja meg az alapproblémát, az eltérő gazdasági ciklusokat és kultúrát.
A második balsiker a klímaváltozáshoz köthető. A fukusimai atomerőmű 2011-es balesete után Merkel úgy döntött, hogy leállítja a német atomerőműveket, és a megújulókra állítja át a gazdaságot. Ma az ország amerikai szenet importál, károsanyag-kibocsátása növekszik, és nem győzi fizetni a dotációt a kötelező átvétel miatt a megújulókra – emelkedtek is az energiaárak.
A német politikai elit hibázott akkor is, amikor Merkel 2015 szeptemberében kinyitotta a kapukat a migránsok előtt. Nem igazolódtak be – egyelőre – azok a várakozások, hogy a beáramlók majd pótolják a munkaerőhiányt. A DIW kutatóintézet vezetőjének előbb ismertetett véleményéből pont az derül ki, hogy a német gazdaságban nagy munkaerő-tartalékok vannak, csak ki kellene azokat használni.
Ezek tükrében nem csoda, ha Merkel a kormányalakítási kudarcok után inkább az SPD-hez fordul ismét egy nagykoalíció reményében. Nem akarja, hogy az elittel elégedetlen szavazók tovább erősítsék a Zöldeket, az új baloldalt vagy a jobboldali szélsőségeseket.
Borítófotó: Rohamrendőr vigyázza a karácsonyi vásárt. Romlik a politikai elit teljesítményének megítélése (Kai Pfaffenbach/Reuters)
