RÉGIÓS POLITIKA
Orbán Viktor hivatalos úton Bécsbe látogatott, hogy egyeztessen Sebastian Kurz osztrák kancellárral. Volt bőven miről beszélni. A magyar kormányfő a visegrádi csoport soros elnökeként a legfontosabb témaként a migrációnál kéri Ausztria támogatását a Soros-terv brüsszeli megvalósításának a megakadályozásában. Az Európai Parlamentben ugyanis gőzerővel zajlik a dublini rendszer reformja, amelynek a keretében „vészhelyzetben” akár felső létszámkorlát nélküli kvótákkal „segítenék” a frontországokat.
EGYÜTT A V4-EK
Ilyen „vészhelyzet” pedig bármikor előállhat, ha Angela Merkel német kancellár még több szelfit készít migránsokkal, vagy újabb, az Európába vándorlást bátorító nyilatkozat érkezik az uniós vezetőktől. Az új bécsi kormány is kritikus Brüsszel és Berlin migránspolitikájával szemben. Kurz legutóbbi berlini útján már többet beszélt a külső határok védelméről, mint az Európába jövők integrációjáról.
Orbán Viktor és Sebastian Kurz is számíthat a migránskérdésben a bajor CSU támogatására, amely az elhúzódó németországi kormányalakítási tárgyalásokon már szigorúan korlátozná az újonnan Németországba érkezők létszámát. Minimum ebben a kérdésben tehát szilárdnak tűnik a V4-ek, Bécs és München szövetsége.
A visegrádi országok megosztásának korábbi kísérlete az osztrák és a cseh baloldali kormánnyal együtt bukott el, Babiš jobboldali cseh miniszterelnök minapi bécsi látogatásán legalábbis nem nagyon erőltették baloldali elődjeik slavkovi együttműködését.
Ausztria az EU nettó befizetője, az eurózóna tagja, és a szintén az övezethez tartozó Szlovákiával vagy Észtországgal szemben valóban része a döntéseket érdemben befolyásoló mag-Európának. Ezért is fontosak az osztrák kancellárnak a francia elnök felé intézett szavai, miszerint az unió reformja nem vezethet több sebességhez vagy a szuverenitás kérdésében jelentkező kelet–nyugati ellentét mélyüléséhez.
Ausztria az eurózóna déli pereméhez képest jól teljesít, mint ahogyan a V4-ek is, ezért sem akarja, hogy a Párizs által vezetett válságországok követelései visszahúzzák a gazdaságát. Az ütemes tempóban felzárkózó visegrádiak a migránskvótákban látnak társadalmukra és gazdasági fejlődésükre nézve veszélyforrást, így ők is korlátoznák Berlin és Brüsszel központosító törekvéseit. A legfontosabb témákban tehát nézetazonosság uralkodik, így a vitatott kérdések rendezéséhez adott a bizalmi légkör és a kompromisszumkészség.
„NEHÉZ PARTNEREK”
Persze vannak vitapontok is. Bécs az Európai Bíróságon támadta meg a paksi erőmű bővítését, korábban ugyanezt tették az épülő angol atomerőmű kapcsán is. Kérdés, hogy milyen sikerrel, hiszen a testület már az angol és a magyar esetben is elutasított egy-egy hasonló keresetet, megerősítve az Európai Bizottság által az építkezéseknek adott zöld jelzést.
Kurz Berlinben felajánlotta Bécs közvetítését a „nehéz partner” keleti és az integrációpárti nyugati tagországok között. Az ambiciózus osztrák kancellárt látva azonban jobban járunk, ha Bécsre és Münchenre csak a fontos kérdésekben tekintünk szövetségesként, és magunk tárgyalunk a sorsunkról.
Borítófotó: Sebastian Kurz osztrák kancellár és a szerencsehozó kéményseprők az új osztrák kormány első ülése után. Bécs nem akarja, hogy a Párizs által vezetett válságországok követelései visszahúzzák a gazdaságát
